Bántja a fülemet!

Kilennc óra magasságában

2009. február 15.

Ugye a kedves olvasóban is merülnek fel kérdések? Mert bennem igen. Milyen magas a kilenc vagy a tizenhét óra? Hol keressem a térképen az öt óra tájékát, a vízkereszt környékét? Humoros nyelvi játéknak még elmenne. De komolyra fordítva a szót, bizony az említett esetekben képzavarról, helytelen főnévhasználatról van szó. Az időt ugyanis nem hosszmértékkel mérjük, és nem határolható be földrajzilag, térben sem. Az órának tehát ilyen értelemben nincs magassága. Legfeljebb a Big Ben-nek, mint a Westminster-palota óratornyának; de annak a szélessége is mérhető. Ugyanígy a mi ingaóránknak, amely elég magasan üti a felet meg az egészet; létráról lehet csak felhúzni.

Hogyan mondjuk s írjuk akkor helyesen a fenti mondatok 1. felét? Így: Kilenc óra tájban (vagy: ~ tájt, táján) bombariadót jeleztek. A rendezvény tizenhét óra körül kezdődik. És fordítva. A körül névutónk (itt ez a szófaja) idő kifejezésére is szolgál (helyviszonyra gyakrabban). A tájban és a tájt határozóragos főneveink viszont csak időre vonatkoztathatók! S ebben a szerepben szintén névutószerűen viselkednek; névutóként kapcsolódnak az óra főnévhez. Ha pedig pontosítható az idő, egyszerűen alkalmazzuk a -kor határozóragot. Pl.: Kilenc órakor ott leszek.

Magasságot tehát ne tulajdonítsunk az időnek! Gyakori használata még bizalmas stílusban is modorosságnak számít. De lehet-e tájéka, környéke, netalántán vidéke? Merthogy ez utóbbi is szinonimája (rokon értelmű változata/párja) az előző két főnévnek. Szerencsére ilyet még nem hallottam: hat óra vidékén. Bizony ezek térbeli, legtöbbször földrajzi konkrét helyek. Szövegkörnyezetben: Pécs tájékán, Szeged környékén, a Körösök vidékén; a begyógyult seb környéke, a szív tájéka, a vidéken élők stb. A „szárnyas”, a fukar IDŐvel, amely méltóságteljesen uralkodik felettünk, ne említsük egy sorban őket!