25 éve tengenek-lengenek

November 14-én ünnepli 25 születésnapját a Tengs Lengs

2009. október 19.
A Tengs Lengs valószínűleg a régió legöregebb könnyűzenét játszó zenekara, amely idén ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Az együttes basszusgitárosával, Kamarás Zoltánnal beszélgettünk.

– Még a legnagyobb zenekaroknál is ritkaságszámba megy, hogy az alapító tagok lépjenek fel huszonöt év elteltével is.

– Ha a zenekar háromfős magját nézzük, akikkel ma is zenélek, valóban így van. Azért az elmúlt évtizedekben volt úgy, hogy négy fős volt a csapat, máskor vendégzenészekkel játszottunk együtt. Túrós György és Szepesi Tamás barátommal viszont huszonöt éve vagyunk együtt. Barátaimnak tartom őket, hiszen e nélkül valószínűleg már mi sem lennénk együtt. Azt hiszem, hogy a közös gondolkodásmódot a közönség is érzi és értékeli. Gyurival már a Tengs Lengs megalakulása előtt ismertük egymást. Leszerelésem után hozott össze vele a sors, 1974-ben. Tamás még tinédzserként járt a korábbi Kamarás együttes bulijaira táncolni, szórakozni. Szóval egy kicsit a mi zenénken nevelkedett. Aztán később ő is elkezdett dobolni, majd egy vendéglátóhelyeken fellépő zenekarból jött át hozzánk zenélni. Gyakorlatilag akkor született meg a Tengs Lengs együttes. Szintén az alapító tagok közé soroljuk Terényi Andrást, de ő sajnos ma már nincs velünk.

– Az első lemezük mégis csak három évvel ezelőtt jelent meg.

– Ezt is egy véletlennek köszönhetjük. Ugyanis egyszer összefutottam a Hunnia Records tulajdonosával, aki régi gyerekkori barátom, s ő javasolta, hogy csináljunk lemezt a dalainkból. Az első albumunk gyorsan el is fogyott, főként a koncertjeinken kapkodta el a közönségünk. A sikeren felbuzdulva aztán tavaly nyáron összeállítottunk egy második albumot is Prosztata blues címmel. A lemezbemutató koncertre nyolcszázan voltak kíváncsiak. Később egy ismerősöm viccesen megjegyezte: buliban ennyi öregembert még soha nem látott.

– Korábban nem is gondolkodtak azon, hogy lemezt adjanak ki?

– Azt sem tudom igazán, hogy lehetett volna-e, vagy lett volna-e olyan kiadó, amely elkészíti. Nem is igazán vágytunk rá, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes években olyan tömegek jártak a koncertjeinkre, hogy lemez nélkül is sikeresnek érezhettük magunkat. Húsz-huszonöt éve ráadásul inkább feldolgozásokat játszottunk a hatvanas évekből, amire az akkori fiatalok nagyon fogékonyak voltak.

– Ma is jellemző, hogy a koncerteken más előadók számait játsszák?

– Nem. Ma már szinte kizárólag a saját dalainkkal lépünk föl. Bár néha nosztalgiázunk egy kicsit, és visszanyúlunk a feldolgozásokhoz, de a közönség inkább a mi számainkat kéri a koncertjeinken.

– Tehát egy kicsit fordítva csinálják a dolgokat, mint más zenekarok, amelyek a csökkenő lemezeladások miatt csak az utóbbi években kezdtek el sokat koncertezni.

 Úgy látszik, a név kötelez. Nálunk olyan tengsz-lengsz, tengő-lengő módon mennek a dolgok. Azért is koncerteztünk olyan sokat, mert élveztük, és nem igazán gondoltunk a jövőre. Arra sem, hogy esetleg nagyobb hasznot húzzunk a zenélésből.

– Vagyis mindig „másodállásban” foglalkoztak a zenéléssel?

– Voltak olyan időszakok, hogy valamelyik tag munka nélkül volt, ilyenkor jól jött a zenélésből összejött pénz, de egyébként nem a Tengs-lengs-ből éltünk.

– A blues eredetileg egy dalban elbeszélt panasz, kesergő volt a korabeli Amerika feketéinek körében. A hűtlenség, betegség és halál témái mellett a bluesban a hétköznapok viszontagságai szólalnak meg, az élet kegyetlensége, nyomorúsága. Miért ezt a műfajt választották?

– A mi zenénk nem szigorúan vett blues, sokkal inkább annak egy, a negyvenes-ötvenes években létrejött újabb irányzata, a rhythm and blues, amiben már nagyon sok rockzenei vonás van. A szövegeinkben ennek ellenére gyakran visszaköszönnek a bluesos elemek, de ebben több az önirónia, mint a valódi kesergés. Jó példa erre a Prosztata blues című számunk és annak egy sora: „Húzd fel a bugyidat, rajtam már nem segít”. Mivel a közönségünkben is elég sokan vannak a mi korosztályunkból, ezért nem kell sokat magyarázunk, hogy mire gondolunk.

– Ki írja a számokat?

– Nem tartom magam szövegírónak, néha azonban jön az ihlet, és húsz perc alatt kész a dalszöveg, máskor viszont hónapokig nem jut eszembe semmi. Gyuri jobban érzi a szövegírást, néhány jó gondolatból akár egy próba alatt is képes számot írni. Tehát mindannyian egy kicsit szövegírók és egy kicsit zeneszerzők is vagyunk.
 
– Országos hírnévre huszonöt év alatt sem tettek szert. Igaz, akit egyszer magával ragadott az együttes, az kitartó rajongónak bizonyult. Eközben viszont számos, később alakult blueszenekar az önök koncertjein nevelkedett, és tett szert nagyobb hírnévre.

– Nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy mennyire vagyunk országosan ismertek. Bőven elég volt, hogy minden bulin háromszáz embernek muzsikálhattunk. Sok, ma már nagymenő zenekar egy kicsit a mi szárnyaink alatt nevelkedett, nálunk kaptak kedvet a zenéléshez. Így például Ferenczi György, Pribil György vagy Takáts Tamás is rendszeresen megfordult a koncertjeinken.

– Ön Ecseren, Szepesi Tamás pedig Gyömrőn él, mégis nagyon ritkán koncerteznek a térségben.
– Rendszerint a Nagyvárad téri Ráday Kupolában lépünk fel, ide könnyen feljuthat bárki a régióból. Mivel a koncertjeinkre sokan érkeznek Magyarország más településeiről is, ezért egy olyan helyet választottunk, amely bárhonnan könnyen megközelíthető. Itt tartjuk a jubileumi koncertünket is idén, november 14-én.

– Mire számíthat a közönség ezen a koncerten?

– Magunkat adjuk majd, olyan lesz, mint az egész pályafutásunk: tengsz-lengsz. Azért hívunk egy-két vendégzenészt is, akik megfordultak az együttesünk környékén. Szerintem telt ház lesz.

– A Tengs Lengs mellett egy másik zenekarral is rendszeresen fellép.

– Igen, ez a Chubby Blues, amely akusztikus hangzású blueszenét játszik. Sok esetben erősítőket sem viszünk a koncertjeinkre. Sokszor léptem már föl egy helyen, egymás után a két zenekarral. Sőt, mivel a Chubbi Blues zenekarból ketten Stephenson Rocket-ben is zenélnek, ezért néhányszor már Utazó blues fesztivál néven közösen is koncertezett a három együttes. Jól kiegészítjük egymást, mert mind a három zenekar más stílust képvisel a blueson belül.

– S merre tovább, ha már a prosztatának ajánlották második lemezüket?

– Csináljuk, amíg az erőnkből engedi. A lelkesedésünk az elmúlt 25 évben nem változott. Ugyanúgy írjuk a számokat, ugyanúgy megyünk koncertezni, ugyanúgy élvezzük minden percét a közös zenélésnek.
Papp János

 

Címkék: Kamarás zoltán interjú Tengs Lengs zene

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció