Ellensége a fotel

Móczár doktornak nincs ideje megöregedni

2012. október 27.
Az aktív idősödés nem magától értetődő ma már sok esetben tanítani kell miképpen kerülhető el a fotelba süppedés tehetetlensége.

Dr. Móczár István családorvosnak, aki negyven éve él és dolgozik Maglódon, ellensége a fotel, és megöregedni sincs ideje. A doktor a minószi Kréta szerelmese. A gyógyító munka mellett beleásta magát a régészetbe, a történelembe, kutatott, utazott és fotózott, amíg 2009-ben megjelenhetett harmadik könyve, a 480 oldalas, ötszáz képpel illusztrált Európa Atlantisza.
Mindeközben Maglód helytörténetébe is beleásta magát, gyűjteni kezdte a helybeli családok régi fotóit, akadt família, amelynek az 1800-as évek közepéig sikerült visszavezetnie a családfáját. A millenniumi Maglód történetéről megjelent könyvét – amelyhez DVDmellékletet is csatolt – hatalmas kutatómunka előzte meg.
S akadtak már az ifjabbak között is, akik kedvet kaptak tőle a kutatásra. Volt, aki örömmel újságolta: „Doki, én már a ’1700-as éveknél tartok, kurucokat is találtam a családban!”
Lokálpatriotizmusom szinte életfilozófiámmá vált – vallja magáról a honlapján, s ezt a honlapot már csak amiatt is érdemes végigolvasni – különös figyelemmel a doktor úr ars poeticájára –, mert Móczár doktor rendkívüli életútjáról könyv még nem született. Noha az is joggal tarthatna számot a közfigyelemre.
A maglódi útépítési és fásítási program „atyja”, a zöld mozgalom megteremtője ma az önkormányzat városfejlesztési bizottságának elnöke. Ez sem kis feladat és felelősség, ám mégis, mindemellett újabb könyvet ír. S hát persze, hogy szerelméről, a minószi Krétáról. Előkerült ugyanis a közelmúltban Ariadné gyűrűje – meséli –, ami rendkívüli szenzációnak számít, ám a megfejtésével nemigen haladnak a kutatók. Éppen emiatt Móczár doktor és néhány tudós társa ugyancsak elkezdett dolgozni a témán – ebből születik majd meg a Minósz gyűrűje. Ami már csaknem el is készült, de hogy mikor jelenhet meg, nem tudni. Nehéz ma könyvvel foglalatoskodni, s újabban különösen nehéz értéket teremteni – vallja Móczár István, akinek pedig az értékteremtés úgyszólván életszükséglet.
Olyan bölcs, sokat tudó rokonok között nőtt fel – avat be –, akik mindig segítettek neki az eligazodásban. Tanító édesapja maga is kísérletező ember volt, hol szobrászkodott, hol szélmalmot épített, volt kitől eltanulni a példát.
Megöregedni nincs ideje, de nem is akar – mondja. Egy nap mindenki számára huszonnégy órából áll, azt kell okosan kihasználni, ez a titka az aktív idősödésnek. Ő például, amellett hogy szívesen hallgat zenét, dolgozik a számítógépen – ő kezdte szerkeszteni Maglód weboldalát –, fotóz, filmez, utazik, de egyegy akciófilmet is megnéz olykor, hogy kicsit fellármázza az idegrendszerét. És hát annyi még a dolog körülötte. A Petőfi utcai öreg iskolában elkészült a helytörténeti múzeum – hány meg hány általa fellelt régiség került oda, tán meg se lehetne számlálni – amelyre ugyan már érdemes büszkének lenni, de tennivaló is van még benne bőven. Aztán ott a feltáratlan alagútrendszer. Ez is az öreg iskola rendkívüli pincéjének kibontásakor került szem elé. A helyi história ugyan régóta tudni véli, hogy a régi templom össze volt kötve az Ófaluval, a pincéken át be lehetett járni az alagutat. Hátha ennek kikutatására is akad majd pénz valamikor.
Golgotai útnak nevezi Móczár István az életutat, amit eddig bejárt.
Kívülről nézve mégis teljesnek, tökéletesnek és irigylésre méltónak tetszik.

Koblencz Zsuzsa

 

Címkék: orvos Móczár István Minósz gyűrűje

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció