Az a lényeg, hogy olcsó legyen

Megnéztük, mire telik mostanában a térségben élőknek

2011. április 20.

Megint ünnepek jönnek. A szerencsésebbeknek kaláccsal, sonkával, tojással, bőséggel. Ugyanakkor a kevésbé szerencséseknek is be kell térniük az üzletekbe, hogy élelmiszert vásároljanak. Hogy hová járnak, s ha már bent vannak, miképpen vásárolnak – ennek néztünk utána a régió néhány településén, élelmiszer áruházak és falusi kisboltok környékén.


Legfőképp arra voltunk kíváncsiak, mennyire tudatosan vásárolnak az emberek. Fontos-e számukra, hogy friss legyen az áru, ügyelnek-e rá, hogy hazai termelőtől származzon, netán biominősítéssel rendelkezzen a termék? A végére azonban kiderült, egészen más dolgok vezérlik a kisboltok vásárlóit, és egyáltalán nem tartozik az elsődleges szempon­tok közé a vásárlásnál, hogy a terméken megjelenjen a „Fair Trade” védjegy. Vagyis, hogy például a banánról biztosan tudják, olyan ültetvényről érkezett, amelyen emberi körülmények közt dolgoznak a munkások, s a pénz java pedig oda kerül, ahol megdolgoztak érte.

– Hogy megy a bolt? – kérdeztük Felsőnyáregyházán, Pásztor Károlyné vegyesboltjában, arra tippelve, hogy nem mehet nagyon rosszul, hiszen ezen a településrészen sincs mindenkinek autója, amivel csak úgy elszaladhatna valamelyik közelebbi város bevásárlóközpontjába. Mivel pedig a Muszaj-dűlő vegyesboltja évekkel ezelőtt bezárt, de már a Szőlőhegynek sincs saját kisboltja, a külterületieknek is be kell jönniük Felsőnyáregyházára tejért, kenyérért, mosóporért – gondoltuk.
Pásztor Károlyné ezzel szemben azt válaszolta: – Lassan tönkremegyünk.
Amint kiderült, a népes külterületi tanyabokrok lakóihoz helybe viszik már a kenyeret és egyéb alapvető élelmiszereket, szükségleti cikkeket a „mozgó boltok”, azaz a fehér foltokat ügyesen betöltő vállalkozók furgonjai. A tanyaiak ennek bizonyára örülnek, a helyhez kötött kereskedők azonban már kevésbé. Pásztornénak, mint elmondja, az utóbbi időben már többször is eszébe jutott, hogy végleg le kellene húznia a rolót, pedig 30 éve viszi ezt a több generáción át működtetett üzletet. Ezt azonban egyfelől amiatt nem teheti meg, mert olyan kevés a nyugdíja, hogy abból nem élne meg. Másfelől pedig, mert nemrégiben megözvegyült, s itt legalább emberek között töltheti a napjait, amivel a magányát oldja.
Tudatosan vásárló közönségről nemigen lehet beszélni – derült ki. Az a mintegy negyven család, amelyik itt szerzi be a szükséges élelmiszereket, elsősorban az olcsó termékeket keresi, az árukínálat is ehhez igazodik. A kereskedő a zöldségeket már a nagybani piacon vásárolja, bár korábban a férjével fóliáztak is, onnan hozták a zöldárut, egyedül azonban erre nem vállalkozik. A felsőnyáregyházi kiskerteket pedig nemigen művelik az itteniek. De ha művelnék is, s akadna itt-ott felesleges zöldség, gyümölcs, amit kis haszonnal, örömmel továbbadnának, a bolton keresztül nem tehetik. Hiszen nem őstermelők.

Ott vásárolnak, ahol van hitel

Van még egy boltja Felső­nyáregyházának, de a két egység nem konkurál egymással. A lakóépület földszintjén üzemelő Mini Abc tulajdonosa, Csókásiné Hohn Katalin szerint mindkettőjüknek kialakult a maga vevőköre, s a helyiek szimpátia alapján választanak a két bolt közül. Bár mint utóbb, az üzleten kívül tudomásunkra jut, a választásban jut némi szerep annak is, hogy az anyagilag megszorult vevőknek melyik üzletben hajlandók hitelezni. Ami adott esetben kétségkívül nagyon fontos tud lenni.
Csókásiné Pestről költözött ki húsz évvel ezelőtt, egy évre rá megnyitották a boltot, s amint elmondja, enélkül már el sem tudná képzelni az életét. Reggel négykor kel, fél ötkor jön a pék – ez indítja napjai ritmusát. Vevői a tudatos vásárlást leginkább ate­kintetben gyakorolják, hogy megnézik az áru szavatosságát. A minőségre, a származási helyre nemigen figyelnek, ha az ár megfelelő. Maga Csó­kásiné azonban igyekszik olyan kínálatot biztosítani – tudjuk meg –, hogy az ár és a minőség se hagyjon kívánnivalót maga után. Kívánságra is bármit beszerez. Hiszen a vevőit meg akarja tartani.
Miközben beszélgetünk, sűrűn nyílik az ajtó, nagy a forgalom, s ezen nem csodálkozunk, amikor körbenézünk: a hűtőpultokban, a polcokon szinte minden megtalálható, amit a városi üzletekben megszokottnak ér­zünk. Üveglap mögött például olyan friss pizza szeletek kínálják magukat, hogy kis híján elcsábulunk.

A tanyavilágban már nincs szükség vegyesboltra

Amikor a Vasad-rávágyi tanyavilágba érünk, s keressük a régről ismert tanyai vegyesboltot, amely emlékeink szerint kocsmaként és a tanyaiak társasági életének egyetlen helyszíneként is nélkülözhetetlennek bizonyult, kiderül, hogy nincs már. Pár éve bezárta a tulajdonosa, az épületet pedig eladta a szomszédos tanya gazdájának, Karcag Éva szobrásznak. Aki viszont éppen ottjártunkkor tárgyalt annak a pályázatnak a részleteiről, amelynek segítségével panzióvá alakíthatná a hajdani üzletet.
A rávágyi tanyavilág ugyanis tíz évvel ezelőtti önmagához képest is alaposan megváltozott. Ez a bezárt bolthoz közeli, Akácos nevet viselő vendéglátóhelyen és vegyesboltban is kiderült, ahová már nem elsősorban a tanyákon élők, hanem a turisták, az errefelé élő vagy edző lovasok, fogatosok, a terepmotorosok és a quadosok járnak.
– A tanyaiak szinte mindegyikének van gépkocsija, amivel eljárnak vásárolni a bevásárlóközpontokba – tudtuk meg Szalontai Tibornétól, a vendéglátó és kereskedelmi egység tulajdonosától, aki ha éjszaka autózúgásra ébred, a hangról azt is meg tudja mondani, kinek a kocsija porzott el a dűlőúton.
A vegyesbolt szűkös árukészletét csak amiatt tartja, hogy a néhány itteni, napszámból egyik napról a másikra élő család is hozzájusson legalább az alapvető szükségleti cikkekhez.

Csak frisset és jó minőségűt!

Üllői és vecsési élelmiszer áruházak környékén folyta­tott kérdezősködésünkből u­gyancsak az látszott kiderülni: a vásárlók az olcsó árat és a szavatossági időket tekintik a tudatos vásárlás két legfőbb kritériumának.
Magyar Istvánnétól például – aki, mint beszélgetésünk során kiderült, Üllő önkormányzati képviselőinek egyike – azt a választ kaptuk, hogy energiaitalokat és olyan felvágottakat, amelyeknek összetevőiről a vevőnek fogalma sincsen, soha nem vásárol. De magyar árut is hiába keresne, mert a polcokon olyat nemigen találni, hiszen már a Győri Keksz se győri keksz.
Kerni Kálmánné pedig visszakérdezett: szerintünk miképpen tudna ötvenezer forint nyugdíjból tudatosan vásárolni? Annak örül, ha minél olcsóbban jut hozzá valamihez. Nemrégiben derült ki – mesélte – hogy olyan injekcióra lenne hetente szüksége, amelynek darabja harmincezer forint. Úgyhogy inkább ne kérdezzük, törődik-e az áru származási helyével.
A vecsési Dénes Zoltánné úgy felelt: venné ő a bioterméket, de az borzasztóan drága. Amikor vásárol, csak a frissességre és az árra figyel.
Sándor Mihálynak, akivel szintén Vecsésen váltottunk szót, az a fontos, hogy minőségi terméket vegyen, még ha az kissé drágább is. A szavatossági idő lejártát is figyeli. Ha magyar vagy külföldi áru között kell választania, szívesebben veszi a magyart – mondta – de, csak ha jobb minőségű. Ha otthon kiderül, hogy mégsem, legközelebb már a másikat választja.
S, hogy mi a tanulság? Lehet, hogy rossz időben és helyen kérdezősködtünk, de mi összességében azt a következtetést vontuk le, hogy az igazán jó minőségű, netán védjeggyel ellátott termékek egyelőre luxusterméknek számítanak egy átlagember pénztárcájának, itt, Pest-megye délkeleti részén.

Koblencz Zsuzsanna

Címkék: vásárlás

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció