A helytörténészek negyedszázada

2012. május 8.

Tizennégy helytörténeti kiállítás ötezernél több látogatóval, a hatszáz oldalas Monori Krónika összeállítása és megjelentetése, négy könyv, két füzet megírása, kiadása, közel hatvan ismert monori személyiség bemutatása a helyi televízió beszélgető-sorozatában, negyvennégy ismeretterjesztő anyag a Strázsa újságban a Monoriak viselt dolgai címmel – ezek a Helytörténeti Kör – Közművelődési Egyesület elmúlt huszonöt évének legfontosabb állomásai.


Az egyesület most megállt kicsit, negyedszázados jubileumot ünnepelni, eddigi munkájára visszapillantani. Az iparosok székházában megjelent szép számú meghívott között jelen volt díszvendégként Gerő And­rás történész professzor, az MTA doktora, az ELTE tanszékvezető tanára és Pogácsás Tibor polgármester, országgyűlési képviselő is.
     Az emlékezet, mint tudjuk, nem mindig megbízható. Most például, amikor illenék visszaemlékezni arra, hol is kezdődött, milyen helyszínen, amikor Burján István, a művelődési osztály akkori előadója, alkatából fakadóan igen nagy nekibuzdulással, 1973-ban megalakította a tízfős helytörténeti szakkört – nem jön elő a kép. Pedig nem volt az olyan nagyon régen, s magam is ott voltam.
     A „tízek” az elmúlt idők helyi történéseinek felkutatására és rögzítésére szövetkeztek, ki gondolt akkor még arra, hogy egyszer ez az összejövetel is a helyi történelem része lesz.
     Noha a mostani, negyedszázados jubileum hivatalosan nem innen datálódik.
Az egyre újabb tagokkal és segítőkkel – sokak közt Vitálisné dr. Zilahy Lídiával, Má­té Bertalannal – gyarapodó kis közösség most megünnepelt negyedszázada 1987. április 16-án kezdődött. Akkortól lett egyesületté az Oláh Gyula elnöksége alatt működő kör, amely akkoriban a Monori Füzetek megjelentetésén kívül még nemigen tudott nagyobb vállalkozásba fogni. Bár az sem volt kevés. Fontos dokumentumai ezek a füzetek a közös múltnak.
     Amikor a Helytörténeti Kör – Közművelődési Egyesület márciusi összejövetelén az egyéb elfoglaltságai miatt a titkári posztról leköszönő dr. Dudás Jenőné – átadván a dokumentumokat frissen megválasztott utódjának, Zainkó Gézának – felolvasta az alapítók és az egykori támogatók névsorát, a jelenlévők a megilletődés halk morajával fogadták: ki mindenki érezte fontosnak az ügyet, s hogyan lettek azóta ők is szinte mindannyian emlékké.
     A születésnapi ünnepségen Fekete János nyugalmazott lelkész, aki évekig volt tisztségviselője, s mindmáig tagja e körnek, köszöntő beszédében rájuk, a már eltávozott elődökre is emlékezett.
     Pogácsás Tibor egyebek közt – a város közel ötven civil szerveződésére is utalva – arról beszélt: életre hívni az egyesületeket alighanem könnyebb feladat, mint életben tartani és értékes, hasznos tartalommal megtölteni, a különböző korosztályok másfajta igénye, ritmusa és elfoglaltságai közt megtartva valamiképpen a folytonosságot is.
     Dr . Dobos György, az egyesület elnöke rövid összefoglalóban idézte fel a kör tevékenységét, eredményeit.
     A Jászai Mari Általános iskola kis kamarakórusa, Hegedűsné Csák Mónika vezetésével, dalokkal oldotta a hivatalosságot, Pecznyik Ibolya József Attilát szavalt – mert hát ünnepség, zene és vers nélkül, hogyan is lehetne. 
     Noha Gerő András történésztől eredetileg a dualizmus koráról, a polgárosodásról szóló előadást várt a közönség, a történész professzor a helytörténeti munka, a lokális emlékezet rögzítésének fontosságáról beszélt – hiszen, mint mondta, „mégiscsak ünnepelünk!”, s éppen hogy erről szólt az ünnep is.
     S ahogyan az ebben a körben általában lenni szokott, szinte észrevétlenül oldottá, családiassá lett az összejövetel, nem nélkülözve a humort sem:
     – Erre nem számítottam, komolyan, meg vagyok hatódva… Ha ezt tudom, hosszabban beszéltem volna! – jegyezte meg a történész professzor, miután Koday László festőművész az egyesület ajándékaként átnyújtotta a Monori emlék címet viselő festményét. (Mint utóbb Gerő András lapunknak elmondta: sokfelé hívják, hol előadást tartani, hol szobrot avatni, sokat jár vidéki településeken, s bár a mostanihoz hasonló eseményen még nem volt, itt – főképpen  a családias hangulat okán – nagyon jól érezte magát.)
     S most aztán neki lehet rugaszkodni a következő huszonöt évnek.
Koblencz Zsuzsanna
Címkék: Helytörténeti Kör

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció