Csak helybe kell (m)enni!

2012. március 1.
Az Ócsa mellett felépülő devizahiteleseket segítő szociális házak kísérleti terepnek is számítanak. Itt dől el ugyanis, hogy vajon azoknak lesz-e igazuk, akik azt mondják, hogy a háztáji termelés segítségével valóban ki lehet egészíteni a jövedelmeket, vagy azoknak, akik szerint ez az elképzelés a mai világban már idejétmúlt.

 
Az Ócsán felépülő házakhoz ezer négyzetméter kert is tartozik, amely az elképzelések szerint elegendő arra, hogy egy család megtermelje rajta a saját szükségletét kielégítő zöldség- és gyümölcsmennyiséget, sőt akár baromfi tartására is alkalmas. Az ezer négyzetméter már akkora, hogy azon akár felesleg is keletkezhet, tehát a megtermelt élelmiszert akár értékesíthetik is a beköltőzők. Mindezt megkönnyítette a másfél évvel ezelőtt elfogadott kistermelőket célzó rendelet. A változtatás legfontosabb eleme, hogy állati alaptermékek, például a tej, a tojás, a nyers hús és a feldolgozott kistermelői termékek, mint a sajt, lekvár, kolbász értékesíthetővé vál­tak az előállítás szerinti megyében, illetve Budapesten. A rendelet nem csak a végső fogyasztóknak, hanem a boltokba, vendéglátóegységekbe és a közétkeztetésbe is eladhatóvá tette a helyi termékeket.
   Bár az ócsai elképzelés szép, de a térség családi házai mögött elterülő kertekbe bekukkantva egyelőre úgy tűnik, hogy valamilyen oknál fogva nem éri meg az otthoni gazdálkodás. A mostanában felhúzott házak kertjében ugyanis a legritkább esetben lehet veteményest látni, de a régebben épült otthonok mellet is egyre több a díszkert. Bár az idősebb korosztály, ha ideje és egészsége engedi, továbbra is megtermeli az éves zöldség- és gyümölcsfogyasztásának nagy részét és kisebb-nagyobb háziállatokat is tart, úgy látszik a fiataloknak a munka és a gyermeknevelés mellett erre már nem jut idejük.
   A házi ízek szerencsére nem tűntek el a háztáji gazdálkodással együtt. Sokan ugyanis ebben látták a jövőjüket és a háztáji gazdálkodókból kistermelők lettek. Ők azok, akik tanyán vagy nagyobb belterületi ingatlanukon megtermelt növényeket és állatokat, illetve a belőlük készült termékeket a házuknál vagy valamelyik térségbeli piacon értékesítik. A monori piacon beszélgettünk néhányukkal, hogy megosszák velünk tapasztalataikat.

Egy hektárból már meg lehet élni

 Csontos Ferenc Úriban gazdálkodik fél hektáron. Igazi kistermelői kínálattal érkezett a monori piacra, már amennyit a február terménymentes időszak engedélyezett neki. Az asztalán egyaránt megtaláltuk  a lila- és vöröshagymát, a babot, a céklát, a paprikaőrleményt, a befőzött paradicsomot, a mustot. De tojás is bőven akadt a kosarában, a kakasokat pedig pucolva és élve is kiszállítja a következő piacnapra, ha a kedves vevő úgy kívánja.
   – Nyugdíjazásomig tűzoltóként dolgoztam – mondja Csontos Ferenc. – A szolgálatok végeztével pedig elég időm maradt, hogy a nagyapámtól eltanult gazdálkodást magam folytassam. Nehéz mesterség ez, de ha jól választja meg az ember, hogy mivel foglalkozik, akkor egy egész családnak elegendő jövedelmet biztosít egy hektár termése és a háztáji állattartás. Persze ebből nagy lábon nem lehet élni, nem is vonzó életmód a mai fiataloknak. Én is azon gondolkodom, hogy meddig tudom még csinálni, mert nincs örökös, aki folytathatná azt, amit elkezdtem. Elég körbenézni Úriban, ma már majd mindenütt csak díszkerteket látunk, pedig nem is olyan régen mindenütt háztájiban termelték maguknak az emberek a zöldséget, gyümölcsöt, állatot. Növényvédő szereket csak a legszükségesebb esetben használok, például krumplibogár ellen vagy tavaszi lemosó permetezésnél, így biztos, hogy a nagyipari termelésből, áruházak polcain kínált portékáknál egészségesebbek és ízletesebbek az enyémek. Régebben füstölt árut is hoztam a piacra, de ma már csak magunknak és az ismerőseinknek vágunk disznót.
    Szerencsére van aki pótolja Feri bácsit a füstölt termékek kínálatában. Kellner Józsefné Vasadon sertéseket és szarvasmarhákat nevel, az ellátásukhoz szükséges takarmány nagy részét is maguk termelik. A füstölt termékek között így nem csak a jóféle parasztkolbászt és töpörtyűt találjuk meg, hanem a füstölt és egyéb sajtokat is.
   – A monorin kívül a gyöm­rői és a pesti piacokra is rendszeresen visszük a termékeinket – mondja a vasadi termelő. – De házhoz is sokan jönnek, például a tejért. Két és fél éve járunk három piacra is, de nem könnyű az értékesítés. Sokan elszoktak már a házi ízektől. Ha valaki évekig csak dobozból itta a tejet, annak az igazi tartalmas tehéntej már nem biztos, hogy tetszeni fog. El kell telnie egy kis időnek, mire ismét hozzászokik az ember a tej valódi ízéhez. A kistermelőknél készült hús- és tejtermékek sokkal ízletesebbek a boltinál, arról nem is beszélve, hogy ezek tartósítószer-, adalék- és ízfokozómentesek, tehát egészségesebbek is. Szívesen adok kóstolót bárkinek, ami egy hagyományos boltban elképzelhetetlen lenne.

Versenyképes áron

Hargas Béla bényei termelő füstölt hústermékei öt méteren keresztül hömpölyögnek a piaci asztalokon, felsorolni is nehéz lenne mindent, egy nagyobb hentesüzlet is megirigyelhetné.
    – Kínálatunkkal a piaci igényeknek kívánunk megfelelni, de szeretünk kísérletezni is az új ízekkel
– hangsúlyozta Hargas Béla. – Vannak olyan termékeink, amelyet egy 1930-as években megjelent receptgyűjtemény alapján állítunk össze, ha pedig a vevő igényli és elegendő mennyiségben rendel, akkor akár külön neki is elkészítjük a kedvenc kolbászát, szalámiját. Az árakat nem azért nem tűntetjük fel, mert titkosak, hanem azért, mert ez egy piac, ahol lehet alkudni. Természetesen a nagyáruházak silány termékeivel nem összehasonlíthatóak a mi áraink, de a jó minőségű bolti termékekkel szemben igenis versenyképesek vagyunk. Jó lenne elérni, hogy az idősebb korosztályon kívül a fiatalok is többet járjanak a piacra. Ahogy azt is, hogy a piacra járás ismét társadalmi esemény legyen, ahol az emberek találkoznak egymással, esetleg megisznak egy pohár fröccsöt és elfogyasztanak egy jó sült kolbászt. Nagyobb figyelmet kellene szentelni egymásra és arra, hogy milyen élelmiszereket fogyasztunk. A régi vevőink hiába tudják, hogy egészen mást kínálunk, mint az áruházakban, ha a fiatalokat már nem tudjuk megszólítani, mivel nincsenek meg a hozzá szükséges marketingeszközeink. Nem is tudunk közösen fellépni, mert mindenki a saját gondjával van elfoglalva. Pedig a kistermelőktől vásárolt termékek fogyasztásának növekedése új munkahelyeket teremthetne. Azt azonban elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki termelői tapasztalat és számításaim szerint legalább ötmillió kezdőtőke nélkül eredményesen nekivághatna egy ilyen vállalkozásnak.

Csíramálé és sütőtök-golyó

Ezt a tapasztalatot erősíti meg Füle Ferencné, aki Ceglédről érkezett a monori piacra különleges termékeivel, amelyek között az előre csomagolt sült tök, a különféle étkezési csírák, a sütőtök-golyó és a csíramálé mellett a különféle saláták, savanyúságok már kommersz terméknek számítanak.
    – Húsz éve kezdtem el csíramálét készíteni, azóta minden pénzemet visszaforgattam a vállalkozásba – mondja a ceglédi termelő. – Ma már 95 százalékban gépesített az üzem, de a tököt még ma is magam ültetem és kapálom. A családi vállalkozásban a férjem és két gyermekem is aktív szerepet vállal. A termékeimet több helyen is díjazták, így például a Hagyományok, Ízek, Régiók programban miniszteri díszoklevelet kaptunk, legutóbb pedig elnyertük az OMÉK Élelmiszer Díjat.
Az én példám is mutatja, hogy a kistermelésből is meg lehet élni, de ehhez kitartónak kell lenni és a munkát sem szabad megvetni. Itt nem lehet sok pénzt keresni munka nélkül, mint ahogy a mai fiatalok gondolják. Erről persze nem ők tehetnek, hanem az egész társadalom és azon belül is az iskolarendszer, ahol nem tanítják meg nekik megbecsülni a munkát. Ha valaki fiatalon nem tapasztalja meg, mit jelent keményen dolgozni, annak felnőtt korában sem igénye, sem kedve nem lesz hozzá.
   Négy tetszőlegesen kiválasztott helyi termelővel beszélgettünk, akik együttesen több mint százféle ínycsiklandozó ételt kínáltak. Rajtuk kívül még legalább tízszer ennyien árusították aznap házias termékeiket. És ez csupán egy piac volt a térségből. Ezer meg ezer felfedezni való helyi, tar­tósítószer-, színezőa­nyag- és adalékmentes terméket kóstolhatunk meg hát, ha rászánunk egy kis időt és ellátogatunk a legközelebbi piacra vagy megállunk egy háznál, amelynek a kerítésén kartonlapra írva hirdetik a helyben készült finomságokat. Márciustól pedig már újságunk apróhirdetéseit is érdemes lesz emiatt böngészni.
Papp János
 
 
Címkék: Piac

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció