A Hunyadiak nyomában az Ady-iskolások

2012. november 29.
Fontos, hogy már az általános iskolások is megismerhessék a határon túl élő magyarok életét, ezért a Bethlen Gábor Alapítvány évente pályázatot ír ki, és anyagilag is támogatja az utazásokat a magyarlakta területekre. A pályázat benyújtásakor nem is sejtettük, mekkora élményt nyújthat számunkra a délvidéki utazás a Hunyadiak nyomában. Szeptemberben kiderült, megnyertük a pályázatot. A következő hetekben rengeteget foglalkoztunk a Hunyadiak életével, a török-magyar harcokkal, s az ottani településekkel. Sok verset tanultunk az ott született magyar költőktől. 


Szeptember 26-án hajnalban elindultunk Szerbiába, a Vajdaságba. Röszkénél léptük át a határt. Rövid pihenőt tartottunk a Palicsi-tónál. Magyar feliratok jelezték, hogy 1690-ben említik először ezt a helységet, s hogy 1823-tól vált fürdővárossá, amikor gyógyvizet találtak itt. Furcsa volt, hogy Szabadkán már alig hallottunk magyar szót. Zentán a múzeumban magyar idegenvezető ismertette a csata részleteit. 
Az első éjszakát Újvidéken töltöttük. A főtéren, amit régi épületek vettek körül, pezsgett az élet. Rengeteg ember volt ott, kávéházakban, éttermekben vagy csak a téren beszélgettek, a gyerekek játszottak. Bár már nagyon éhesek voltunk, magyar idegenvezetőnkkel elsétáltunk a Duna-parton álló Péterváradi erődhöz. Az erődöt a Szivárvány híd köti össze a várossal. Nem győztünk fényképezni, olyan szép volt ez a kivilágított partszakasz. Vacsora után csak bedőltünk az ágyba és aludtunk. 
Másnap újult erővel vágtunk neki a napnak. Torontálvásárhelyig rengeteg gabonaföld közt mentünk át. A magyarok csak szórványban élnek errefelé. Vajon megmaradhatnak ott? Az iskolába, ahova mentünk, szerb és magyar gyerekek egyaránt járnak. Balogi András igazgató várt minket és beszélt az ottani életről, arról, hogy milyen a szerbekkel együtt élnie, tanulnia a magyar gyerekeknek. Megengedte, hogy részt vegyünk rajz, matematika, magyar és szerb-angol órákon. Az osztály létszáma kisebb, mint nálunk, csak tízen-tizenöten vannak együtt. Furán éreztük magunkat a kétnyelvű társaságban, de hamar megbarátkoztunk velük.
Pancsován keresztül továbbmentünk Szerbia fővárosába, Belgrádba, magyar nevén Nándorfehérvárra. Megnéztük a várat, amely a Duna és a Száva torkolata fölé magasodik. Felidéztük a győzelmes csata eseményeit. 
Az esti szállásunk Székelykevén volt. Igazi falusi hangulatot árasztott. Az utcán traktorok mentek, az emberek disznókat tereltek. A falusiak itt mezőgazdaságból élnek. Hajnaltól sötétedésig dolgoznak. Megdöbbentő volt a különbség Újvidék és a falu között.
A harmadik napot Szendrő váránál kezdtük, ez a vár a Duna és a Jesseva torkolatánál fekszik. Maga az erőd háromszög alakú, Hunyadi János két évig volt itt Brankovics György fogságában. Galambóc várát, török elleni védekezésül Zsigmond király erősítette meg  a Duna partján. Innen száz kilométeren át a Duna mellett vezetett az utunk. Körülöttünk óriási hegységek voltak, a Djerdag Nemzeti Park védelme alá tartozott ez a terület.
Turno Severinnél léptük át a határt. Romániába érve az első állomásunk Herkulesfürdő volt. Ezt a várost gyakran látogatta Sziszi, Erzsébet királyné. Jót játszottunk a Cserna-folyó kövein, míg mások a meleg gyógyvízben áztatták lábaikat.  
Az estét Karánsebesen töltöttük. Innen Vajdahunyadra indultunk tovább. Örömmel jártuk be a várat, pedig már nagyon fáradtak voltunk. Megismerkedtünk a vár kútjának legendájával, a késő gótikus és korai reneszánsz stílus jegyeivel. 
Dévára érve találkoztunk a dévai Szent Ferenc Alapítvány Gyermekotthonában lakó gyerekekkel, akik finom ebéddel vártak minket. A hozzávalókat ők termelték, az ebédet pedig ők főzték.  
Az otthon lakói meséltek az életükről, az iskolájukról. Meglátogattunk néhány „családot”, ők az alapítvány által bérelt lakásokban laknak.
Aradon megkoszorúztuk a tizenhárom vértanú emlékművét, tiszteletükre elénekeltük a Himnuszt. Nagylaknál a román-magyar határnál hosszú várakozás után léptünk át  hazánk földjére. Fáradtan, de sok szép élménnyel tértünk haza Monorra.
Azok a pillanatok, amiket ott átéltünk, felejthetetlen élményt nyújtottak. Nem is hittük volna, hogy régen ekkora részt tudhatott magának Magyarország. Köszönjük tanárainknak és a Bethlen Gábor Alapítványnak ezt a csodálatos utazást!

Szurok Noémi 
Címkék: kirándulás Hunyadiak iskola Monor

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció