A szennyvíz és a közellenség

Hová tegyük a nyolcezer lakosú Sülysáp szennyvizét?! – kérdezi a polgármester

2010. szeptember 24.
Miután Búzás Imrét combközépig betemették földdel, mikor kiment a földje szélére ellenőrizni, hogy megvan-e még az előzőleg kiásott árok, amivel a szippantó kocsik áthaladását akarta megakadályozni, ügyvédje, dr. Rostás Imre nyomban felhívta a monori kapitányságot, hogy bűncselekményt jelentsen be.

A járőr idejében a helyszínre ért, bekísérte a kapitányságra az ott lévőket, s dr. Rostás Imre tudomása szerint súlyos testi sértés bűntettének gyanújával indult az eljárás.
A minősítés azóta változott: foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésre. A gépvezetők állítása szerint ugyanis Búzás István az utolsó percben eléjük ugrott, így temetődött be.
A büntetőügyben azonban ez idáig nem történt semmi – tudtuk meg az ügyvédtől – időközben a monori rendőrség elfogultságra hivatkozva kérte más kapitányság kijelölését az eljárás lefolytatására. Amit dr. Rostás csak azért furcsáll, mert eközben a sülysápi Faluszolga Kft. vezetőjének rendőr fia – mint „nem elfogult” – változatlanul nyomozhat a szennyvízleürítő medencét ölelő gátak rongálásának ismeretlen elkövetője ellen, Búzás Istvánt is be-beidézve.
Mindeközben pedig a gazdálkodót állítólagosan félig betemető ember ügyvédje zsarolási bűncselekménnyel vádolja Búzás Istvánt, aki feladatukat tisztességesen végző embereket szándékosan bűncselekmény gyanújába akar keverni.
A település határában földutakkal körbevett tó, a szennyvízleürítő hely pedig – mint e bonyolult, egyes elemeiben egyenesen elképesztő ügy kiindulópontja – csak egyre hízik. Húsz éve ezt teszi, rá se rántva az utóbbi évben körülötte támadt nagy felfordulásra.

„Az igazság győzni fog”

„Tisztelt Lakosság! Nem hagyjuk! Nem hagyjuk, a jövőben sem hagyjuk, hogy bárki is megkárosítsa az Önkormányzatot! Nem hagyjuk, a jövőben sem hagyjuk, hogy mértéktelen haszonlesők, egymással megegyezve az egekbe emeljék a szippantási árakat. Nem hagyjuk, hogy így vegyenek ki az Önök zsebéből éves szinten tízezreket! Nem hagyjuk, hogy aljas, nemtelen, hazug eszközökkel bárki is milliókat kasszírozzon az Önkormányzat kasszájából kárpótlás gyanánt! Az igazság győzni fog, efelől nincs kétségem, s lépéseinknek bizonyára meglesz az eredménye.”
Az idézet Horinka László sülysápi polgármestertől származik és a Sülysápi Hírforrás című önkormányzati lap júniusi számában jelent meg A cél valóban szentesíti az eszközt? címmel.
– Aki ezt a településen elolvasta, és nem ismeri a valós helyzetet, annak a szemében eszerint én mértéktelen haszonleső vagyok, aki aljas, nemtelen, hazug eszközökkel egyre azon igyekszik, hogy a többieket megkárosítsa. Én lettem tehát a sülysápi közellenség – állapítja meg Búzás István, s a következőképpen ismertet meg bennünket az ügy előzményeivel.
 

Öt- vagy húszmillió?

Nagyszülei kívánsága volt, hogy a kárpótlás során a család régi földjei kerüljenek vissza Búzásékhoz, s a kívánságuk teljesült is, noha ez a 2,3 hektárnyi földtulajdon éppen a már húsz éve szennyvízleürítőnek használt terület szomszédságában van. Az erdős környezetben, földutakkal körülvett „tóba” hordták a szippantók a közel nyolcezer fős Sülysáp szennyvizét, egyre drágábban, utóbb már 16 ezer forintért.
Az önkormányzat cége, a Faluszolga Kft, hogy letörje az elviselhetetlenül növekvő árakat, ugyancsak vásárolt egy szippantót, s 20-30 százalékkal olcsóbban kezdett szolgáltatni. Akkor kezdődtek a bajok, amikor az önkormányzat a szennyvízleürítőt megvette a terület tulajdonosától – aki maga is szennyvízszippantót üzemeltet, s Búzás István tudomása szerint mindmáig ide hordja a szállítmányokat – és a földhivatali adatokból kiderült, hogy e terület egy része Búzásék tulajdonában van.
Búzás István elbeszélése idáig egyezik a polgármestertől kapott tájékoztatással. A polgármester szerint csupán az egyik leürítő medence egy része nyúlik át a szomszédos területre, de hiába tárgyaltak Búzás Istvánnal az 5000 négyzetméter megvételéről vagy földcseréről, Búzás tízmilliós nagyságrendű kártérítést követel. Az érintett szántó 4-500 ezer forintot ér, a tulajdonos mégis ennek sokszorosát akarja kivenni az önkormányzat zsebéből – állítja Horinka László.
Amikor közbevetjük, hogy mi más számokról tudunk – Búzás István 1,9 milliót kér a leürítő közelében lévő 2,3 hektárjáért – amelyen sem a repcéjét nem tudta learatni, sem a szennyezett erdőrészével nem tud mit kezdeni – valamint a neki öt év alatt okozott kár megtérítését. Azaz irányárként összesen ötmillió forintot. A polgármester közli: áprilisban Búzás még húszmillióról beszélt neki, tehát egy állítás áll szemben egy másik állítással.
 

Rejtélyes gátszakadások

Horinka László „rejtélyes gátszakadásokról” is beszél: több alkalommal is átszakadtak a leürítőt körbevevő gátak, amire korábban nem volt példa, s miután egy alkalommal a helyszínen egy gyalogsági ásót is találtak, az önkormányzat ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőrségen.
Búzás Istvánnak, mint állítja, nem volt nehéz felfedeznie a rá irányuló célzást, a gyanút azonban tragikomikusnak tartja. A hatalmas esőzések miatt a homokgátakat áttörhette a szennyvíz – hiszen a tóba olyan csövet építettek be, ami nem engedi megtelni a gödröt, a szenny szétszivárog. Folyik az erdő fái közé is jócskán – mutatja. Az utat többször is fel kellett tölteni, hogy ne süllyedjenek az iszapba az erre járó járművek. Valóban, az út jóval magasabb, mint a körülötte lévő terület. Ám aki gyalogsági ásóval esne neki a gazzal, gyommal, iszalaggal sűrűn benőtt partoldalnak – derül ki a helyszínen – az éjjel-nappal erőlködhetne itt, jó ideig.
 

Még vasárnap is szállítják a szennyvizet

A viták nem maradtak házon belül, Búzás István egy idő után a nyilvánosság segítségét kérte.
– Természetesen a médiacirkusz sem marad ki a történetből – fogalmazza a polgármester, aki ennek tulajdonítja, hogy a Zöldhatóság azonnal végrehajtandó határozatot adott ki a terület tulajdonosai – immár az önkormányzat és Búzás úr – számára: a területre nem szállíthatnak több szennyvizet.
Mivel a határozat be nem tartása komoly pénzbírsággal járhat, Búzás István körbeárkolta a területét, hogy oda ne tudjanak behajtani a szippantó kocsik. Az önkormányzat pedig a településőröket bízta meg az ellenőrzéssel.
A dolog azonban Búzás István tapasztalatai szerint a gyakorlatban úgy fest, hogy amit ő reggel körbeárkol, azt a talajgyalu egy óra múlva betemeti, a hét szippantó még vasárnap is vígan bejár a leürítőhöz, s az önkormányzati figyelőszolgálat arra való, hogy a szippantósokat figyelmeztesse, van-e „illetéktelen”, vagy hatósági ember a közelben.
Amint dr. Rostás elmeséli, egy alkalommal a földhivatal munkatársaival jártak a helyszínen, akik épp megállapították, miszerint eltűntek a határjelző cövekek, amikor megjelent egy szippantó kocsi. Az ügyvéd kérte, hogy írják fel a rendszámát, mire a jelenlévő jegyző asszony így szólt: ugyan már, nem lehet megállapítani, mit keres itt. Lehet, hogy épp csak erre járt.
 

Búzás István és dr. Rostás a szennyvíztó partján

Még nincs megoldás

– Hová tegyük a nyolcezer lakosú Sülysáp szennyvizét?! – kérdezi a polgármester. – Erre a Zöldhatóság sem képes választ adni, csakúgy, mint arra, hogy az esetleges távolabbra történő szállítás többletköltségét ki fizesse, és miből.
– A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az önkormányzat szeretné kisajátítani a vitatott területet, hogy a szennyvízgyűjtő végre engedélyezett leürítőként működhessen. Közeledik a kisajátítási tárgyalás napja – mondja nem sokkal lapzártánk előtt Horinka László. – Emiatt többször is kerestem Búzás urat, hátha még tudunk tárgyalni, ő azonban nem akar szóba állni velem.
– Közérdekű kisajátítási célnak minősül a környezetszennyezés, azaz egy bűncselekmény elkövetése? – kérdezi Rostás Imre ügyvéd.
Búzás István pedig felhív, hogy lediktálja egy-egy, tisztázatlan okból éppen arra járó kocsi rendszámát. Mégis, ha megint történne vele valami…
Amennyiben a kisajátításra mégis sor kerül, Sülysáp felsóhajthat: a szennyvízkérdés olcsón megoldódott.
De vajon akkor mi lesz, ha a csatornahálózat és a szennyvíztisztító megépülése után – amelynek munkálatait a polgármester minimum két évre saccolja – szóba kerül a terület rehabilitálása, rekultivációja is?
Azért vajon ki fizet?
Koblencz Zsuzsa
 


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció