A bankrendszer alapjai

Ma a legnagyobb hazai bankként működik Fáy András műve

2009. február 15.
Fáy András gombai földbirtokos 170 évvel ezelőtt javasolta az első hazai hitelintézet létrehozását.

Ma alapítvány is viseli
Fáy András nevét


Az OTPBank Rt. 1992-ben hozta létre a Fáy András Alapítványt. A bank vezetőinek akkori álláspontja szerint: Bár a civil szféra működtetése nem kereskedelmi, banki feladat, azonban a társadalmi élet nehezen finanszírozható területein, akinek lehetősége van, annak segítenie kell. Az alapítvány létrehozója és támogatója a bank, de a támogatói döntések meghozatalában független szaktekintélynek számító szereplők vesznek részt. Az alapítvány adományozó tevékenysége pályázati rendszerben történik.
Az alapítvány célja a következő tevékenységek támogatása: egészségmegőrzés; tudományos tevékenység, kutatás; nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés; természetvédelem, környezetvédelem; gyermek- és ifjúságvédelem; érdekképviselet; sport.
 
Miután Fáy Andrásnak sikerült előteremteni az alaptőkét, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár 1840. január 11-én megkezdte működését. Fáyt az alakuláskor segédigazgatóvá választották, mely tisztséget 1848-ig megtartotta. 1847-ben indítványozta – és ez ügyben komoly előkészületeket is tett –, hogy a takarékpénztárt bővítsék ki egy életbiztosítási osztállyal is, de az idő erre nem volt alkalmas. Mindazonáltal az intézet pár év alatt nem remélt módon fölvirágzott (hét év alatt 32 fiókkal bővült), kiállotta a szabadságharc viharait, s jogutódja ma a legnagyobb magyar pénzintézet.

Nehezen indult a hazai bankrendszer

Hazánkban az 1848-as forradalom ellentmondásai (nemesi vezetés, befejezetlenség), majd a szabadságharc veresége a polgári átalakulást lezáratlanul hagyták. Így a polgári állam kiépítése csak az 1867-es kiegyezés után valósulhatott meg. Ezt megelőzően az 1853-ban felülről végrehajtott reform átmentette és fenntartotta a nagybirtokot, Ausztriával vám- és kereskedelmi szövetséget teremtett. Sokáig vajúdott az osztrák nemzeti bank dualisztikus átalakulása osztrák–magyar bankká. Ekkortájt születtek meg az állam rendszeres bevételi forrásai: az egyenes és fogyasztási adók, az állami vasúti jövedelmek. S lehetővé vált, hogy az állam a nagyberuházások kezdeményezője és támogatója legyen. A tőkés gazdasági fejlődés azonban nem önállóan, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia keretében bontakozott ki. Ugyanakkor az európai szintű közlekedési hálózat és a bankrendszer megvalósulása hazánkban is előnyössé vált. A magyar nagybirtoknak az osztrák és cseh mezőgazdasággal, iparunknak az erős konkurenciával kellett versenyezni. Nem tudatosult eléggé az sem, hogy a megelőző fejlődés sajátosságai, az elmaradott gazdasági szerkezet nagyobb probléma, mint a nemzeti önállóság hiánya.

A változás igénye előtérbe került egész Európában. Mindenhol megnövekedett a tőkeszükséglet – az alacsony felhalmozási szint miatt. Fraciaországot és Belgiumot az angol, Németországot az angol és francia, Ausztriát a francia, valamint a német tőke segítette ki. Amíg ez a folyamat a nyugati országokban csupán átmeneti volt, az osztrák-magyar gazdaságban tartósnak bizonyult. A tőkeexport hazánkban főként a vasút, a hajózás és a bányászat, valamint a cukoripar területére irányult. Az osztrák tőkebehozatal legfőbb formái: az államkölcsön-ügyletek, a Magyarországon kibocsátott záloglevelek és községi kötvények átvétele, a jelzálogkölcsönök, a vasúthálózat kiépítése. De a külföldi tőkeérdekeltség körébe tartoztak az újonnan megszületett hitelintézetek, iparvállalatok is.

Sorra alakulnak takarékszövetkezetek

A refomkori Magyarországon a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalapításával indult meg a modern hitelrendszer kiépülése. 1848-ig mindössze harminchat pénzintézet született, majd 1866 után zömében takarékpénztárakat hoztak létre. Ezután gyorsult fel a külföldi tőke behatolása, amely a magyar nagybirtok képviselőivel felállította a Magyar Általános Hitelbankot és további négy nagybankot. A Hitelbank például a magyar állam bankárjává vált. A banktevékenység elsősorban a mezőgazdaság felé irányult, melynek változása, átalakulása nem mehetett volna végbe a hitelszervezetek kialakulása, fejlődése nélkül.

Föld helyett tőke

Ebben az időszakban nagy jelentősége volt a saját tőkefelhalmozásnak. Ezt felismerve a földbirtokosok bekapcsolódtak a különböző tőkés üzletágakba. A magyar arisztokrácia és a középbirtokosok felső rétege tevékenyen részt vett a gomba módra születő bankok irányításában. Folytatódott a tőkés bérleti rendszer elterjedése is. Ugyanis a bérleti díj lehetővé tette az önkezelésben maradt nagy agrárgazdaságok modernizálását. A középbirtokosok többsége azonban fokozatosan lefelé csúszott. Lényegében elveszítette földjének nagy részét, valódi úri egzisztenciáját, mivel a jobbágyfelszabadítással megszűnt az ingyen robotmunka. Számukra hamar világossá vált, hogy a modern adórendszer terheinek viselése, de főként a birtokátalakítás – felszerelések vásárlása, bérmunka alkalmazása – meghaladja anyagi lehetőségeiket. Bebizonyosodott, hogy a tőkés fejlődés útján már nem képesek továbbhaladni. Így úri státuszuk fenntartása céljából a polgári pályák helyett hivatali, katonai és igazságszolgáltatási posztokat vállaltak, s a megyei apparátusokban tevékenykedve őrizték meg úri külsőségeiket.

A gazdag parasztság viszont közvetlenül részt vett a termelőmunkában a családtagokkal együtt. Ezek az ötven-száz holdas gazdaságok jövedelmük jelentős részét technikai korszerűsítésre és újabb földbérletek megszerzésére fordították. Ide koncentrálódott a mezőgazdasági gépi állomány és az állatállomány nagy része. E gazdaságokra jellemző a fejlettebb négyes vetésforgóra való áttérés, a műtrágyahasználat. Őket támogatta az állam agrárpolitikájával, a bankok hitelnyújtással.
 
 
Dr. Dobos György


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció