Az ipartestület munkájában a 20. század elején folyamatosan napirenden volt a szaktudás fejlesztése. Az értékesítés szervezettebbé tételét szorgalmazták, a szövetkezési eszme befogadását fontolgatták. S ami a legfontosabb: előtérbe került az ipartestületek közötti együttműködés megszervezése, megerősítése. Aradon ebben jó példával jártak elöl. Itt került megrendezésre 1890-ben a II. Ipartestületi kongresszus, amelyen a testületek küldöttei az ipartörvény megreformálását követelték.

Ezek hatására országos szakmai kongresszusokat rendeztek Budapesten. 1900-ban az építőipari, majd három év múlva a sütőipari kongresszuson képviseltették magukat a monoriak. Az országos fórumokon többek között a munkaadók és a munkások közötti jogviszonyról, betegsegélyezésről, baleset elleni biztosításról, tanoncoktatásról folyt a vita.

1905-ben megalakult az Ipartestületek Országos Szövetsége, amely a kézműves ipar egyetemes képviseletét igyekezett ellátni. A monori ipartestület önkéntesen lépett be az országos szövetségbe (a belépés nem volt kötelező). A tagdíj évi összege 1907-ben 12 korona volt.

Szterényi József m. kir. kereskedelmi államtitkár ebben az időszakban indítványozza a mestervizsga intézményének létrehozását (de csak az I. világháború után valósult meg).

Az ipartestületek a nagyobb rendezvényeikre kölcsönösen meghívták egymást. Például a budapesti sütők és szabók rendszeresen igényelték a tapasztalatcserét. Korábban, 1903-ban a Zsolnay Ipartestület invitálta iparkiállításra a monoriakat. E tapasztalatok is bátorították a monori iparos közösséget, hogy gazdasági és ipari kiállítást szervezzen 1905 szeptemberében. A rendezvény házigazdái – a Vármegyei Gazdasági Egyesület, a Monori Gabonaraktár Szövetkezet és a Monor és Vidéke Ipartestület – tenyészállat-kiállítással, baromfivásárral kapcsolták össze a helyi ipari kiállítást.

A helyi sajtó lelkendezve számolt be a Gabonaraktár Szövetkezet óriási üzleti helyiségeiben (később maggyár) megrendezett eseményekről: „A megnyitási ünnepélyt – a községek és a társ ipartestületek képviselőinek, a környék intelligenciájának, valamint a több száz főnyi érdeklődőnek a jelenlétében – dr. Förster Aurél, mint a szövetkezet elnöke nyitotta meg, s köszöntötte Keglevich Gábor grófot, a vármegye gazdasági egyletének elnökét és gróf Teleki Lászlóné ő méltóságát, mint a hazai baromfitenyésztés előmozdítóját.”

A kiállításon a következő iparosok vettek részt iparcikkeikkel:

Lukácsovits Alajos, Szőke Pál asztalosok; Eibenschütz Ignác, Klein Vilmos bádogosok; Artz Ferenc, Sztudvicska Ferenc, Bezák János, Klein Béláné cipészek; Balázs László, Csizmadia István, Bekker Elek, Szabó József csizmadiák; Deutsch Ignác cukrász; Kakas Mihály mézesbábos; Baranyi Sándor, Gottmayer János kalaposok; Kaszás Ambrus kárpitos és fényező; Berkes József, Oláh Sándor, Oláh Géza kádárok; özv. Popper Zsigmondné könyvkötő; Ujváry János, Sipos László, Horváth Mihály, valamint Reviczky János és Rakitovszky Lajos (Alberti) szabók; Tóth Lajos szűrszabó; Szabó János köteles; Juhász Imre, Vörös Sándor szíjgyártók; Cserny Sámuel órás; Pollák Jenő szappanos; Topolcsányi Károly bognár (Vecsés); Mészáros Endre gépész.

A kiállított termékek meglepték a szemlélőt: „…úgy csínra, mint a jó munkára tekintettel igazán felülmúlták a várakozást, …a kiállított tárgyak nagy részét a közönség megvásárolta, …meggyőződhetett arról, hogy iparosainkban van tudás és képesség a legmesszebb menő igényeknek is megfelelni” – írja a helyi sajtó 1905 októberében.

Forrás: Pest Megyei Levéltár, Bp.; Mo­nor­kerületi Lapok 1901–1914
Dr. Dobos György, a helytörténeti kör elnöke