A nagy térségi pékségteszt

Csak elvétve lehet igazán jó minőségű pékárut kapni a régióban

2011. július 14.

Július hatodikának délelőttjén végigkóstoltuk a térség 12 pékségének 44 különféle pékáruját, hogy megtudjuk, hol kapható a legjobb kifli, zsömle, túrós táska és kakaós csiga.


Kimondottan hagyományos, mindenki által ismert pékárukat válogattunk össze, amelyek alapján bárki számára könnyen megállapítható – hiszen már számtalan helyen, számtalanszor kóstolta –, hogy az adott termék milyen külcsínnel és belbeccsel rendelkezik. Ráadásul biztosra akartunk menni, hiszen rozsos cipót nem biztos, hogy minde­nütt kaptunk volna, így pedig nem lett volna értelme az összehasonlításnak.
    A pékségek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a termékeik helyben, a szakbolt melletti vagy közeli sütödében készüljenek. Egy esetben tettünk csak kivételt, a pilisi Félegyházi pékáru mintaboltnál, de őket nem akartuk kihagyni, hiszen termékeik félszáz üzletben kaphatók az Alföld nagy részén. A pékségek között helyet kapott a monori Tesco és a maglódi Auchan is, hiszen nagyon sokan ilyen nagyáruházakban vásárolják a zsemlét, ráadásul a szupermarketek üzletpolitikájának gerincét is adják az olcsón kínált pékáruk – mivel ezzel könnyen becsalogathatók a vevők. Gyömrőn és Monoron is ugyanazt a Rábai pékséget látogattuk meg, mert kíváncsiak voltunk, hogy a nyolc mintabolttal rendelkező vállalkozás azonos minőséget nyújt-e mindkét helyen. Albertirsáról pedig a hagyományos magyar termékektől eltérő stílusú, „albán” jellegű termékeket kóstoltunk.
A végigkóstolt 44 pékáru közül igazán rosszal csak egy-két esetben találkoztunk. Jórészt, ha nem is kitűnő, de közepes minőséget kóstolhattunk. Viszont túrós táskában és kakaós csigában van még mit fejlődniük a pékségeknek, ezeknél ugyanis nem találtunk kimagasló minőségű terméket.
    A tesztünkből biztos sok jó pékség kimaradt, mások esetleg megorrolhatnak ránk, hogy a teszten nem értek el előkelő helyezést. Nekik azt javasolhatjuk, ne ránk haragudjanak, hanem tanuljanak a jobbaktól, vegyenek jobb minőségű lisztet, használjanak jobb technológiát és alkalmazzanak jobb szakembereket, hiszen magunkról is tudjuk: a finom pékáruért akár a szomszéd településre is elmegyünk.
A pékáruk vizsgálatát vissza­kóstolásos vakteszttel vé­gez­te a Régió újság szerkesz­tőségének négy tagja. Őket a szakmai szempontokat ismertető és képviselő Ko­má­ro­mi La­jos, a Magyar Pékszövetség elnökségi tagja segítette a döntés meghozatalában, aki ugyanakkor maga is vizsgálta a termékeket. A tesztelők tehát nem tudták, melyik pékség termékét kóstolták, és lehetőségük volt arra is, hogy ismét megízleljenek egy pékárut, ha elbizonytalanodtak a korábbi ítéletükben.

Ezt igényli a fogyasztó?

    – A pékáruk minőségét elsősorban a kereskedők határozzák meg, nem a pékek – mondta Komáromi Lajos a vizsgálatot megelőzően – Ők azok, akik megmondják, hogy milyen terméket és mennyiért vesznek át a pékektől. Nyilván olyat választanak, amit el tudnak adni, így végső soron, ha kritizálni akarjuk a manapság kapható pékárukat, akkor a fogyasztók ízlését, de inkább pénztárcáját érheti bírálat. Sajnos az ár és a küllem lett a meghatározó a pékáruknál is, ami a minőség rovására ment. Drága a jó minőségű liszt, ha egyáltalán hozzá lehet jutni. Drága és ritka kincs a jó szakember is. Ezeket pedig a legritkább esetben fizeti meg a fogyasztó, főképp ha azt látja, hogy a jelenlegi nyomott árak feléért is lehet „vevőcsalogató zsemlét” kapni a multinacionális üzletláncokban.
   – A pékmesterség munkaigényes szakma – hangsúlyozta a szakértő. – Ezért, ha versenyképes szeretne lenni egy pék vállalkozó, a legtöbb munkafolyamatot automatizálni kell, és fel kell gyorsítani a munkát. Ha hozzátesszük, hogy évtizedekkel ezelőtt még sokkal jobb minőségű, magasabb sikértartalmú búzából, frissen fejt tejjel kovászolva és sokkal lassabb technológiával készültek a pékáruk, megkapjuk, hogy miért olyan silányak néha manapság a pékáruk. Sajnos a szakma sem túl vonzó manapság a fiatalok körében, így sokszor olyanokat is kénytelenek felvenni a szakiskolák, akik se nem akarnak, se nem tudnak igazán mesterévé válni a szakmának – tette hozzá Komáromi Lajos.

Mennyiség és minőség

Tény, hogy a tescós és az au­chanos zsömle és kifli a legolcsóbbak közé tartozik, ha viszont csupán a mennyiség számít, mindenképp érdemes ellátogatni Alebertirsára, az Atlanta pékségbe, ahol más „albán” jellegű szakboltokhoz hasonlóan nem fukarkodnak pékárukba rakott alapanya­gokkal. Ott akár három és félszer annyi kelt tésztát kaphatunk a pénzükért, mint a szomszédos településen, Pilisen lévő Félegyházi pékáru mintaboltban. Sőt, a tesztünkben a zsemléjük sem vallott kudarcot, igaz, a túrós táskájukkal, de főképp a kakaós csigájukkal ki lehetett volna minket kergetni a világból. E két utóbb említett termék minősége egyébként is sokkal inkább ingadozott az egyes pékségekben, mint a zsemléé és a kiflié. Meglepő módon, amennyire rossz volt az Auchan kiflije, annyira kedveltük az ott készült túrós táskát. A jó minőség a péksütemény árában is érződött, amely már koránt sem volt a legolcsóbbak között, ha figyelembe vettük a termék súlyát is.

Nagyon szerettük

Lehetne még hosszan elemezni az egyes pékségek termékeinek előnyeit és gyengeségit, nem tesszük, csupán a tesztben legjobban szereplő szakboltról ejtünk néhány szót. Bár a Rábai pékség két felkeresett üzlete nem minden kategóriában végzett az élmezőnyben, összességében viszont kijelenthetjük: ha valaki nem akar csalódni valamilyen finom pékáruban, akkor érdemes benézni hozzájuk. Szerettük (a címlapon szereplő) zsemléjüket és kiflijüket, különösen az utóbbit, amely felidézte gyerekkorunkat, amikor még minden kiflit ki lehetett „tekerni”. Finom volt a kakaós csigájuk is. Érdekes módon a zsömle esetében nagy eltérés mutatkozott a monori és a gyömrői üzletük között, de ezt tudjuk be annak, hogy aznap bal lábbal kelt fel az üzlet vezetője.
 
Papp János


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció