A freskók titkai ihletik munkáját

Az orosz művésznő fehér selyemből készíti képeit, ruháit és egyéb kiegészítőit

2009. július 14.
Agafonova Ludmilla a művészetnek egy kevésbé közismert, ám annál egzotikusabb ágát választotta önkifejezésének eszközéül.

 
 

Agafonova Liudmila már hazánkban alkot


1976-ban született a mari köztársaságbeli Ioshakar-olá­ban (Oroszország). Iskoláit szülővárosa képzőművészeti szakközépiskolájában és a moszkvai textil egyetem ipar-művészeti karának textiltervező szakán végezte. Magyarországi kiállításai az orosz kulturális központban kezdődtek. Ugyanitt rendezte első divatbemutatóját is, mely a „Varázslatos selyem” címet viselte. Elsősorban selyemképeket és ruhákat, egyéb kiegészítőket (sálak, stólák, nyakkendők) fest, indonéz selyemfestési technikával – más szóval batikolással. Férjévével és kislányával néhány éve él Maglódon.
 

Jáva, a batikolás művészetének bölcsője


A jávai klasszikus irodalomban nemegyszer esik szó a fejedelmek, hercegnők pompás, batikolt ruhadarabjairól, amelyeket a legdrágább ékszerekkel együtt emlegetnek. A batik azonban nemcsak az előkelők, hanem a nép viselete is. Amíg kizárólag a sok munkával és fáradsággal járó ősi módszert alkalmazták, a batik igen drága volt, s a szegényebbek csak ritka alkalmakként, ünnepi viseletként hordhatták. De egy egyszerű technikai eljárás feltalálása és kifejlesztése meggyorsította s olcsóbbá tette a batikolást. Ezzel aztán a batik az egész nép mindennapi öltözékének díszévé vált.
Ha mindenképpen ragaszkodni szeretnénk a jól bevált kategóriák alkalmazásához, az általa művelt tevékenység valahol a képző- és az iparművészet határán, a két ág közös halmazában helyezkedik el. Igazán feminin művészet az övé, hiszen a selyem elbűvöli és megihleti, melyből aztán varázslatos képek, ruhák, sálak, stólák születnek. És van-e olyan hölgy, akit nem ejt rabul egy egyedileg megfestett selyemruha vagy kiegészítő? A monori Vigadóban augusztus 3-tól megtekinthetőek lesznek Agafonova Liudmila selyemalkotásai.

– Miért döntött a képző- és iparművészetnek egy meglehetősen egzotikus ága, a textilművészet mellett ?

– Kiskoromtól fogva szerettem rajzolni, mindig is késztetést éreztem az alkotásra. Az akadémikusrajz és a tájképfestészet után díszlettervező és dekoratőr szakon folytattam a középiskolai tanulmányaimat. Ez idő alatt ismerkedtem meg a textillel. Innen már egyenes út vezetett a főiskolára, ahol tanárom javaslatára az indonéz selyemfestési technikával, a batikolással kezdtem foglalkozni. Fehér selyemből képeket, ruhákat, egyéb kiegészítőket készítek.

– Hogyan lehet felhasználni a textilt művészeti alkotásra?

– A textil egy nagyon titokzatos, de hálás anyag. Határt csak a fantázia és a technika szabhat. A selyem mindig elbűvöl anyagával, színeivel, játékosságával, ezért sohasem zárom a képeket üveg mögé. A hideg batikolás technikájával dolgozom, ami röviden annyit jelent, hogy a kontúr tartja a festéket. Selyemfestéket használok, amelyet rögzítek az anyagon. A munkáim színe és kidolgozottsága folyamatosan változik, de van kedvenc színárnyalatom. Néhány éve egy észak-oroszországi kolostorban megfogott egy híres ortodox freskófestő munkája, akit Dioníszíjnak hívnak. Ő a kék, arany és terrakotta színeket használta, melyek visszaköszönnek az én műveimen is. Sok éve batikolok, de amikor elkezdek egy munkát, ma sem tudom megmondani, hogy milyen lesz a mű végeredménye. Minden alkotásnak önálló élete van.

– Miért pont Magyarországot választotta külföldi bemutatkozásának helyszínéül?

– Így hozta az élet. Nyolc éve Budapesten, az Orosz Kulturális Központban volt kiállításom. Ez egyben fordulópontot jelentett az életemben, hiszen itt ismerkedtem meg férjemmel. Akkoriban ő rendezvényszervező volt az Andrássy úton, és segített a kiállítás megszervezésében. Oroszország, az ottani világ, és az orosz kultúra közös pont a mi életünkben, mert férjem gyermekkorában négy évet töltött Oroszországban. Édesapja ugyanis 1985-től a moszkvai Katonai Akadémia tűzoltómérnöki szakán tanult, ahova családját is elvitte. Ez az időszak meghatározó volt az életében, hiszen az orosz nyelvvel és kultúrával való megismerkedés irányította őt a továbbtanulásában és munkájában is.

– Sokan megtehetik ma Magyarországon, hogy egyedileg tervezett mintájú anyagból varratnak ruhát maguknak?

– Időtől és gazdasági helyzettől függetlenül mindig vannak művészetet szerető emberek, akik különleges ruházatra vagy dekoratív berendezési tárgyakra vágynak. Munkáim ára nagyon széles sávban mozog, ezért nehéz behatárolni egy konkrét társadalmi réteget, amely a textilművészet célközönségének tekinthetők. Eddig rengeteg hálás, kedves vevővel találkoztam, akikkel öröm volt együtt lenni. Sokan visszajárnak, hogy ismerőseiket, barátaikat is megajándékozhassák munkáimmal.

– Saját magának vagy a családjának szokott személyre szabott textíliát tervezni?

– Természetesen igen. Nincs az évnek olyan időszaka, amikor ne lehetne selyemben járni. Természetesen az ismerősök és barátok körében is nagyon népszerűek az egyéni ruhadarabok, kiegészítők.

– Mekkora Magyarországon a textilművészek elismertsége? Mi a helyzet ebből a szempontból szülőhazájában?

– Tény, hogy ma Magyarországon sokan elismerik ezt a fajta művészetet. A kiállítások iránti érdeklődés is azt bizonyítja, hogy szívesen ismerkednek a művészet eme fajtájával. Külön örömomre szolgál, hogy minden kiállítás alkalmával érdekes, értékes emberekkel találkozom. Eddig Oroszországban, Budapesten és a környező településeken voltak kiállításaim. Mivel már több éve itt élek, nem tudom, hogy szülőhazámban milyen a helyzet ezen a téren. Oroszországban is sok a művészetet kedvelő ember. Talán az én szempontomból annyi a különbség, hogy ott nem voltak nyelvi nehézségeim, és nagyobb volt az ismeretségi köröm. De úgy gondolom, csak idő kérdése, hogy ez Magyarországon is megvalósuljon.

Péter Renáta

Címkék: vigadó festészet kiállítás,Agafonova Ludmilla

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció