A karaj nem a húspultban „terem”

A fővárosból járnak a gyerekek Monorra tanulni. Hagyományőrzés a gyakorlatban

2010. április 12.
Vannak azok a tanyák, ahol csupán a vidéki élet szépségeit igyekeznek bemutatni a turistáknak. Ezek könnyen felismerhetők a muskátlival töltött kocsiról, a szépen gondozott pázsitról, a csupán díszítő céllal kitett régies használati tárgyakról, a sok burkolt felületről és a tisztaságról.

Másrészt vannak azok a tanyák, ahol még ma is termelő munka folyik. Itt bizony nincs idő karban tartani a gyepet, pepecselni a muskátlival és patyolattisztaságot tartani. Nem is ez a cél, hiszen itt folyamatosan munka van: el kell látni az állatokat, gondozni kell a haszonnövényeket, s mindezekből élelmiszert készíteni saját célra - s néha eladásra. Látogatók ritkán járnak erre, mivel kevesen hiszik el, hogy koratavaszi bokáig érő sár és a ház körül élő állatok szaga tartalmas és kellemes kikapcsolódást ígérhet. Egy pestszentimrei iskola diákjai mégis egy ilyen tanyára járnak évente háromszor, hogy megismerjék azokat a környezettel, állatokkal, növényekkel kapcsolatos dolgokat, amelyeket az iskolapadban ülve lehetetlen elsajátítani.

Szemléltető oktatás. „Ez a disznó reggel még röfögött”

– Egy közös ismerősünk révén kerültek hozzánk a gyerekek – meséli Rózsika, a tanya urának, Kosztán Jánosnak a felesége. – Először kicsit furcsálltuk, hogy miért éppen hozzánk akar ellátogatni egy egész osztály, hiszen úgy gondoltuk, semmi különöset nem csinálunk. Aztán az első találkozás után kiderült, hogy a csoport nagyobbik fele gyakorlatilag még soha nem látott testközelből állattartást és növénytermesztést. Az utóbbi öt évben ezért mindig akkor hívjuk őket, amikor egy kicsit mozgalmasabb nálunk az élet, ezért lehetőségük van a tanulásra. Rendszeresen járnak hozzánk például disznóvágásra, szüretre, kukoricatörésre és -morzsolásra, gyomlálásra. Úgy gondolom jól érzik magukat.

Kosztánék a rendszerváltás után Monorról költöztek ki a város melletti tanyára. A sors szülte kényszer mellett a családi hagyományok és a föld szeretete késztette őket arra, hogy felhagyva a kényelmesebb városi élettel, áttelepedjenek a nagyszülők által 1928-ban épített tanyára. A kárpótlásból visszakapott családi földek mellé újabb szántóterületeket vásároltak, a már rendelkezésre álló épületeket felújították, bővítették. Ma közel tíz hektáron gazdálkodnak, jobbára állataik takarmányozására termelnek szemes terményeket, lucernát és szénát. A gazdaság szinte teljes mértékben önellátó. Állattenyésztésük három lábon áll: a sertés, a szarvasmarha és a lótartáson, de természtesen egyéb állatok, így baromfi is megtalálható a portán. A tanya kevéssé gépesített, az erőgépek helyett tartják a lovakat, amelyek képesek elvégezni a tanya körüli munkák javát.
– A Budapest külvárosában élő gyerekeknek, ahol egyre ritkább a ház körüli állattartás, nagy élmény ellátogatni egy tanyára – meséli Pappné Bajza Zsuzsanna tanárnő, aki immár a második alsó tagozatos osztályával jár Rózsikáéknál. - A mi generációnkban még szinte általános volt, hogy a tágabb családból valaki háztáji gazdálkodással is foglalkozott. Ma már egyre kevesebben tartanak állatot a ház körül, még a kisebb falvakban is, főként Pest környékén. Az osztályom háromnegyede itt tapasztalja meg először, hogy a sertéskaraj vagy a csirkecomb nem a szupermarketek polcain „terem”. Az osztályteremben is el lehet magyarázni, hogy miképp kerül a tojás az asztalunkra, de egészen más élményt jelent a gyerekeknek, ha saját maguk veszik ki a szalmából egy-egy ilyen tanyalátogatás alkalmával. Persze volt olyan diák is, aki megsajnálta a levágott disznót, de általában nem ez a jellemző.
– Az, hogy minden a maga természetességében fogad bennünket, amikor megérkezünk, teljesen megváltoztatja a gyerekek viselkedését is – folytatja a tanárnő. – Itt senkinek sincs ideje arra, hogy megjátssza magát. Egyszer elmondjuk a gyerekeknek, hogy mit szabad csinálni, és mit nem. Többet nem kell magyarázni, annyira magától értetődik minden. Persze azért a nap végén a disznók általában tisztábbak, mint a gyerekek, de ez senkit nem zavar. Azokat a szülőket sem, akik az osztállyal együtt eljönnek a tanyára. S mivel ők is természetesen viselkednek, kitűnő alkalom kínálkozik arra, hogy kötetlen formában beszélgessünk velük, egy amolyan mini szülői értekezletet tartva. Ehhez a kötetlenséghez persze Rózsikáék kedvessége is nagyban hozzájárul, akik szinte családtagként fogadnak bennünket. Nagy baj lesz akkor, ha egyszer ez a generáció is kihal és nem lesz hol megmutatnunk a gyerekeknek ezt hagyományos termelési módot. A fogyasztói társadalom ugyanis éppen arra nevel, hogy eltávolodjuk a természeti valóságtól, elfelejtsük hagyományainkat, amelyek megőrzésére nem elegendő a tantermi foglalkozás.
Papp János 


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció