Ahol már a harang sem szól

A lakók a kihalásról beszélnek, a falugondnok bizakodik

2010. március 16.
Felsőfarkasd alighanem az ország egyetlen olyan faluja – még ha hivatalosan nem is önálló falu, csupán Gomba településrésze – amelyhez egy tehenészet telephelyén keresztül vezet az út.

A térség lakói közt is jócskán akadnak, akik – bár Felsőfarkasdról, s leginkább az ottani horgásztóról már hallottak – a dombok közé zárt, a Mátra-vidékhez hasonló, festői tájban kanyargó egyetlen utcába még soha be nem tették a lábukat. Minek, ha nem volt arrafelé semmi dolguk. A pestiek, meglepő módon, annál inkább ismerik. Költöznek is ki egymás után, akiknek a panelből és a városi életből elegük lett. Az „őslakosok” viszont – akik egy egészen más Felsőfarkadot ismertek és szerettek, mint amilyen a mostani - lassan kihalnak.

Elvesztett identitás. A régi lakosok szinte már mind elmentek, de kevés az új betelepülő is
 
Zsákutca. Távol és mégis közel
 

Egy furcsa ház kapujában. Bodonyi úr nem túl bizakodó

A barka, noha a naptár állása szerint idejében rügyet bontott az útmenti füzesekben is, velünk együtt alighanem a pokolba kívánja a didergető márciusi hideget. Tábori Mária is felhajtott gallérú kabátban álldogál a házuk udvarában. Noha csak két éve költözött ki Pestről – azt mondja, sokkal jobb hely ez a kicsi gyerekének, mint a panel, a nyárra várt baba pedig már egyenesen ide születik – pontosan tudja, hogy az épületben, amelyben laknak, valaha iskola működött, s az ő lakrészük volt a pedagóguslakás. Az iskola megszűnése után egy időre kocsma vert tanyát a házban, a közösségi összejövetelek itt különösen szükséges helyszíneként, majd vegyesbolttá alakult. Az üzlet tavaly szűnt meg, az állandó lakók már nem tudták eltartani.

– Pedig jó lenne, ha megmaradt volna, különösen az idősebbeknek lenne rá nagy szükségük – magyarázza a fiatalasszony, akinek ugyan most éppen nincs autója, a vásárlást azonban meg tudja oldani a menetrendszerűen, bár ritkán közlekedő busszal. Amire szüksége van, ahhoz hozzájut a gombai üzletekben, vagy Monoron - mondja. Mint kiderül, újabban a falugondnok is nagy segítségükre van: Kiss Tibor telefonszámát minden helyi lakos megkapta, s ha gondja akad – ki kellene váltani a gyógyszert, hazahozni a gyereket az iskolából, mert már elment az utolsó délutáni busz, lebonyolítani egy nagyobb bevásárlást, orvoshoz menni – csak tárcsáznia kell. Vagy kiállni déltájban a kapuba, a falugondnok ugyanis minden nap kilátogat a településre.
– Én ugyan még csak egyszer láttam a falugondnokot, de azért jónak tartom, hogy munkába állt – bólogat a konyha meleg sarkában álló fotelben a 82 éves Sipos Lászlóné, aki éppen a trombózisos lábát borogatja, amikor betoppanunk hozzá. – Leszoktak az emberek arról, hogy szomszédoljanak, hogy figyeljenek egymásra. Engem se tud minden nap meglátogatni a három gyerekem, akik távol élnek. Van, hogy napokig nincs kihez szólnom.
A társalgás fájdalmas hiányát igyekszünk bepótolni: hosszan beszélgetünk a három éve elhunyt férjről, aki évtizedekig a falu harangozója volt, s hogy ő már nincs többé, az sincs, aki a Sipos portán álló harangot a temetésekkor megszólaltassa. Mindketten itt születtek – meséli az idős asszony – a férjének az volt a kívánsága, hogy itt is halhasson meg, s ide temessék, a falu saját kis temetőjébe. Ő maga hasonlóképpen gondolja, ezért is nem költözik a gyerekeihez, hiába hívják.
A dombtetőn elterülő udvarból megnézegetjük a szomszéd portákat: a kistarcsai főorvosét, aki beleszeretett a tájba, s itt vett meg egy parasztportát, de nincs ideje kijárni, egy másikat, amelyből kihaltak a lakók, s a ház is kezd már összedőlni, meg a fiatal tanárnőét, aki három kisgyerekkel választotta lakóhelyéül éppen ezt a vidéket. Majd elbúcsúzunk, hogy azután az utca távolabbi végén legyökerezzünk egy igen szerény küllemű épület előtt, amelynek kertjébe jókora méretű dísztavat álmodott és épített a tulajdonosa, oroszlános kúttal. De ez még semmi ahhoz képest, ami a szomszédban van, amelynek kapuján ez a felirat fogad: „Zörgess nyugodtan, addig betárazok!”. A kapuoszlopot egy kiérdemesült, „Police” megjelölésű rendőrségi segélykérő helyettesíti, mögötte gyerekméretű kerti törpe, a bejárati ajtó előtt pedig úgy lengedeznek a kiszáradt kígyótökök, hogy ha színesre lennének festve, azt hihetnénk, egy vidámpark bejárójához keveredtünk.
A tulajdonos nem kerül elő, csak meglebbenti bent a függönyszárnyat, ellenben lefékez mellettünk egy motoros, aki közli: az övé volt a porta, ő adta el, ha jól emlékszik, 250 ezer forintért. Mostanában már drágábbak a porták: egy új építésű ház nemrég kelt el 8 és félmillióért, de kínálnak itt jó kis épületeket – igaz, a villanyon és a telefonon kívül nincs errefelé semmilyen más közmű – három-négy millióért is.
Ha már ilyen szerencsésen összefutottunk, szót váltunk Bodonyi úrral a kisemberek nehéz sorsáról úgy általában, konkrétan pedig az övéről, aki 62 éves, de nincs nyugdíja, mert ledolgozott éve ugyan lenne hozzá elegendő, de a legutóbbi időszakban nem jelentették be a munkaadói. Így azután hiába szeretne visszavonulni, amire az agyonhasznált szervezete – cukorbeteg, izületi fájdalmak is gyötrik – kényszerítené, dolgoznia muszáj, amíg csak bírja.
Bodonyi úr mindezt olyan derűsen adja elő, hogy minden mondata végére odakívánkozik a „jól kiszúrtak velem, de ott egye meg a fene” refrén. Végül közli: bár ő is itteni születésű, meggyőződése, hogy ebben a faluban már csak az lakik, akinek nincs hová mennie, meg aki véletlenül tévedt ide, de hamarosan az is odébb áll.
– Meglátják, öt év múlva itt már halott lesz minden! – köszön el.
Homlokegyenest ellenkező a véleménye a falugondnoknak, aki ugyan csak két éve látja el a Felsőfarkasdon és a közeli Tetepusztán rá háruló teendőket, de már bőven akadnak tapasztalatai. Kiss Tibor szerint egyre több a beköltöző fiatal, általuk gyerekekkel is benépesül a településrész, ahol ez idő szerint nyolcvan állandó bejelentett lakó él. Farkasdra ennél fogva nem a kihalás, hanem a megújulás vár. Másfajta életmóddal ugyan, mint amire a régiek emlékeznek – de hát semmi sem lehet már ugyanaz…
Koblencz Zsuzsa


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció