A monoriak viselt dolgai XXXII. Ipartestületi élet – (1895–1914)

2011. február 3.
Ipartestületi elnöknek a kézműves társadalom köztiszteletben álló polgárát választották meg, akik többnyire a községi elöljáróság képviselői voltak. A rendes évi közgyűlés minden évben február elején, az elnökválasztás ezt követően márciusban történt. A Pest Megyei Levéltár iratai 1895-től mutatják be a monori eseményeket.

E szerint ipartestületi elnök: Retter Mihály asztalos 1895, Bekker Mihály asztalos 1896, Gottmayer János kalapos 1897–1898, Kakas Gáspár mézesbábos, cukorkagyártó és gyertyaöntő 1899–1900, Lukácsovits Alajos korelnök, asztalos 1901, Szücs Zsigmond szíjgyártó 1902–1903, Sipos László szabó 1904–1907, Pokorny Sándor kőműves 1908, Csizmadia István csizmadia 1909–1911, Szücs Zsigmond szíjgyártó 1912–1913, Sipos László szabó 1914–1915.
A közgyűléseken az iparhatóság képviseltette magát hatósági biztos útján. 1896-ban Szokoly László, 1898-ban Kovách Miklós, 1900-ban Skultéty Jenő és Némethy Jenő szolgabíró, 1902-ben Juhász Mihály bíró és Torma István, 1903-ban Roskó János, 1905-ben Vadas Zoltán nevét közlik a levéltári jegyzőkönyvek.
Az ipartestületen belül jelentős társadalmi életet élt az „Iparos ifjúság önképző kör,” melynek vezetője 1998-ban Sipos László. Színi előadásokat, szüreti mulatságokat rendeztek, énekkart alakítottak. A testületi elöljáróság a kérésüknek megfelelően külön-külön, alkalmanként engedélyezte az eseményeket. Ez idő tájt az ipartestületnek évenként 80 korona bérleti díjat fizettek.
1902-ben újabb belső szerkezeti átalakulás történt az ipartestületben. Kakas Gáspár felvetette az év eleji elöljárósági ülésen: „a tekintetes Némethy Jenő szolgabíró úr elrendelte, hogy az ipartestület helyiségében bort mérni nem szabad, hanem iparos körré kell átalakítani.” S ezért az alapszabály módosítását javasolta. Az alapszabály el is készült, mely szerint az ipartestület az irodán kívül az összes helyiségeit bérbe adta a monori iparos olvasókörnek, amely ezek használatáért évi 600 koronát fizetett. A megállapodást aláírásával is szentesítette Vantulek Pál, az iparos olvasókör, valamint Szűcs Zsigmond, az ipartestület elnöke.
Korábban a Monori Kerületi Ipartársulat betegsegélyző pénztárt alapított. A kötelező biztosítás 1891-ben valósult meg. Ekkor törvény mondta ki a biztosítás elvét, amely orvosi ellátást, táppénzt, temetkezési segélyt tett lehetővé. A Monor és Vidéke Ipartestület erre vonatkozóan 1895-ben szabályzatot készített, melyet a Fölművelési, Ipari és Kereskedelemügyi Minisztérium jóváhagyott. A beteg­se­gélyző pénztár az i­parha­tóság ellenőrzése alatt állt. A monoriak esetében a mindenkori járási szolgabíró az illetékes hatóság.
Az ipartestületi tagok betegségük esetén az Irgalmas Rend Betegápoló Intézetében részesültek orvosi ellátásban. Akkoriban a betegsegélyző pénztárba minden tag befizetett 16 fillért, a munkaadó 8 fillért. A befizetés után, betegség esetén – amellett, hogy kijárt az orvos – részesült gyógyszer, napi 1 korona táppénz, halálozás esetén pedig temetkezési segélyben. A fizetés nagysága a tanoncoknál napi 50 fillér, a segédeknél napi 1 korona.
Az ipartestület méltóságát erősítő eseményeket az elöljáróság körültekintően előkészítette, megszervezte. Ilyen volt többek közt a március 15-i – a megyei vezetők látogatását fogadó – ünnepség, Kossuth Lajos szobrának leleplezése, Rákóczi Ferenc hamvainak átutaztatása a monori állomáson, Lukácsovits Alajos királyi kitüntetésének megünneplése 1911. február 8-án, valamint a temetéseken történő részvétel stb.
Forrás: Pest Megyei Levéltár, Bp; Monorkerületi Lapok 1901–1914
Dr. Dobos György, a helytörténeti kör elnöke
Címkék: történelem ipartestület

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció