A puszta, télen

Szomszédban egy teljesen más világ

2011. március 11.
A Gombához tartozó Tetepusztára egy erősen hideg téli napon tévedtünk be. Mégsem kiálthattunk fel Petőfi verssorával, hogy „hej, mostan puszta ám igazán a puszta!”

Mikor ott jártunk, az arra járó autók már letaposták előttünk a havas utat, s füstölgő kémények jelezték, hogy mégsem olyan kihalt ez a táj, mint amilyen egy téli pusztától elvárható lenne. Kiss Tibor gombai falugondnoknak, mint megtudtuk, nem sok dolga akad errefelé, mégis hetente legalább kétszer-háromszor útba ejti.

Hétvégi ház és lakója.Már a tavaszt várják
    Tetepuszta valaha virágzó kistelepülés volt, még iskolát is működtetett. Mégis a szomszédos Felsőfarkasd maradt életben: Noha mára az ottani iskola is végleg bezárt, pedig sok a fiatal betelepülő.
    Tetepuszta azonban kihalt, állandó lakója talán, ha öt van. Kiss Tibor úgy tudja, ők is csak papíron állandó lakók, télire nem maradnak kint. Ám legalább tizenöt olyan emberről van tudomása, akik ugyan nincsenek ide bejelentve, mégis a hétvégi házakban élnek. Ugyanis nincs más választásuk.
    A pusztai lakók egyikével, Gados Imrével sikerült szót váltanunk. Más portákra a kutyák miatt nemigen zörgethettünk volna be: a házőrzők errefelé nagyon komolyan veszik a hivatásukat. Akad itt olyan víkendház is, amit a tulajdonosa jól megtermett kaukázusi juhásszal őriztet, s noha ő maga már nem fiatal, csak azért utazik ki Békásmegyerről hetente többször is, hogy enni adjon az őrző-védő feladattal megbízott négylábúnak. Nélküle ugyanis alighanem mindenének lába kelne.
    Gados Imre elbeszéléséből derült ki, hogy az általa lakott hétvégi ház is kalandos múltat tudhat maga mögött. Az előző tulajdonos egyik családtagja betörésből, lopásból származó holmik raktáraként használta jó ideig. Amikor ez kiderült, a tulajdonos sürgősen túladott az amúgy minden komfortot nélkülöző portán, amelyhez pedig gyönyörű panorámával bíró, hatalmas, a patakpartig nyúló telek is tartozik. Gados Imre, ha emlékezete nem csal, húszezer forintért jutott az ingatlanhoz hét évvel ezelőtt.
    Ehhez képest nemrég – mondja Kiss Tibor – egy ugyanekkora telek kétmillió forintért kelt el, pedig a rajta álló kis épületbe még a villany sincs bevezetve.
    Gados Imre szerint nem is olyan ijesztő a téli pusztán élni, mint amilyennek látszik. Gomba nincs messze, ha megengedi az idő, akár biciklivel is be lehet karikázni a szükséges élelmiszerekért. Ha meg nem, hát élnek errefelé autótulajdonosok is, akik a szomszédra is gondolnak, ha kenyérért mennek a boltba. Mint az a közeli gazda, aki a tehenei tejét hordja naponta leadni, s mindig megkérdezi, hozzon-e valamit a boltból.
    A fűtéshez ugyan fűrészelni, fát aprítani szükséges, de Gados Imre életéből – meséli – a telefon nem hiányzik. A közműszámlák sem.
    Viszont alig várja a tavaszt, hogy áshasson, ültethesse a paradicsompalántákat. A zord időben való tétlenkedés csak egy ideig esik jól, ilyenkor már nehezen múlnak a napok.
    Kiss Tibor falugondnoknak a tétlenkedésből nem sok jut. Gombán például annyi rászorulóhoz és idős emberhez hordja ki a meleg ebédet, hogy tizenegykor kezdi, de még félkettőkor is úton van. Felsőfarkasdon is sokan várják, s bár Tetepusztán hivatalos dolga nincsen, mégis ki-kilátogat: hátha valakin segítenie kell.
    Koblencz Zsuzsa


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció