A fák

2012. október 15.
Aki fel tudja idézni még emlé­kezetében, vagy régi képeken Üllő régi köztereit és útjait a hetvenes években, emlékez­het a Kossuth utca évtizedes gesztenyefáira, amelyek tavas­szal ontották a virágillatot, az utak szélén álló meggyfákra és a buszmegállókban emelke­dő akácokra, a mozi előtt viru­ló díszfákra és rózsaligetre, a kertekben ágaskodó fenyőkre, s arra a hangulatra, amely egy parkosított kisváros környezet­barát légkörét teremtette meg.

Évtizedek ösztönös környezetgondo­zó igyekezete fonta be természettel az udvarokat, utcákat és tereket. Ez a parképítő igyekezet kellemes zöldet terem­tett a házak között, megszűrte a repülőgé­pek zaját, felfogta az út porát és frissítette a levegőt.
Aztán valamikor elindult a sivatago­sítás. A lakosok, mint valami modern fa­nyüvők vágták ki sorban a fákat ezerféle indokkal. Volt, aki nem akart levelet söpör­ni, másoknak árnyékot vetett, volt olyan is, aki a díszfákat „terméketlennek” ítélte a haszonnövényekhez képest. Olyan is volt, aki virágoskertet ál­modott a lombko­ronák helyett, de tény, hogy a tele­pülésen elkezdtek fogyatkozni a fák, tisztult fölöttünk az ég, s már a repülők ereszkedését is vé­gig tudjuk követni a horizonton. Ma­holnap a madaraknak sem lesz hol meg­pihenni megfáradtukban. A fákban sokan és gyakran csak annak köznapi hasznát látják, pedig a fa az emberi élet szimbólu­ma. Az ember a természetben úgy tudott megmaradni, hogy a fák közé rejtezkedett, majd később belőle építette meg búvóhe­lyét is. A fák termése volt az étke és a tar­taléka a terméketlen napokra, s ezerféle hasznos módon tudta felhasználni annak szinte minden részét.
A mai ember gázzal fűt, s nem látja a fá­ban a meleget adó tüzet, légkondicionál a nyári melegben, s nem érzi a fák árnyat adó hűvösét, magát keni be szagokkal, s nem érzi a fák és bokrok illatát. Tisztaságról alko­tott képei a felsöpört betonhoz kötődnek, ahol a falevél egyszerűen csak „kosz” lett. Miközben kisvárosi létünkben megőriztünk sok mindent a falusi életérzésből, érkeznek sokan hozzánk olyanok, akik megérkezésük után kivágják a fákat, ezután lebetonozzák a tereiket, útjaikat, bejáróikat, s megidézve régi városi érzéseiket bár vágytak a termé­szetre, de mégis a természetes környezet rovására bővítik a személyes életterüket.
A fák nemzedékeket kapcsolnak ös­sze, mert a faültető generációk a legritkább esetben örülhetnek munkájuk gyümölcsé­nek. Amíg a vékony facsemeték terebélyes, árnyékos fákká növekednek, addig a fákat óvó generációk eltávoznak mellőlük. A fa­ültető, a jövőjében bízó önzetlen ember, aki hiszi és reméli, hogy az itt élők, jóérzés­sel gondolnak évtizedek múlva is arra a ter­mészeti nyereségre, amit a parkosított élő­hely jelent.
Aki évtizedes termetes fákat vág ki, nem­zedékek munkáját pusztítja el. Az élő fa lát­szólag mindig valakié, de olyanok ezek, mint a gyermekek, minden gyermek vala­hol mindenkié is. Attól kezdve, hogy meg­születnek, a szüleik gondjára vannak bízva, de próbálná csak őket valaki bántani, egy­ből törvények és szabályok sokasága zúdul­na rá gondatlansága miatt. Így van ez a fák­kal is. Fát nem lehet büntetlenül sem ültetni, sem kivágni a köztereken, mégis ezernyi in­dokkal szinte mindenki elnyüvi azokat, ha már egyszer kigondolta, hogy oda parkolót épít, bejáratot húz, vagy csak nem akar töb­bé sepregetni.
Az élő fa szimbolikusan az életünk. Aki a fát ok nélkül kivágja, saját életét rontja meg, s tenmagát veszi ki abból a normális környezetből, amelyre a természetben élő embernek szüksége van. Ha az ember kilép természetes köréből, akkor városi beton­ember, aszfaltember lesz belőle, s minden betonra rácsodálkozik, hogy milyen szép, és minden zöldre, hogy minek az oda. Aki a fákat kivagdossa, az saját életét pusztítja, s persze vele az együttlakókét is, míg a faül­tető az életre és a jövőre is szavaz, tegye ezt a jövőnek szóló üzenetet bárhol a közössé­gi vagy magántulajdonban lévő tereken.

Kövér Tibor

Címkék: fák ültetés Üllő

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció