Az én házam, az én váram

Amikor a nyúl viszi a vadászpuskát

2008. október 15.
Új rovatunkban a mindennapi életben felmerülő jogi eseteket járjuk körbe, többféle szemszögből is. Első írásunk a szomszédjogi kérdésekre ad választ, néhány megtörtént eset kapcsán.

A tulajdonjog a létező legteljesebb jog, amelynél fogva dolgunkat – legyen az ingó vagy ingatlan – birtokolhatjuk, használhatjuk, hasznosíthatjuk, és rendelkezhetünk azzal. Viszont mindezt nem tehetjük meg minden korláttól mentesen.
    – A szomszédom tanult szakmája műkőfaragó, napközben egy városon kívül telephellyel rendelkező cégnél dolgozik – írja egyik olvasónk. – Hétköznap délután öt-hat óra tájban érkezik haza, átöltözik, majd szinte a sötétedés beálltáig az udvarán és a fészerében folytatja tovább a napközbeni tevékenységét. A keresetpótló munkáját hétvégére sem függeszti fel, talán csak vasárnap délutánra hagyja abba. Aki látott, vagy halott már műkőfaragót munka közben, az tapasztalhatta, hogy ez milyen szörnyű zajjal és porral jár. Már többször beszéltem vele, de mindig arra hivatkozott, hogy alacsony jövedelemmel rendelkezik, és gondoskodni akar a fiatalkorú gyermekei ellátásáról. Megérteném a problémáját, ha ezen úgy próbálna segíteni, hogy a szomszédjait a legkisebb mértékben sem zavarja. A nyáron például előfordult, hogy feleségem kiteregette a kertben a kimosott ruhákat, a szomszéd portája felöl fújó szél pedig tönkretette a feleségem egész munkáját. Nem beszélve arról, hogy a kőpor sem sokat javított a ruhák minőségén. Egy idő után már szinte ő volt felháborodva, hogy miért zaklatom, hiszen véleménye szerint a saját portáján azt csinál és addig, amíg neki tetszik.
    – A zártkerti telekszomszédom olyan intenzitással védekezett a dudva ellen, hogy a növényirtó permetszer – mintegy egyméteres szélességben – átkerült az én kertembe is, ott elpusztítva az általam ültetett és gondozott zöldségféléket – panaszkodott egy másik olvasónk. – Amikor egyik gyomirtása alkalmával szóvá tettem az általa okozott pusztítást, akkor arcátlanul a parlagfűirtási állampolgári kötelezettségre hivatkozott. Pedig a környékünkön nincs – még az ő portáján sem – parlagfű. A „gondos” kezelés miatt károm is keletkezett, hiszen a növényeim kipusztultak, ráadásul újra sem tudtam ültetni őket, mert már nem teremtek volna idén.
    Az iménti néhány kellemetlen, pénzben is kifejezhető kárt okozó esethez hasonlót bizonyára már sok olvasónk volt kénytelen elszenvedni szomszédjaitól. Sorolhatnánk tovább is a példákat: magas kőkerítés, a telekhatárra vagy ahhoz közel ültetett fa, esővíz (sőt trágyalé!) átvezetése a szomszéd telkére stb.
    Az esetek alapvető közös vonása az, hogy az ingatlant jogszerűen birtokló személyeket (aki lehet tulajdonos, bérlő, haszonélvező, stb.) egyaránt jogellenesen zavarják a birtoklásban. Ugyanis nem igaz, hogy a „saját portámon akkor, és azt csinálok, amit akarok!”. A jog ilyen esetekben alapvetően a birtokvédelem jogintézményével nyújt védelmet a sérelmet szenvedett, a birtoklásban megzavart állampolgárnak. A birtokvédelemnek nemcsak az ingatlan, hanem ingóság is lehet tárgya, a lényeg, hogy ez az intézmény mindig a „birtokost” védi, akinek az ingatlan, vagy az ingóság (együtt: a dolog) ténylegesen fizikai hatalmában, birtokában van. Adott körülmények között sok esetben a birtokost még a tulajdonossal szemben is megilleti a birtokvédelem.
    Vannak olyan jogorvoslati eszközök, és ennek érvényt is szerző eljárások, amelyek különösebb felkészültség – nem utolsó sorban nagyobb költségek – nélkül rendezhetik az ilyen ügyeket. A birtokvédelem jogintézményét és eljárási szabályait több jogszabály is szabályozza, amelynek alapvető útja háromféle lehet: a jogos önhatalom (önsegély), a közigazgatási eljárás és a bírósági eljárás.
    A jogos önhatalom a védekezés legrégibb és legegyszerűbb eszköze, amikor a birtokos a birtoka ellen irányuló „támadást” saját maga, ahhoz szükséges mérték alkalmazásával elhárítja. (például el akarják tőle venni a kerékpárját, be akarnak menni a kertjébe, lakásába és ezt fizikai erővel megakadályozza, illetve visszaveszi azt a dolgot, amit jogellenesen elvettek tőle.).
    Nagyon lényeges hangsúlyozni, hogy ez csak akkor alkalmazható – hiszen ez szükségszerűen az erőszak valamilyen szintű alkalmazását jelenti – ha ennek az elmulasztása olyan időveszteséggel jár, ami meghiúsítaná a birtokvédelmet. Még lényegesebb azonban, hogy ez csak a közvetlen és jogtalan „támadás” ellen irányulhat és csak azzal arányos és szükséges mértékű lehet. Ezek rendkívül fontos tényezők, mert valamelyiknek a túllépése akár bűncselekmény elkövetését is megvalósíthatja (például önbíráskodás, vagy ennél súlyosabb esetben testi épséget vagy életet is veszélyeztető, vagy sértő bűncselekmény is bekövetkezhet). A jogos önhatalom akkor alkalmazható, ha a másik személy magatartásának a célja kifejezetten a dolog megszerzésére, elvételére irányul, tehát a birtoklást „csupán” zavaró, korlátozó cselekmény esetében erre általában nincs lehetőség.
    A második út a közigazgatási eszközök igénybevétele, praktikusan a város, község jegyzőjénél való bejelentés, panasz megtétele írásban (vagy a hatóságnál szóban bejelenteni jegyzőkönyv felvételével). Ez az eljárás néhány kivételtől eltekintve nem a birtoklás jogi megalapozottságán, hanem elsősorban a birtoklás tényén alapul, és majdnem mindig megelőzi a bírósági utat. A jegyző eljárása gyors, egyszerű, mindenhol helyi szinten intézhető és különösebb jogi felkészültséget nem igényel. Az eljárás illetéke 2200 Ft, amit illetékbélyegben kell megfizetni. A beadványban a sérelmet elszenvedőnek azt kell előadnia és bizonyítania, hogy ő a birtokos, őt a birtoklásban megzavarták vagy attól megfosztották, továbbá meg kell jelölnie, hogy a birtokháborítást személy szerint ki, milyen módon és mikor valósította meg, illetőleg azt ki tudja bizonyítani. A jegyző a beadványban foglaltak alapján tisztázza a tényállást, majd határozatot hoz az ügyben. Megalapozott kérelem esetén a birtoksértőt eltiltja az adott magatartás, illetve cselekmény folytatásától, illetőleg visszaállítja az eredeti állapotot, például kötelezi a dolog visszaadásra. A határozatot magára nézve sérelmesnek tartó fél 15 napon belül azt a bíróságon megtámadhatja, amely körülmény azonban a végrehajtást nem befolyásolja. (A bíróság kivételesen a végrehajtást felfüggesztheti, ha a jegyző határozatának megváltoztatása valószínűsíthető.)
    Végezetül a birtokvédelem harmadik útja a bírósági út, amely végérvényesen lezárja a birtokvitát. Erre az eljárásra alapvetően három esetben kerülhet sor: ha a birtoksértésre egy évnél régebben került sor (pl. több mint egy évvel korábban fosztotta meg birtokától); ha a birtokláshoz való jogosultság vita alapja (pl. kölcsön adta a dolgot valakinek, aki azonban annak ellenére nem adta vissza, hogy a használati jogosultsága már lejárt); a jegyző határozatát az egyik fél magára nézve sérelmesnek tartja (ne feledjük, ez a jegyzői határozat azonnali végrehajtását általában és többnyire nem akadályozza).

Dr. Kéri András ügyvéd, Dr. Kéri Ügyvédi Iroda

Címkék: Dr. Kéri András ügyvéd

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció