Elárult szövetségeseink (2.)

Ősi kapocs van az ember és a kutya között. Kár lenne végleg elveszteni

2008. október 15.
A kutya őse, nevezzük az egyszerűség kedvéért őskutyának, már nagyon korán felismerte, hogy az ember sikeresebb vadász, mint a szintén falkában vadászó fajtársai.

A törzsfejlődés során a házikutya közvetlen elődje, ugyanolyan hiányzó láncszem, mint az ember kialakulásának esetében az ember és a majom között feltételezhető. Valószínűleg az őskutya az őskori ember mellett is ott volt már, mint kezdetleges vadászatainak segítője. Igazából nem is mi domesztikáltuk, hanem ő kereste az ember társaságát, követte elődeinket, így segítve őket és persze magát is vadászataiban. Az áttörés valószínűleg akkor következett be, amikor egyik ősünk felnevelt egy elárvult kölyköt, így része lett a falkának. Így képződhetett az elszakíthatatlan kötelék, ami az embert a kutyához, és a kutyát az emberhez kötötte.
    Később, a magántulajdon kialakulásával, a kutya nem csak vadásztárs lett, hanem előrébb lépett a rangsorban és sajátjaként vigyázott gazdája családjára, értékeire is. A társadalmak fejlődésével pedig egyre több feladat jutott neki.

Előtérben a munkavégzés

Évezredek teltek el, miközben tudatos szelekcióval a kutya küllemét feladatköréhez igazították, s így küllemileg eltérő változatok jöttek létre, kialakultak a küllemükben nagyon is különböző fajták. A továbbtenyésztés legfontosabb szempontja a lehető legsikeresebb, korrekt munkavégzés lett. Csak azok az egyedek kaphattak lehetőséget a továbbszaporodásra, melyek kiállták a szigorú próbákat. Sokszor könyörtelen szelekcióval „gondoskodtak” arról hogy a használati kutya még tökéletesebb legyen.
    A vadászkutyák például, már nem csak ösztöneiktől vezérelve, hanem komoly kiképzést követően dolgoznak a vadászok mellett. De itt kell megemlíteni az őrző-védő, a rendőrségi, a katasztrófamentő, a vakvezető kutyákat, a régi idők juhászkutyáit, és napjainkban az úgynevezett rehabilitációs kutyákat is. Az ezeken a területeken alkalmazott fajtáknál általában a munkára való alkalmasság az elsődleges. Csak ezt követi a küllemi jegyek tökéletességének keresése.
Csak a külső a fontos?

Bár több elmélet szerint a kutyafajták páratlan sokszínűsége azzal magyarázható, hogy a kutya nem egyetlen őstől származik – gondoljunk a majdnem százkilós bernáthegyire és a sokszor alig egy kilogramm tömegű csivavára – mégis tény, hogy a legtöbb kutyafaját az elmúlt száz évben lelkes és leleményes tenyésztők hozták létre. Nagy szerepe volt ebben annak, hogy teret hódítottak a kutyakiállítások és elkezdődött a küllemi irányba végzett szelekciós tenyésztői munka. Noha minden fajta tenyésztését, nemzetközi fajtastandard szabályozza, amely kitér az adott kutyafajta minden jellegzetes tulajdonságára, a küllemre és a viselkedésre, mégis sokszor a belső tulajdonságok szelekciója a múlt homályába vész. Így lehetséges az, hogy a legtöbb munkakutya-fajta tenyésztése két, egymástól igen eltérő irányba halad. Azok a tenyésztők, akik aktívan munkát végeznek kutyáikkal, fokozottan odafigyelnek az adott fajta belső értékeire. Másoknak viszont, akik elsősorban kiállításokra, szépségversenyekre viszik kutyáikat, leginkább csak a külső a fontos.

A standard

A fajtán belüli tenyésztést, az egységes standard szabályozza. A tenyésztők célja a fajtastandardhoz való legnagyobb fokú közelítés. A kiállítások nyertesei azok az ebek, melyek a legnagyobb fokú hasonlóságot mutatják az adott fajta standardjával. Annak veszélye, hogy a legtökéletesebb küllemű kutya sokszor olyan genetikai terheltség hordozója is egyben, mely jelentősen kihat az egyed mindennapi életére, valóságos félelem. Vegyük például a sokak által ismert és népszerű angol buldogot, amely eredetileg bikalefogó, úgynevezett mészároskutya volt. Egykori feladatai közé tartozott, az elszabadult bika féken tartása. A korabeli buldog sajátságos, úgynevezett buldog-harapásának előnye abban nyilvánult meg, hogy a bika orrát fogai közt tartva is könnyen lélegzett. Ezt a jellegzetes előreharapást mutató sajátságos fejformát aztán napjaink tenyésztői annyira „tökélyre” fejlesztették, hogy a rendkívül rövid orr, már légzési nehézségekkel járt, és ezen kívül a fajta kiállítási típusú egyedeinek sorsa már-már harc a mindennapi életbenmaradásért.



Kedvesen közelít. Nem ő tehet róla,
ha másképp látjuk


Harc a túlélésért

Nézzük egy „szép” angol buldog példáját.
    A kutyák mesterséges termékenyítésből születnek, mert a kan, és a szuka anatómiája nem minden esetben alkalmas a természetes párosodásra. A vemhességet követően a kölyköket az állatorvos császármetszéssel segíti a világra, ugyanis sokszor a kiskutyák fejmérete nem teszi lehetővé a szülőcsatornán való normális áthaladást. A szuka huszonnégy órás megfigyelést igényel a kölyöknevelés első heteiben, ugyanis óhatatlanul agyonnyomhatja kölykeit. A megszületett kiskutyák esetében nagy a halvaszületés aránya, valamint sok kiskutya jön világra nyitott szájpadlással, úgynevezett farkastorokkal vagy nyúl-szájjal.
    Egyéb terheltségek is előfordulhatnak. A felnövekvő kutyák később gyakran csontrendszeri- és szemrendellenességgel és légzési nehézségekkel küzdenek. Később pedig – nem túl hosszú életük során – a forró nyári napokat leginkább árnyékban fekve viselik csak el. A néhány császármetszésen átesett szukákat, jó esetben kíméletesen kivonják a tenyésztésből…
    A tulajdonosok kiállítások alkalmával, klimatizált autóikból leginkább gurulós ketrecekben viszik a bíráló négyszög széléig kedvenceiket. Nyári napokon sokszor előkerül a jeges törülköző is annak érdekében, hogy a kutya szenvedését legalább mérsékelni tudják. A bírálat végén pedig újra klímás autó, majd kezdődik mindez elölről…
    Amit a kívülálló szemlélő lát, az csupán annyi, hogy a kutyák generációról generációra zömökebbeké válnak, nagyobb lesz a fejük, rövidebb az orruk…
    A fajtagazda angol tenyésztő egyesület a folyamat megállítása érdekében, már régebben felvetette a korábbi anatómiai formákhoz való visszatérés lehetőségét. A felelősségteljesebb tenyésztők remélhetőleg elfogadják az új irányt, és igyekeznek megőrizni ezt a kedves, groteszk de egyben szép fajtát az utókor részére is…
Szekerka János
Címkék: kutyák állatok

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció