A szubrettkirálynő

Hagyták, hogy a saját utamat járjam

2012. november 21.
November 23-án a monori Vigadó dísztermében vendégszerepel az operettek nagyasszonya, a Jászai Mari-díjjal is kitüntetett érdemes művész, Oszvald Marika. Tapsvihar kíséri, amerre jár. A mű­vésznő utánozhatatlan egyénisége évtizedek óta gazdagítja a hazai operett világát.  


- Az egész ország ismeri és szereti a tehetségét, vidám, cserfes személyiségét. Az egyéniségének köszönhető az is, hogy még egyetlen alkalommal sem hallhattuk, amint valaki Máriának szólítja?
– A szüleim azt gondolhatták, hogy királynői alkat válik belőlem, mert a második nevem Gertrúd lett a nagymamám után. Valószínűleg a kislányos alkatomnak köszönhetem, hogy megmaradtam Marikának. 

– Ezáltal pedig örök fiatalnak is.
– Lelkileg mindenképpen. Úgy érzem, hogy csak a testem öregszik. 

– Pusztán adottság kérdése a jókedélyű, fiatalos lelkület?
– Valószínűleg a neveltetéstől is függ, illetve attól is, miként éljük meg a gyermekkorunkat. Engem nem értek olyan atrocitások, ami miatt megkeseredtem volna. A világlátásomban is van egy adag optimizmus, ami hozzásegít, hogy pozitívan szemléljem az életet. 

– Operetténekesként és színészként is szép sikereket ért el. Elkülöníthető egymástól a művészet e két ága? 
– A technikai különbséget leszámítva megegyezik a két műfaj. Az operett is a színészetre épül, hiszen ugyanúgy szituációkat jelenítünk meg, amik kiegészülnek zenével, énekkel és tánccal. 

– Akkor szerencsés helyzetben van, hiszen az énekhangja és tánctudása is kiváló. Úgy is érvényesülhet valaki a színpadon, ha jó énekes, viszont kevésbé jó táncos, vagy fordítva?    
– Azt szokták mondani, hogy a primadonna és a bonviván énekel operai szinten. A táncoskomikus vagy szubrett esetében inkább a tánc dominál. Manapság azonban ez is változik, hiszen oly nagy a kínálat, hogy ki lehet választani azokat az előadókat, akik egyszemélyben kiváló énekesek és táncosok. 

– Az egész ország megcsodálhatta, amint fiatalokat megszégyenítve cigánykereket hány. Még mindig olyan ügyesen csinálja? 
– Hála Istennek igen. Azt sajnos nem mondhatom, hogy olyan a szervezetem, mint egy húszévesé. Sérüléseim is voltak, és néha a térdem is hasogat, de a kezeim, amire cigánykerekezés közben támaszkodom, még jól bírják. Az embernek nem szabad úgy elhagynia magát, hogy eltunyuljon a teste. Nagyon fontos a gyermekkori sport. Én is annak köszönhetem ezeket a testi adottságaimat, amelyek ha egyszer kialakultak, később már csak karbantartást igényelnek.

– Édesanyja szubrettként, édesapja pedig bonvivánként vált elismert művésszé. Ilyen családban egyértelmű, hogy a gyerek a szülők nyomdokába lép, vagy előfordulhat az is, hogy a szülő inkább más pálya felé terelgeti gyermekét?
– Mint a levegővétel, o­lyan természetes volt számomra, hogy erre a pályára térek. A szakma árnyoldalát is ismertem, de ez sem tántorított el. A szüleim időben figyelmeztettek, hogy ezen a pályán a tehetség mellett alázatra, szorgalomra, kitartásra és empatikus készségre is szükség lesz. Minden eshetőségre felkészülve egy közgazdasági technikumot is elvégeztem, hogy egy szakma is legyen a kezemben. A pályától azonban soha nem tiltottak, hagyták, hogy a saját utamat járjam.

– Napjaink fiatal generációját elnézve igen kevesektől hallani, hogy kedvelnék, vagy egyáltalán ismernék az operettműfajt. Mit gondol, milyen jövő vár a hazai operett világára?
– Az operett valóban nem a mai kor trendje és terméke. Ettől függetlenül klasszikus műfaj, aminek ugyanúgy helye van a palettán, mint a népzenének, az operának, vagy a gregorián daloknak. Olyan ez, mint amikor az étlapon sokféle étel szerepel, mégis a hamburger a divat, de attól még a töltött káposzta is finom. Azok is megkóstolhatják a káposztát, akik a hamburgert kedvelik, és akkor kiderülhet, hogy még nekik is ízlik. A műfaj több korszakváltáson is keresztülment. Mindig jönnek fiatal színészek, akikért a hozzájuk hasonló fiatalok rajongani fognak. 

– November 23-án a monori Vigadó dísztermében lép fel. Mit láthatnak a nézők, akik elmennek az előadásra?
– Megpróbálok vidámságot és örömöt csempészni a szívükbe. Szeretném, hogy úgy térjenek haza, mint akik nagyon jól érezték magukat. Lesznek magyaros dallamok, de a mulatós, ripityomos hangulat kedvelői is remekül fogják magukat érezni. 

Varga Norbert
Címkék: Oszvald Marika operett Monor Vigadó

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció