Dóri a Maszat-hegyen

2014. május 1.
Mosolyogtató egybeesés: már éppen írnám az ifjú zalaegerszegi színésznővel készített interjú bevezetőjét a gombai nagymamánál töltött szép napokról, amikor kinyílik egy újságoldal, benne a beszélgetés a hazai színészek legnagyobbjai közt számon tartott Cserhalmi Györggyel, aki azt mondja egyebek közt: „Legfeljebb egy-két olyan ember akad az életben, akihez egyszerűen nem kapcsolódik rossz emlék. Nekem Jancsó mellett a nagyanyám ilyen. Néha felidézem, hogyan csinálta ezt vagy azt a kaját. Hogyan szaladgáltam a szoknyája körül. Fantasztikusan hibátlan érzés: a nagyival a konyhában.”



Kováts Dóra, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház ifjú színésznője arra természetesen nem emlékezhet, amint a kiságya fölé szerelt, az édesapja által fabrikált színes forgó alakzatait ringatja a gombai ház szobájába bekalandozó langyos, nyári szellő. Gomba azonban még mindig azon települések közé tartozik, ahol mindenki köszön mindenkinek, s nem csak egymást tartják számon a lakók, hanem azokat is, akik elkerültek közülük. S noha Kováts Dóri ma már csak ritkán látogat Gombára és Monorra, ahol, ahogyan fogalmazza, a számára legfontosabb rokonai laknak mindmáig – azért az ottaniak tudják, hogy egészen Zalaegerszegig röppent egy itteni családból egy lányka, akiből mára színésznő lett.
Kováts Dóra a gombai tó mellett tartott piknikekre gondol vissza mosolygós érzésekkel: amikor a felnőttek pecáztak és trécseltek, a gyerekhad pedig elmerült egy közösen játszható világban. A temető maradt még meg az akkori emlékekből egészen erőteljesen, ahová sok vasárnapon ki kellett menni virággal, friss vízzel, de nem volt ebben semmi szomorúság. Hanem valami olyan végtelen béke, amilyen talán csak falusi sírkertekben van.
Kováts Dóri nem készült színésznőnek. A kőbányai két tanítási nyelvű középiskolában lépett be a színjátszók közé, ahol spanyolul játszottak. Három évet töltött a csapatban, élvezte minden percét, imádott mindig más karakterbe belebújni, s egyre határozottabban érezte, hogy több ez múló szenvedélynél – meséli. A Színművészeti Egyetemre ugyan kétszeri próbálkozás után sem sikerült bejutnia, Gór Nagy Mária színi tanodájába azonban igen. A sors pedig, mintha csak jutalmazni akarná a kitartását, megajándékozta azzal a lehetőséggel, hogy bekerüljön a zalaegerszegi színház stúdiósai közé.
Az eltelt négy év sok szép szerep közt telt el. Babarcú Démon lehetett a Túl a Maszat-hegyen című darabban, Boni az Emik és a detektívekben, Nyufi az Állatok farsangjában, Paradicsom a Fafeye, a tenger ész-ben, Heni a Cyber Cyranóban, Liesl A muzsika hangjaiban….
Boldog – mondja, s hát mi más is lehetne valaki, aki azt csinálhatja, amit szeret. Ha párjával – akiről csak egy jelzőt mond: „csodálatos” – és menhelyről hazavitt, Saci nevű kutyájával hármasban nagy sétákat tesznek, az is nagy öröm. Nemkülönben, ha meglátogathatja az édesanyját, vagy ő megy hozzá látogatóba „Zegre”.
Édesapja még messzebb él, Walesben. De nemrég megnézhette ő is a színésznővé cseperedett lányát a Muzsika hangjaiban, s csak nyelte a meghatottság könnyeit. Ha az épp aktuális jelenet tartalma ezt nem is indokolta volna…
Kováts Dóra tudja, nem könnyű idők várnak rá, sok a színész, kicsi a „piac”, nem egyszerű kitűnni a kínálatból, ha még oly tehetséges is valaki.
De miért ne jutnának neki is jó emberek, nagy feladatok és megmérettetések. A hibátlan érzés - nagyival a tónál – már az övé.
Koblencz Zsuzsa
Címkék: színház színész előadás darab Maszat-hegy Zalaegerszeg

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció