Dámák és lovagok Nyáregyházán

2009. december 15.
Nyáregyházán nem lehet úgy jönni-menni, hogy az ember ne botoljék folyton történelmi időkbe. A megmaradt kúriák, a Nyáry-kápolna, a Schodelnénak és Nyáry Pálnak emelt síremlékek, s az ezek köré épített emlékpark – amely nemzeti kegyeleti emlékhely is egyben – különlegessé teszik a faluban és környékén tett sétákat. Tavaly azonban egy tábla is kikerült a település határába, amely hírül adja, hogy Nyáregyháza – az országban harmadikként - a Szent Lá­zár Lovagrend községe címre is jogosult.

A rendszerváltás környékén még nemigen volt sejthető, hogy rövidesen lovagok vesznek majd körül bennünket szép számban. A máltaiakat viszonylag hamar megismertük, Szent György lovagjairól is tudunk már egy s mást, ám az emberben ennyi idő elmúltával is csak felmerül a kérdés: hogyan kerülhet kapcsolatba a leprások gyógyítására létrejött középkori ispotályos rend egy magyar faluval, ha az még oly történelmi levegőt is áraszt?

 

A magyarok hívták életre a lovagokat


Az első lovagrendek a kilencedik század elején jöttek létre. Keletkezésük elsődleges oka a lovas fegyveresekből álló katonaság alakításának szüksége. Kialakulásukban nagy szerepet játszottak a tisztán lovasokból álló honfoglaló és portyázó magyar seregek. A lovasság, mely a nyugati népeknél addig alárendelt szerepet játszott, lassankint a seregek zömét kezdte képezni s a dolgok úgy alakultak, hogy a lovasokat a gyalog harcosokkal szemben előkelőbbeknek kezdték tartani, minek folytán a lovasok most már mint lovagok felsőbb társadalmi osztályt képeztek. Nagy befolyással voltak a lovagrendek alakulására a keresztes hadjáratok és az egyházi lovagszervezetek, így a templomosok is.
Jómagam megpróbáltam a világháló segítségével a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend, valamint a Szent Lázár Lovagjainak Magyar Szövetsége – úgy is mint nagyperjelség - történetébe kissé belemerülni. Ám ott olyan szomorú dolgokat találtam, miszerint „a korábbi vezetőség felelőtlen, a pozícióit minden eszközzel védeni és megtartani akaró vezetőség miatt” nemzetközi elismertségét egy időre elveszítette a magyar szövetség, s jogászoknak kellett csatasorba állniuk, hogy a hazai dámák és lovagok – akiknek száma jelenleg hatvan – a korábbi presztízst, valamint a 2004-ben beiktatott új perjel jogait visszaszerezzék.

Hát nincs másképpen a lovagok háza-kastélya táján sem, mint a kevésbé lovagi világban – gondoltam elkedvetlenedve, s csak az vigasztalt – (mindjárt utána elő is kerestem Don Quiote de La Manchat, kedvet kapván az újraolvasásra ) – hogy a történetben ily sorok álltak: „Magyarország Nagyperjelét 2004. szeptember 25-én Rómában a 48. Nagymester, H.R.H. Prince Don Francisco de Borbón y Escanasy, Seville hercege avatta fel és iktatta be”.

A Nyáregyházán élő közemberek is megtapasztalhatták már a Szent Lázár Lovagrend díszes külsőségeit – tudtam meg Kravecz Lászlóné polgármestertől. A dámák és lovagok tavaly tették tiszteletüket a faluban, mégpedig a Nyáry-leszármazott, Nyáry Éva, ismert festőművész, a lovagrend dámája révén – akinek egyébként nagysikerű kiállítása is nyílt a helyi közösségi házban.

Ám a külsőségeknél sokkal fontosabb, hogy a lovagrend igen komolyan veszi a rászorulók megsegítését. Olyannyira – mesélte a polgármester –, hogy nem múlik el hónap a telefonhívásuk nélkül: mire lenne szükség, miben segíthetnek? Hoztak már bútorokat – ennek révén sikerült kanapékkal, fotelekkel ellátni az idősek otthonát, de másoknak is jutott belőlük –, ruhaneműt, nagyon sokat, s olyan jó állapotban lévő hűtőszekrényeket s egyéb elektromos háztartási gépeket, műszaki cikkeket is, amiknek az égadta világon semmi hibájuk nem volt azon kívül, hogy nem tartoztak a legújabb trendbe. E rövid idő alatt is kiderült: a kapcsolatnak a község rászorulói – akik itt sincsenek kevesen - alighanem a jövőben is igen nagy hasznát látják.

 

KZS

Címkék: történelem

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció