Csitt-csatt

Csattanós csatok

2009. június 15.
Oly szép a – főleg – néptáncosok hosszú hajfonata, copfja! S ha netán kontyba fűzik, akár jöhet alá az esküvői fátyol is! – E sorokkal zártam Nyelvelde című rovatunk májusi témáját. S most folytatom a gondolatmenetet.

Mivel rögzítették, rögzítik lányaink, asszonyaink a fonatot? Kontyfésűvel, kontyhálóval; hajtűvel, hajcsattal (csat + -val = csattal) stb. S díszítették például szebbnél szebb szalaggal. Ezek a fodrászati eszközök valóban konty alá (netán fölé) valók. Így, minden szót különírva. Az egybeírt forma már átvitt értelmű, s – mint előző írásomban láttuk – egészen mást jelent.

Csattanós hirdetőtábla.
Bár ezt a nyelvi humort a helyesírás
szerelmesei ki nem állhatják
Ahogy a mellékelt hirdetőtábla „csattok” szava a helyesen: csatok helyett. Illetve annak is csupán az alapszava (csatt-) jelenthet valamit. Feltételezem, a csattan igével, még inkább a belőle keletkezett csitt-csatt (nyelvújítás korabeli) hangutánzó módosítószóval tévesztette össze a hirdető vagy/és a címfestő. Látván, össze is csaptam a tenyeremet: csitt-csatt!, mielőtt lencsevégre kaptam.

A játékos hangzású ikerszó (mint a mellérendelő összetett szavak egyik fajtája) csatt utótagja önmagában nem létezik. Előtagja annál inkább. Gyakran élünk használatával csendet, hallgatást kérve: csitt! S ha a kisbaba keservesen sír, csitítjuk. Mindkét helyen egy t-vel írva az ismétlődő mássalhangzót. Ahogy a hajcsat főnevünkben is rövid a t, tehát egy t-vel írandó, nem pedig kettőzve azt. Egyéb származékokban szintén; melléknévként: csatos (cipő, könyv, üveg, öv), igeként: becsatolja. Érdemes megjegyeznünk a valószínűleg török jövevényszó helyes írásképét! Igen régi az első előfordulása: 1395. Az is lehet, hogy még előbbi: 1138.

Visszatérve a hibás írásképre; másik feltételezésem szerint a hirdető vagy/és a címfestő egyszerűen nem hitt a fülének. Kár! Kiejtésben ugyanis röviden, tehát helyesen hangoztatjuk a zöngétlen t-t (csatok). Más a helyzet akkor, ha eleve eltérünk a köznyelvi kiejtéstől, s a helytelen hangoztatás visz tévútra egy-egy szó leírásakor. Elég gyakran lehetünk fül- és szemtanúi például a szalag és a köpeny főneveink helytelen („szallag”, „köppeny”) ejtésének, írásának. Helyesen tehát röviden ejtjük és írjuk a szóbelső l és p hangot, illetve betűt: szalag, köpeny.

Más helyesírási gondom is akadt a hirdetőtáblával. A rövidáru-kereskedés olyan többszörösen összetett szó (három egyszerűből tevődik össze), mely hat szótagnál hosszabb (nyolc), ezért kötőjellel kell írni. Az itt látott különírt forma helytelen. A két igen rövid főnévből álló tűáru szintén összetétel. Egybe kell írni éppúgy, mint a felsorolás végén olvasható két kifejezést (kínálatot): gumiszalag, harisnyanadrág.
 

Pecznyik Ibolya, Kazinczy-díjas magyartanár

Címkék: nyelvelde

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció