„A monotóniatűrés jól jön a triatlonnál is”

Sport

2014. július 2.
Kevesen mondhatják el magukról, amit az Úriban élő paralimpikon hosszútávfutónk, Orbán Csaba megtehet, hogy öt év megfeszített szorgalom és kitartás országos hírnévhez vezethet.

Igaz, az ő elmondása szerint ez mellé még két dolog nélkülözhetetlen, a tehetség és a jó edzésterv. A nemzetközi elismertséghez mára a negyedik is elengedhetetlen, a kiváló menedzselés. Ezek közül az atlétának, becenevén Kabócának egyik sem hiányzik szerencsére, hisz ez utóbbi feladatot felesége, nem csupán „teljes munkaidőben”, hanem teljes erőbedobással és kiváló eredményekkel űzi. Így a szponzorok segítségével hosszútávfutónk a világ bármely pontján képes a világmegmérettetésekhez fontos kvalifikációs versenyeken elindulni, most épp a riói paralimpiára bejutás a cél.
De ne szaladjunk ennyire előre. Öt évvel ezelőtt is volt élete a látássérült sportolónknak, aki 15 évvel ezelőtt még mit sem sejtve profi barlangászként élte mindennapjait. Elmondása szerint 2000-től érezte már, hogy baj van, szemproblémái 2005-re fokozatos, látásvesztéssel jártak (mára a látása alig éri el az öt százalékot).
Feleségével ebben az időszakban ismerkedtek meg, aki hobbifutóként teljesítménytúrákon is elindult. Ő buzdította 2009-ben, hogy menjen vele futni, használja ki a kifejezetten jó futóalkatát. Egy 21 kilométeres terep-félmaratonra készülve mentek ki edzeni a Margit-szigetre, ahol Kabócának mindjárt az első két körideje nagyon jól sikerült. Ez adta meg a kezdeti lendületet, ami a mai napig is tart. Eredményei egyre javultak, s vele együtt az esély, hogy sportemberként is megméresse magát, így szintén párja biztatására edzőt és szponzorokat is kerestek. Második versenyén júliusban, 50 kilométeres távon egy hathetes felkészülés után máris ötödikként végzett. Ezzel két karrier is útjára indult.
Mára a közös munka eredménye az olimpiai 12. hely mellett számos hazai és nemzetközi siker, mint dobogós helyezés, vagy utóbb a 212 kilométeres UltraBalaton ideje (26 óra 23 perc alatt ért célba), amit sok atléta megirigyel.


Orbán Csaba "Kabóca" (fehérben) számos hazai és nemzetközi siker tulajdonosa

– Arról lehet olvasni és hallani, hogy kipróbálja magát a triatlonban is. Ez egy új hobbi, vagy irányváltás?
– Jelenleg hobbi szinten űzöm a triatlont, ami nem jelenti azt, hogy ne venném komolyan, de azt sem, hogy abbahagynám az atlétaéletet. Már csak azért sem, mert vállaltam a paralimpiai válogatottságot. Így idén két célom van, a Budapest Ironman 70.3, ami egy nagyszabású triatlonverseny augusztusban, a másik a BMW Frankfurt Marathon októberben. Együtt készülök fel mindkét versenyre.

– Hogyan jött épp a triatlon ötlete?
– Ez egy érdekes történet. A kislányomat hordtam rendszeresen Gyömrőre a játszóházba. Így maradt szabadidőm, amivel valamit akartam kezdeni. Akkor találtam ki, hogy ezt az uszodában töltöm el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többet úszok folyamatosan. A monotóniatűrés jól jön a triatlonnál is.

– Ön a mara­tonok többségén a jól látó atlétákkal indul, s elfogadták, hogy van kísérője, aki segíti észlelni az akadályokat, bemondja a megtett utat, stb. Hogyan működik ez a triatlonnál?
– A triatlonban is kötelező a kísérő, az úgynevezett guide. Szerencsés vagyok, mert az engem kísérő sportoló egy kiváló triatlonos, több évtizedes rutinnal. Ő Varga József, az első Ironman magyar bajnok. Tandemen teljesítjük a kerékpáros távot, de vannak monotóniatűrő teremtriatlon-versenyek is, amikor a kerékpárt görgőkre teszik, így mérik a távot. Az első megmérettetésem nekem is ilyen volt, a barátom versenybiciklijével hajtottam.
Trnavecz Adrienne
Címkék: futás maraton látássérült tehetség edzés Orbán Csaba

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció