Bénye és Káva dupla pénzhez jutott

2009. október 19.
Igazán csak a hivatásos segítők vagy az önkéntes adományozók tudják, milyen nehéz dönteni arról, hogy az amúgy is mindig szűkösen csordogáló támogatás azokhoz jusson el, akik arra a leginkább rászorulnak. A hol elapadni, hol feléledni, erősödni látszó adakozó kedv szintén meg-megbicsaklik, mert a segítség nem jókor, vagy nem jó célba ér.

A munka, pontosabban a munkanélküliség világa, a szociális ellátás általános problémái rendszeresen, de rendszertől függetlenül – folyamatosan foglalkoztatják az érintetteket. Az utóbbi évek, különösképp az utóbbi hónapok felerősödött társadalmi vitái (például a monoki eset nyomán) mintha mind azt tükröznék, hogy az állami, pontosabban az érvényben lévő törvényes keretek között nyújtható, illetve kapható gondoskodás nemcsak hatástalan, hanem egyenesen fölösleges pazarlás lenne. És a hegyek egyre csak vajúdnak…

Szerencsére a segítségnyújtást hivatásuknak, elhivatottságuknak (vagy mindkettőnek) érző, a gondokkal, bajokkal naponta, a folytonos hétköznapok világában szembesülő segítők arra is tudnak példákat szolgáltatni, hogy a törvény betűit hogyan lehet erős lélekkel megerősíteni és megvidámítani.

Kopcsándi Károlyné Bé­nyén és Káván birkózik a ritkán hálás, szinte örömtelen családgondozói feladatokkal. Mégis sikerült a mások számára lehetetlen: nem csak támogatni tudta a rászorultakat, de a segítséget meg is kétszerezte.

Április 22-én tették közzé, hogy milyen feltételekkel nyújthatnak támogatást az önkormányzatok a nyári, szociális gyermekétkeztetés céljára. A hivatali útmutató és menetrend szerint azok számára igényelhettek támogatást, akik év közben is jogosultak voltak az ingyenes étkezésre, vagyis rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesültek. A hivatali szentencia szerint a teljes év közbeni létszám 23 százalékának, legfeljebb 54 munkanapra – a nyári vakáció időtartamára – napi 370 forintot lehetett igényelni. Bényén ez 13 gyerek számára jelenthetett volna segítséget, s csaknem négyszer annyian hoppon maradtak volna. Egy, a témával foglalkozó regionális szakmai tájékoztatón azonban kiderült, hogy a bényei családgondozónak nemcsak nagyon jó szíve, hanem érzékeny hallása, erős empátiás készsége is van, sőt szinte egyedülállóan jó a helyzetfelismerő képessége. Így amikor Kopcsándi Károlyné megdöbbenve hallotta, hogy a környéken több önkormányzat nem foglalkozik a nyári gyermekétkeztetés gondjával, a nekik szánt pénz pedig az „ablakban” marad, megduplázva az eredeti számait, pótigényt nyújtott be. Megkapta. Az önkormányzat számlájára hamarosan megérkezett 519 480 forint, ami 26 bényei gyerek nyári étkeztetését lett hivatott segíteni. Ez egy érintett család számára 19 98o forint értékű étkezési csomagot jelentett.

A családgondozó ugyanis egy mindig segítőkész helyi kereskedő segítségével az így „megszerzett” pénzből tartós, minőségi, s elsősorban magyar termékekből álló csomagokat állított össze, s adott át a hálás szülőknek a helyi faluházban. A „bényei akcióval” párhuzamosan a családgondozó Káván is duplázott. A térség legkisebb községében így 239 760 forinttal több pénz jutott a legrászorulóbb gyermekes családok nyári étkeztetésére.

Eddig a történet. Pontosabban addig, amíg a hatása kitart. „Számunkra ez megelőlegezett karácsonyi ajándék volt – nyáron” – mondta az egyik szülő.

Túlzás, közhely? Csak annyira, minthogy nemcsak a törvény betűje, hanem a szelleme is fontos; meg: a hivatal malmai nem mindig őrölnek lassan. S főleg, hogy a hivatalnoknak is van szíve, s kétszer ad, aki jókor ad.

 

V.J.



« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció