Csak le kell kötni őket!

Kimeríthetetlen a kincseskamrájuk

2010. március 16.
Még a kezdetek kezdetén történt, hogy az akkor még névtelen együttes tagjai egy citerás táborban voltak meghívott vendégek. A tábor végén kicsi kolompokat kaptak ajándékba. Ekkor határozták el, hogy Kolompos lesz a nevük.

Nagy Zoltánnal, a zenekar énekesével beszélgettünk monori fellépésük kapcsán, amelyet március 31-én tartanak a művelődési házban.
 
– Gazdag a magyar népzene kifejezetten gyermekeknek szóló dalokban?
– Mi mindig úgy mondjuk, hogy a magyar népi kultúra kimeríthetetlen kincseskamra. Tele gyönyörű dalokkal, táncokkal, szokásokkal, muzsikákkal.
 
– Tapasztalata szerint mennyire fogékonyak a mai, elektronikus zenével körülvett világba született gyermekek az autentikus magyar népzenére?
– Erről nagyon sokat lehetne beszélni, levegővétel nélkül. Na jó, levegővétellel… A mai gyerekek pontosan olyanok, mint tíz, húsz, vagy harminc évvel ezelőtt. Csak mi, felnőttek nem értünk hozzá, hogy mit szeretnek, mi tetszik nekik, és mit érdemes nekik odanyújtani, mi az, ami a világukhoz illeszkedik. Pont a hagyományos muzsika, a régi „mesés” népszokások és dalok azok, melyekkel teljesen azonosulni tudnak. Nekünk, előadóknak a feladata, hogy megkeressük azokat a formákat, módszereket, melyekkel meg tudjuk magyarázni nekik azt is, amit először nem értenek.
 
– Mi a véleménye az egyébként bájos, de teljesen modern hangzásvilággal felépített ma divatos gyermekzenékről? Tudnak-e az ilyen jellegű zenekarok is olyan értékeket átadni, mint a magyar zenei hagyományokra építő Kolompos együttes?
– Véleményt nem szívesen fogalmaznék meg sem régi, sem új gyermek előadókról. Szerintem minden együttesnek más lehet a gondolata saját magáról, és mások lehetnek a céljaik is. Inkább a magunk célját szeretném megfogalmazni. Mi nem csak előadni szeretnénk a gyerekeknek valamit, nem csak elmuzsikálni, elénekelni, eljátszani. Nem is az a célunk, hogy néptáncosokká, népzenészekké váljon a közönség. Mi nem kevesebbet szeretnénk, mint emberekké, hagyományait, kultúráját, hazáját szerető igaz emberekké nevelni a gyermekeket. Természetesen nem egyedül, mi csak a segítség szeretnénk lenni a családoknak, a pedagógusoknak ebben az igen nehéz feladatban. Modern zene, kontra népzene ellentétet pedig nemigen látok a gyermekeknek szóló zene műfajában, sőt, több nagyon jó közös kezdeményezés is van már.
 
– A Kolompos 1988-ban alakult, 1990-től zenélnek (főleg) gyermekeknek. Milyen zenét játszottak a megalakulásukat követő két évben, és miért fordultak inkább a fiatalabb korosztály felé?
– Megalakulásunkat követően éltük a népzenei együttesek szokásos életét. Táncegyütteseknél muzsikáltunk, táncházakban, mulatságokon zenéltünk, és természetesen mellette ismerkedtünk a különböző népzenei dialektusokkal. A véletlen hozta a gyermekekkel való foglalkozást. Egyszer elhívtak bennünket egy óvodába muzsikálni, és annyira megtetszett az óvodai szereplésünk, hogy utána ismét visszahívtak. Ebből aztán sorozat lett, mi pedig elkezdtünk gondolkodni, hogy mit is kellene újra és újra megmutatni a kicsiknek abból a hatalmas és gyönyörű kincsből, amit népi kultúrának mondunk. Hát így indult…
 
– Azóta is folyamatos az együttműködés óvodákkal, iskolákkal?
– Sokat járunk óvodákba, iskolákba muzsikálni, ahol egészen közvetlen formában tudunk a gyermekekkel együtt játszani. Több száz budapesti és vidéki intézménnyel tartjuk a kapcsolatot. Van, ahová évente csak egyszer-kétszer jutunk el, de van, ahol műsorunk a nevelési program része.
 
– A felnőtteknek vagy a gyermekeknek jobb-e játszani?
– Nagyon jó a kérdés. Sokan gondolják, hogy gyermekeknek muzsikálni könnyű siker, hisz a kicsik „olyan hálás közönség”. Hálás közönség, ez rendben van, de az első perctől az utolsóig le kell kötni a figyelmüket, olyasmit kell játszani, ami maradéktalanul tetszik nekik.
 
– A koncerteken nagyon közvetlen hangnemben kommunikál a közönséggel. Miből adódik ez a fajta fesztelenség?
– Nos, a mi sikerünk egyik kulcsa, hogy nem akarunk másak lenni, mint az életben. Ilyenek vagyunk. Ami közös bennünk, és ebből következik az én hozzáállásom is, hogy nagyon szeretjük a gyerekeket. Azt hiszem, ezt a hivatást nem is lehet máshogy űzni, csak így. Mi nem gyerekeknek tekintjük a közönségünket, hanem kicsi embereknek.
 
– Mióta rendeznek Kolompos táborokat?
– 2004-ben volt az első táborunk Szerencsen, azóta mindenféle reklám nélkül teltházzal üzemelünk. Igyekszünk ugyanazt megvalósítani nagyban, amit a műsorainkban kicsiben. Sok vidámsággal, közvetlenséggel gyerekeknek és felnőtteknek megmutatni hagyományaink szépségét. A Tipegő-topogótól a Mulatságokon, Kézműves foglalkozásokon át a Felnőtt tánctanításig sok-sok minden megtalálható táborunkban.
 
– Milyen céllal hozták létre a Kolompos a Gyermekekért alapítványukat?
– Alapítványunkat nagyjából a Kolompos tábor indulásakor hoztuk létre, főképp az ilyen jellegű szervezésekre, és azért, hogy olyan pályázatokon is részt tudjunk venni, melyeknél a támogatási cél azonos a mi célkitűzéseinkkel. Nem mondom azt, hogy olyan nagyon sikeresek lettek volna a pályázataink, de végül is mindig voltak támogatóink.
 
– 2000 óta jelennek meg lemezeik. Hányat adtak ki a 10 év alatt, és készülnek-e új lemezzel?
– Nyolc CD-nk: Egyszer egy királyfi, Furulyás Palkó, Jönnek a huszárok, Én elmentem a vásárba, Kolompos és barátaik, Százszorszépek, Kiskarácsony-Nagykarácsony; és két DVD-nk jelent meg: Én elmentem a vásárba, Jönnek a huszárok címmel, továbbá egy mesekönyvünk, az Egyszer egy királyfi. Csak idő … no meg pénz kérdése az új lemezünk megjelenése. Gondolatunk, ötletünk több is van a tarsolyban.
 
Nagy Renáta
 
 
Címkék: Kolompos interjú

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció