Nehezen indult a hazai bankrendszer

Hazánkban az 1848-as forradalom ellentmondásai (nemesi vezetés, befejezetlenség), majd a szabadságharc veresége a polgári átalakulást lezáratlanul hagyták. Így a polgári állam kiépítése csak az 1867-es kiegyezés után valósulhatott meg. Ezt megelőzően az 1853-ban felülről végrehajtott reform átmentette és fenntartotta a nagybirtokot, Ausztriával vám- és kereskedelmi szövetséget teremtett. Sokáig vajúdott az osztrák nemzeti bank dualisztikus átalakulása osztrák–magyar bankká. Ekkortájt születtek meg az állam rendszeres bevételi forrásai: az egyenes és fogyasztási adók, az állami vasúti jövedelmek. S lehetővé vált, hogy az állam a nagyberuházások kezdeményezője és támogatója legyen. A tőkés gazdasági fejlődés azonban nem önállóan, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia keretében bontakozott ki. Ugyanakkor az európai szintű közlekedési hálózat és a bankrendszer megvalósulása hazánkban is előnyössé vált. A magyar nagybirtoknak az osztrák és cseh mezőgazdasággal, iparunknak az erős konkurenciával kellett versenyezni. Nem tudatosult eléggé az sem, hogy a megelőző fejlődés sajátosságai, az elmaradott gazdasági szerkezet nagyobb probléma, mint a nemzeti önállóság hiánya.

A változás igénye előtérbe került egész Európában. Mindenhol megnövekedett a tőkeszükséglet – az alacsony felhalmozási szint miatt. Fraciaországot és Belgiumot az angol, Németországot az angol és francia, Ausztriát a francia, valamint a német tőke segítette ki. Amíg ez a folyamat a nyugati országokban csupán átmeneti volt, az osztrák-magyar gazdaságban tartósnak bizonyult. A tőkeexport hazánkban főként a vasút, a hajózás és a bányászat, valamint a cukoripar területére irányult. Az osztrák tőkebehozatal legfőbb formái: az államkölcsön-ügyletek, a Magyarországon kibocsátott záloglevelek és községi kötvények átvétele, a jelzálogkölcsönök, a vasúthálózat kiépítése. De a külföldi tőkeérdekeltség körébe tartoztak az újonnan megszületett hitelintézetek, iparvállalatok is.

Sorra alakulnak takarékszövetkezetek

A refomkori Magyarországon a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalapításával indult meg a modern hitelrendszer kiépülése. 1848-ig mindössze harminchat pénzintézet született, majd 1866 után zömében takarékpénztárakat hoztak létre. Ezután gyorsult fel a külföldi tőke behatolása, amely a magyar nagybirtok képviselőivel felállította a Magyar Általános Hitelbankot és további négy nagybankot. A Hitelbank például a magyar állam bankárjává vált. A banktevékenység elsősorban a mezőgazdaság felé irányult, melynek változása, átalakulása nem mehetett volna végbe a hitelszervezetek kialakulása, fejlődése nélkül.

Föld helyett tőke

Ebben az időszakban nagy jelentősége volt a saját tőkefelhalmozásnak. Ezt felismerve a földbirtokosok bekapcsolódtak a különböző tőkés üzletágakba. A magyar arisztokrácia és a középbirtokosok felső rétege tevékenyen részt vett a gomba módra születő bankok irányításában. Folytatódott a tőkés bérleti rendszer elterjedése is. Ugyanis a bérleti díj lehetővé tette az önkezelésben maradt nagy agrárgazdaságok modernizálását. A középbirtokosok többsége azonban fokozatosan lefelé csúszott. Lényegében elveszítette földjének nagy részét, valódi úri egzisztenciáját, mivel a jobbágyfelszabadítással megszűnt az ingyen robotmunka. Számukra hamar világossá vált, hogy a modern adórendszer terheinek viselése, de főként a birtokátalakítás – felszerelések vásárlása, bérmunka alkalmazása – meghaladja anyagi lehetőségeiket. Bebizonyosodott, hogy a tőkés fejlődés útján már nem képesek továbbhaladni. Így úri státuszuk fenntartása céljából a polgári pályák helyett hivatali, katonai és igazságszolgáltatási posztokat vállaltak, s a megyei apparátusokban tevékenykedve őrizték meg úri külsőségeiket.