53 éve a pályán

2012. február 20.

Városunkban az egyik legnépszerűbb sportág a kosárlabda. Hogy jutottunk el odáig, hogy Monor elnyerte a Kosárlabdázás városa címet? Melyek kosarasaink aktuális örömei, nehézségei, tervei? A Monori Sport Egyesület 110. éves fennálása alkal­mából többek között ezekre a kérdésekre kerestünk választ.


Márványtáblán örökítették meg 2008-ban a monori kosárlabdázók, hogy 50 éve indult el Monoron – a József Attila Gimnáziumból – a sportág az országos sikerek felé. Ebben különösen három személy érdemeit hangsúlyozzák. Dr. Borsai Józsefné (Marika néni) kezdte el bevezetni a kosárlabdázást a középiskolán belül. 45 éve a városi szakosztály megszervezésével és a női szakág irányításával Veres László, a férfiakéval pedig Zátrok Károly foglalkozott sikeresen majd’ fél évszázadon keresztül (edzőként és sportvezetőként is).
    Már 1971-ben sikerült a lányoknak az NBIII-ban a 3. helyét megszerezniük. Pedig ekkor még szabványos méretű versenypálya sem állt rendelkezésre a városban. Ezért számított nagy eseménynek, amikor 1972-ben megépült az első szabványos pálya, igaz szabadtéren a gimnázium udvarán. Az avatásán ott volt a magyar női és férfi kosárválogatott is, a legendás Zsizsi bácsi (Zsíros Tibor), a válogatott szaktanácsadójának, a sportág halhatatlanná választott egyéniségének vezetésével. Akkor már NBII-es volt a női csapat, amiből Bokros Éva az utánpótlás-válogatott kerettagja lett.
    Az 1993/94-es év bajnokaként az NBI/B-be jutottak. 1998/99-ben a Pest megyei bajnokságon bronzérmet szereztek, miközben a kadet lányok országos 7. helyezést értek el. Később, 2004-ben és 2005-ben kétszer is első helyen végeztek a megyében Veres László vezetésével. A profik között a legmagasabb osztályba jutva viszont – az anyagi támogatás megszűnése miatt – nem tudtak megmaradni. Csapataink időnként az országos élvonalba kerülve ezért nem voltak képesek folyamatosan öregbíteni Monor jó hírnevét.
    A megfelelő méretű Jászai és Szterényi iskolák sportcsarnokainak felépítése sem segítette tartósan a budapesti és környékbeli játékosokkal megerősített csapat fejlődését, mert a drága terembér kifizetése nehézséget jelentett (ahogy ma is). A felnőtt női csapat sikersorozata a mai napig kihat a monori kosárlabdázásra. A nagycsapat húzóerejének köszönhetően ugyanis helyi kosársulik jöttek létre, ahonnan a legtehetségesebbek bekerülhettek az MSE felnőtt csapatába. Különféle kategóriákban (pl. mini, serdülő, kadet, junior, ifi) egyes években akár 15-16 monori csapat is indult bajnokságokon az MSE és az iskolák színeiben egyaránt.
    A kiemelkedő női eredmények mellett széles utánpótlásbázis tette lehetővé 1995-ben a „Kosárlabdázás városa” kitüntető cím elnyerését. 2006-ban például a mini- és serdülő lányok megyebajnokok lettek, az utóbbiak 2011-ben is.
    A felnőtt nők jelenleg a megye éllovasai. Többek között 2009-ben lettek elsők, de a jelenlegi évadban is veretlenek.
    A női után az MSE-ben a férfi szakág is megalakult, amely 20 éve már az NBIII-ban, majd 1984-től az NBII-ben játszott. 1969-től 1995-ig az ifjúsági és a felnőtt csapat edzője Zátrok Károly volt, akitől az utóbbiakat Bukai Péter vette át. Legnagyobb sikerüket 1994–97-ig a 4. hely elérése jelentette. 2011-ben (Laukó Péter edzővel) hatodikok lettek az NBII-ben. Ugyanebben az évben a megyei bajnokságban játszó, utánpótlást biztosító férfi felnőtt és a férfi kadet is 2., a fiú serdülő pedig 3. volt. Az NBII-es csapat döntő többsége a JAG-ból nőtt fel az MSE-be. Ezért is fontos, hogy onnan a 70-es évektől sorra nyerték a megyei bajnokságokat, és jutottak országos elődöntőkbe és döntőkbe. A Kosárlabda Amatőr Diákolimpián például a JAG fiúcsapata 2006/07-ben országos 2., 2007/08-ban 1. lett (Zátrok Tamás irányításával).
    Az utóbbi évek több csapatát is sikerre vivő edzők, az eddig említetteken kívül: Kecsmarik András, Csuba A­ttila és Takács Péter. Csuba Jenő testnevelő tanárként kezdte, fiai – Gábor és Attila – edzőként folytatják a kosárlabda oktatását. Láthatóan családon belül – generációról generációra is – terjedt a sportág népszerűsége. Takácséknál például Endre játékosedző Dániában, Péter az MSE-ben edző, Dániel pedig Nagykőrösön és Debrecenben játszott az NBI-ben, ahol egyébként többen is megfordultak Monorról, pédául Vereb Mihály, Ma­gyar László, Puskás László és Nagy Sándor.
    Jó példa az igazi, megszállott kosarasokra Horváth József. Ő már gimnazistaként játszott az NBII-ben, országos elődöntőkbe is eljutva. Ma a megyei szövetség elnökhelyettese, az MSE Kosárlabda Szakosztályának elnöke. Annak az öregfiú csapatnak az alapító tagja, akik évtizedek óta sportszeretetből játszanak, maguk fedezve költségeiket, nem csupán kondíciójukat tartva, de még – megyei szinten – eredményesen is.
    A sportág szeretetét mutatja, hogy az utcai kosárlabdában is rendszeresen ott voltak és vannak a monoriak.
A városi és a megyei alkalmak során is magas létszámú indulóval. Városunkban egyre több udvaron láthatjuk a házi palánkokat is. Nem utolsó szempont az sem, hogy az áldozatkész szülők, rokonok állandóan segítik az MSE utánpótlás kosarasait.
    Az MSE-ben minden évet legalább 40 új gyerekkel szeretnének kezdeni. Fő céljuk a kosársuli kiszélesítése, Takács Péter és Csuba Attila mellé Vencel Gergőt is bevonva ebbe a munkába. Várják a kosárlabdázni vágyó fiatalokat az attila.csuba@monorikosarsuli.hu elérhetőségen. A szakosztály nyert azon az országos pályázaton, ahol – látvány csapatsportként – társasági adókedvezményből pénzt lehetett kapni az utánpótlás támogatására és működtetésére. Így remélhető, hogy a jelenleg 130 igazolt játékossal és 38 kosársulissal rendelkező szakosztály fejlődése rendületlenül folytatódhat.
    Az 50. évfordulós oklevélen lévő Hemingway-idézet igazságát ma is vallja az MSE minden kosarasa: „A sport megtanít becsületesen győzni, és emelt fővel veszíteni; a sport tehát mindenre megtanít”.
Bolcsó Gusztáv
Címkék: Kosárlabda

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció