25 éve tengenek-lengenek
November 14-én ünnepli 25 születésnapját a Tengs Lengs
2009. október 19.
A Tengs Lengs valószínűleg a régió legöregebb könnyűzenét játszó zenekara, amely idén ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Az együttes basszusgitárosával, Kamarás Zoltánnal beszélgettünk.
– Még a legnagyobb zenekaroknál is ritkaságszámba megy, hogy az alapító tagok lépjenek fel huszonöt év elteltével is.
– Ha a zenekar háromfős magját nézzük, akikkel ma is zenélek, valóban így van. Azért az elmúlt évtizedekben volt úgy, hogy négy fős volt a csapat, máskor vendégzenészekkel játszottunk együtt. Túrós György és Szepesi Tamás barátommal viszont huszonöt éve vagyunk együtt. Barátaimnak tartom őket, hiszen e nélkül valószínűleg már mi sem lennénk együtt. Azt hiszem, hogy a közös gondolkodásmódot a közönség is érzi és értékeli. Gyurival már a Tengs Lengs megalakulása előtt ismertük egymást. Leszerelésem után hozott össze vele a sors, 1974-ben. Tamás még tinédzserként járt a korábbi Kamarás együttes bulijaira táncolni, szórakozni. Szóval egy kicsit a mi zenénken nevelkedett. Aztán később ő is elkezdett dobolni, majd egy vendéglátóhelyeken fellépő zenekarból jött át hozzánk zenélni. Gyakorlatilag akkor született meg a Tengs Lengs együttes. Szintén az alapító tagok közé soroljuk Terényi Andrást, de ő sajnos ma már nincs velünk. – Ezt is egy véletlennek köszönhetjük. Ugyanis egyszer összefutottam a Hunnia Records tulajdonosával, aki régi gyerekkori barátom, s ő javasolta, hogy csináljunk lemezt a dalainkból. Az első albumunk gyorsan el is fogyott, főként a koncertjeinken kapkodta el a közönségünk. A sikeren felbuzdulva aztán tavaly nyáron összeállítottunk egy második albumot is Prosztata blues címmel. A lemezbemutató koncertre nyolcszázan voltak kíváncsiak. Később egy ismerősöm viccesen megjegyezte: buliban ennyi öregembert még soha nem látott. – Korábban nem is gondolkodtak azon, hogy lemezt adjanak ki? – Azt sem tudom igazán, hogy lehetett volna-e, vagy lett volna-e olyan kiadó, amely elkészíti. Nem is igazán vágytunk rá, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes években olyan tömegek jártak a koncertjeinkre, hogy lemez nélkül is sikeresnek érezhettük magunkat. Húsz-huszonöt éve ráadásul inkább feldolgozásokat játszottunk a hatvanas évekből, amire az akkori fiatalok nagyon fogékonyak voltak. – Ma is jellemző, hogy a koncerteken más előadók számait játsszák? – Nem. Ma már szinte kizárólag a saját dalainkkal lépünk föl. Bár néha nosztalgiázunk egy kicsit, és visszanyúlunk a feldolgozásokhoz, de a közönség inkább a mi számainkat kéri a koncertjeinken. – Tehát egy kicsit fordítva csinálják a dolgokat, mint más zenekarok, amelyek a csökkenő lemezeladások miatt csak az utóbbi években kezdtek el sokat koncertezni. – Úgy látszik, a név kötelez. Nálunk olyan tengsz-lengsz, tengő-lengő módon mennek a dolgok. Azért is koncerteztünk olyan sokat, mert élveztük, és nem igazán gondoltunk a jövőre. Arra sem, hogy esetleg nagyobb hasznot húzzunk a zenélésből. – Vagyis mindig „másodállásban” foglalkoztak a zenéléssel? – Voltak olyan időszakok, hogy valamelyik tag munka nélkül volt, ilyenkor jól jött a zenélésből összejött pénz, de egyébként nem a Tengs-lengs-ből éltünk. – A blues eredetileg egy dalban elbeszélt panasz, kesergő volt a korabeli Amerika feketéinek körében. A hűtlenség, betegség és halál témái mellett a bluesban a hétköznapok viszontagságai szólalnak meg, az élet kegyetlensége, nyomorúsága. Miért ezt a műfajt választották? – A mi zenénk nem szigorúan vett blues, sokkal inkább annak egy, a negyvenes-ötvenes években létrejött újabb irányzata, a rhythm and blues, amiben már nagyon sok rockzenei vonás van. A szövegeinkben ennek ellenére gyakran visszaköszönnek a bluesos elemek, de ebben több az önirónia, mint a valódi kesergés. Jó példa erre a Prosztata blues című számunk és annak egy sora: „Húzd fel a bugyidat, rajtam már nem segít”. Mivel a közönségünkben is elég sokan vannak a mi korosztályunkból, ezért nem kell sokat magyarázunk, hogy mire gondolunk. – Ki írja a számokat? – Nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy mennyire vagyunk országosan ismertek. Bőven elég volt, hogy minden bulin háromszáz embernek muzsikálhattunk. Sok, ma már nagymenő zenekar egy kicsit a mi szárnyaink alatt nevelkedett, nálunk kaptak kedvet a zenéléshez. Így például Ferenczi György, Pribil György vagy Takáts Tamás is rendszeresen megfordult a koncertjeinken. – Mire számíthat a közönség ezen a koncerten? – Magunkat adjuk majd, olyan lesz, mint az egész pályafutásunk: tengsz-lengsz. Azért hívunk egy-két vendégzenészt is, akik megfordultak az együttesünk környékén. Szerintem telt ház lesz. – A Tengs Lengs mellett egy másik zenekarral is rendszeresen fellép. – Igen, ez a Chubby Blues, amely akusztikus hangzású blueszenét játszik. Sok esetben erősítőket sem viszünk a koncertjeinkre. Sokszor léptem már föl egy helyen, egymás után a két zenekarral. Sőt, mivel a Chubbi Blues zenekarból ketten Stephenson Rocket-ben is zenélnek, ezért néhányszor már Utazó blues fesztivál néven közösen is koncertezett a három együttes. Jól kiegészítjük egymást, mert mind a három zenekar más stílust képvisel a blueson belül. – S merre tovább, ha már a prosztatának ajánlották második lemezüket?
« vissza
Kapcsolódó cikkek:
|
Legolvasottabb cikkeink:
|





