Élmények vagy életek?

2013. január 11.
Az országos tendenciának megfelelően az utóbbi években valószínűleg térségünkben is egyre többen választják a külföldi tanulást és munkavállalást. De vajon mi a hosszú távú céljuk ezeknek a fiataloknak? Mi motiválja őket arra, hogy itt hagyják jól megszokott környezetüket? Az új élményeken kívül vajon új életet is keresnek külföldön?  


Sokan az utóbbi évtized új jelenségének ítélik azt a trendet, mely szerint egyre többen látják a külföldi tanulásban és munkavállalásban a jövőjük zálogát. Holott a távoli kultúrákkal való közvetlen találkozás, a külföldi tapasztalatszerzés és annak hazai kamatoztatása több évszázados hagyományra tekint vissza. Van, aki kalandvágyból, van, aki anyagi kényszerből, van, aki nyelvtanulás céljából indul útnak. Ám koránt sem biztos az, hogy aki hosszabb-rövidebb időre külföldre távozik, örökre itt hagyja Magyarországot.
Kádár Zsuzsa és Mátyás Anita, a Szte­rényi József Szakközép- és Szakiskola tanulói egy váratlan lehetőséggel éltek akkor, amikor idén ősszel Németországba mentek tanulni és dolgozni. Az Erfurti Kereskedelmi és Iparkamara a tavalyi évben hívta fel az iskola figyelmét arra, hogy német nyelven tanuló diákjaink indulhatnának pályázatukon. Három diák jelentkezett Monorról, ebből ők ketten nyerték el az ösztöndíjat. 
Zsuzsi rendkívül vonzónak találta a külföldi tanulás lehetőségét. Főleg a kíváncsiság, a vágy, hogy önmagát megmérettesse motiválták arra, hogy megküzdjön az ösztöndíjért. Mert az ösztöndíj elnyerése korántsem volt egyszerű. Háromfordulós felvételi rostán (köztük egyhetes magyarországi bentlakásos, valamint egyhónapos thüringiai nyelvi válogatón) szűrték ki a pályázók közül a legrátermettebbeket. 
Zsuzsi rengeteg félelemmel vágott neki az útnak. Hiszen a nyelvtudás nem minden. Az új környezettől, új helyzetektől való szorongás elbizonytalanította. Még akkor is, ha a kinti felvételi vizsga során alkalma nyílt megismerkedni gyakorlati helyével, a német munkakörülményekkel, kipróbálhatta az új munkakörét és megismerkedhetett leendő kollégáival, főnökével.
A legnehezebb az volt – vallotta be Zsuzsi –, hogy mindent és mindenkit itt kellett hagynom. Mégis úgy gondoltam, meg kell próbálnom, hiszen nincs veszíteni valóm. Nagy lehetőség adódott számomra, amit úgy éreztem, ki kell használnom. Ilyen fiatalon meg főleg neki kell vágnom.
Nekivágott hát, és meglepően gyorsan beilleszkedett az erfurti életritmusba. Nehézséget eleinte leginkább csak az okozott, hogy távol a családjától, egyik napról a másikra kellett teljesen önállósodnia. Üzletvezetőnek tanul, ami ott négy tanévet felölelő képzés. Egy héten két napot iskolába jár, hármat pedig gyakorlati helyén, egy áruházban dolgozik kasszásként, árufeltöltő- és átvevőként. Vagyis keményen kell dolgoznia ahhoz, hogy minden szinten elsajátítsa a szakmát, és megfeleljen a messze földön híres német szigorú és precíz munkamorálnak. Ám szerencsére segítőkész, kedves emberek veszik körül a munkahelyén és az iskolában egyaránt. Így – saját bevallása szerint – könnyen hozzászokott a német iskolarendszernek a hazaitól eltérő elvárásaihoz is: például házi feladatként gyakran kell plakátokat, prospektusokat, reklámokat készíteniük. Nyelvtudása pedig rengeteget fejlődött az elmúlt hónapok alatt.
A monori diáklány számára a thüringiai hónapok mérlege egyértelműen pozitív irányba billen. Monori iskolája, tanárai is rendkívül büszkék eredményére, hiszen Zsuzsi sikere az ő munkájuk gyümölcse is egyben. 
De vajon mi lesz mindazzal a tárgyi tudással, szakmai tapasztalattal, azzal a többlettel, mellyel Zsuzsi, és a sok száz külföldön tanuló, dolgozó magyar fiatal kulturális és szociális téren gazdagodott? Vajon nyelvtudásukat hazánkban vagy külföldön fogják-e kamatoztatni? Hiszen Kádár Zsuzsa szerint kellő szorgalommal és akarattal rengeteg új lehetőséget kaphat az ember külföldön. Biztos benne, neki is minden szempontból csak  javára válhat az, hogy jelenleg Erfurtban él. Mégis, reményei szerint azzal a szakmával, amit Németországban magas szinten elsajátít, itthon is el fog tudni helyezkedni. Bár még nem tudja, pontosan mennyi időt tölt külföldön, de szeretne hazajönni Magyarországra. Hiszen – mint fogalmazott – szerinte a külföldi tanulás és munkavállalás nem divat kérdése. Miért akarna egy fiatal kiszakadni a jól megszokott, szépen berendezett kis életéből, és elmenni valahová, ahol önmagára van utalva?
Az Erfurti Kereskedelmi és Iparkamara az idei tanévben is várja a szterényis tanulókat. Közülük jelenleg kilencen szeretnék az ösztöndíjjal elősegíteni szakmai előmenetelüket. Reméljük, minél több monori diáknak sikerül Zsuzsiéhoz hasonló szakmai sikert elérnie külföldön, mint ahogy azt is, hogy mindannyiuknak lehetőségük lesz hazánkban kamatoztatni a kint megszerzett tudást.

Nagy Renáta

Címkék: Szte­rényi József Szakközép- és Szakiskola oktatás külföld szakma

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció