Augusztusi pillanatok

Nyár, Porsche, szerelem…

2012. augusztus 22.
A forró nyárban sem áll meg az élet, megyünk a dolgaink után. Eközben azért arra is jut idő, hogy szót váltsunk egymással, az se baj, ha az utcán, mások füle hallatára.
Ilyen utcai beszélgetésekbe hallgattunk bele mi is, s mivel nagyon élveztük, meg az is kiderült, hogy nem tanulság nélkül valók, közreadjuk.

Nyár

– Hova, hova ebben a nagy melegben Manci néni?
– A lányomékhoz, az unokákra vigyázni. Úgy néz ki, talált munkát a Marika, most megy bemutatkozni.
– Hát már nem azoknál a hogyishívjákéknál takarít?
– Kirúgták. Megnézte a nagysága a székek alját, kiderült, hogy porosak voltak.
– Hát, ha porosak voltak, jogos.
– Fene a jó dolgát. Van vagy nyolc szobájuk, tele cikornyás bútorokkal, hát poros maradt a székek alja, mi van akkor. A lányomat abajgatja, ahelyett, hogy a jakuzzijában lubickolna, amit ásványvízzel töltenek fel, annyi a pénzük.
– Ásványvízzel?
– Isten az atyám, hogy azzal. A lányom mondta.
– Na menjünk, Manci néni, mert napszúrást kapunk.
– Vagy gutaütést.
 
Porsche

– Lajos bácsi, nincs magánál egy pumpa?
– Nincsen, Katika. Azelőtt rácsatoltam a biciklivázra mindig, de már régóta nem, mert ha a bolt előtt hagyom, azt is ellopják, magammal meg nem hurcolhatom be mindenhova.
– Olyan lapos a hátsó kerék, így nem merek felülni. Most gyalogolhatok hazáig ebben a dögletes melegben.
– Várjon, csöngessünk be abba a házba, hátha van biciklijük. Ha van, akkor pumpájuk is van, arra az öt percre talán kölcsönadják.
– De hát azt se tudom, ki lakik ott.
– Azért érdemes legalább megpróbálni, ne gyalogoljon már annyit. Ilyenkor jön rá az ember, milyen áldás tud lenni a bicikli, nem igaz?
– Azért egy nyitott sportkocsiban szívesebben ellennék, Lajos bácsi.
– Ne mondjon már ilyet! Hát kell ebbe benzin? Na ugye. És még menetszél is van.
– Ja. Menetszél, az van, Lajos bácsi.
 
Szerelem
 
– Én csak annyit kérek, kedves szomszéd, hogy ha a lányának az udvarlója éjjel egykor hazahozza a kedves lányát a buliból, legyen szíves levenni a hangerőt az autórádióján, vagy cédélejátszóján, vagy mi dübörög neki a kocsijában, mert én ezt már nem bírom, hogy erre riadok fel minden éjjel. Az ablakot meg nem tarthatom csukva, nem kapnék levegőt.

Nem is a zene, hanem az a borzalmas dübögés, ami átrendezi még a szívverésemet is, hogy már sokszor azt hiszem, mindjárt szívrohamot kapok. Megértem én, hogy a fiatalok szórakoznak, éjszakáznak, nem is szólnék, de az a robaj, amivel megérkeznek, komolyan mondom, kibírhatatlan. Nem is értem, miért nem bírnak ezek a fiatalok szép csöndben elálldogálni a kapuban, sugdolózni, csókolózni, meg minden, ahogy mi annakidején csináltuk. Miért ilyen hangos ezeknél még a szerelem is? Nálunk akkor volt hangoskodás, amikor a leendő anyósom kiordított az ablakon a lányának, hogy azonnal takarodjon befelé, mert mindjárt éjfél. Vagy amikor a Józsi szomszédot elhagyta a felesége, az meg jól berúgott a kocsmában, és végigüvöltötte az utcát a nótáival, hogy „az én bánatom már nagyon csöndes bánat”.

Szóval, csak ennyit kérnék én, kedves szomszéd, a kedves lányától meg az udvarlójától, egy kicsit csöndesebb szerelmet, és nincs harag.           

K.Zs.

Címkék: nyár szerelem szomszéd,

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció