A Szent Korona útja Debrecenbe

2008. november 15.
Kevesen tudják, hogy nemzeti ereklyénk, az államiságunk jelképeként is tisztelt Szent Korona 1848 telén titokban áthaladt térségünkön.




Bónis Sámuel. Kész vagyont ígértek
neki a koronáért


Menekült. Bónis Sámuel vitte Debrecenbe, nehogy a Pest-Budát megszállni készülő osztrákok kezébe kerüljön.  
    Derék ember volt ez a Bónis Sámuel, hiszen a felkínált hatalmas vagyonért sem adta ki a kezéből népünk Szent Koronáját. A történet 1848-ra nyúlik vissza, ez év nyarán választották ugyanis Bónis Sámuelt országgyűlési képviselővé. A tél küszöbén azonban az előnyomuló császári hadak már Pest határában állomásoztak, a magyar kormány pedig úgy döntött, hogy elhagyja a várost és Debrecenbe költözik. Kossuth Lajos Bónis Sámuelt bízta meg azzal, hogy a Szent Koronát a cívisvárosba vigye, és ott biztonságba helyezze.
    Az országgyűlési képviselő Kossuth utasítására rögvest a Budai Várba ment, és Ürmény Ferenc koronaőrnek bemutatta megbízó levelét. Annak rendje és módja szerint meg is kapta a nemzeti ereklyénket és a koronázási ékszereket tartalmazó súlyos ládát. A várból a Lánchídhoz hat honvéd katona kísérte a nehéz rakományt szállító lovaskocsit. Csakhogy: a zajló jég miatt a folyón lehetetlen volt csónakkal átevezni, a Lánchíd pedig még nem készült el, a hevenyészve lefektetett fapallókon addig csak gyalogos katonák járhattak.
    A Lánchídon áthaladó első jármű tehát nem mást, mint a Szent Koronát vitte át a Duna fölött. Hideg volt. A kerekek nyomása alatt pattogott az átfagyott fapalló, a honvédek pedig a kocsi két oldalán nemzeti ereklyénk ládáját tartották, nehogy a folyóba billenjen. Nagyon lassan, szinte lépésben haladtak, de átértek a pesti oldalra, ahol a katonák a közeledő császári had elől szinte pánikszerűen menekülő polgárok között egészen a vasúti indóházig védelmezték a kincseket. Bár az újabb kutatások alapján elképzelhető, hogy a korona Gombán keresztül lovas kocsin kelt útra Debrecenbe, de a régebbi források úgy tartják, hogy a honvédek felrakták a ládákat a Szolnok felé tartó vonatra, majd elköszöntek. Magára hagyták Bónis Sámuelt és kincses ládáját, siettek vissza a Budai Várba, állomáshelyükre. Ekkor azonban különös dolog történt: Bónis Sámuel fülkéjébe bekopogtatott egy jól öltözött ismeretlen férfi, és a nevén köszöntötte a képviselőt. Aztán minden kertelés nélkül közölte: ha szép csöndben átrakja a ládát a már az osztrákok által ellenőrzött Vác felé tartó másik vonatra azért, hogy az a császári sereg birtokába kerüljön, Ferenc József császártól félmillió aranyforintot kap. Összehasonlításképpen: ez a pénz mai áron több mint egymilliárd forintra becsülhető. Bónisnak pedig ezért a hatalmas vagyonért semmi mást sem kellett volna tennie, csak a szomszédos vágányon vesztegelő, és amúgy szinte teljesen üres vonatba át kellett volna vinni a ládát. Azonban helyén maradt a képviselő szíve, nem szédült meg az irgalmatlan összeg hallatán. Előhúzta a pisztolyát, az ismeretlenre fogta, és megfenyegette, hogy ha nem takarodik el azonnal, akkor keresztüllövi. Az ismeretlen elment, a Szent Korona pedig maradt és sértetlenül Debrecenbe ért. Az út során pedig titokban térségünk összes, a vasút mentén található településén áthaladt.
Jezsó Ákos


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció