Epreskert az Édenhez

2013. június 21.
Külföldi, ízetlen gyümölcshöz szokott ízlelőbimbóink a mennyországba repültek a monori epreskertben.

Amikor a Szabolcs me­gyébe való Técsi Menyhért még kisiskolás volt, és az osztályterem nyitott ablakán át behallatszó madárcsicsergést hallgatta, egyfolytában az járt a fejében, milyen jó lesz délután hazamenni a nagyapja kertjébe. Paradicsomkert volt az is, amelyben a naspolyától a cseresznyéig, a zöldségtől a gyümölcsig, az embertől a növényig minden és mindenki a lehető legjobb helyen érezhette magát.
Az eredeti szakmája szerint gépésztechnikus férfi felesége pár évvel ezelőtt a kolléganőjétől kapott ajándékba vagy harminc tő szamócát. Azt a kertben elültették, szépen termett, terjeszkedett, addig-addig, amíg a család egyszer csak azt gondolta: érdemes lenne ezzel az eperrel kicsit komolyabban is foglalkozni. Ez pedig olyannyira sikerült, hogy aki ma betéved Técsiék valamelyik – mert már kettő is van – epreskertjébe, a látványtól és a gyümölcsillattól lenyűgözve szédeleg a dombhátak közt, ahol a levelek közül fürtökben tekintgetnek ki a csecsemőökölnyi szamócák.
Természetes körülmények közt, több tonnányi szer­vestrágyaágyon, életidegen serkentőszerek nélkül kötnek és érnek az eperszemek, olyan minőségben, hogy a vecsési és a gyömrői piacokon másfél óra alatt elkapkodnak belőlük a vevők nyolcládányit is. 
Jönnek a kuncsaftok az epreskertbe is szépen sorban, Técsi Menyhért pedig jóleső elégedettséggel figyeli, miként ámuldoznak a munkájának eredménye felett. Ha pedig valaki úgy gondolná, hogy esetleg ilyet akar a saját kertjében ő is, akkor annak szívesen elmagyarázza – miként nekünk is –
mi mindenre, mennyi törődésre, mikor, milyen tápanyagra, szakmai műveletre van szükség a szamócásban, hogy az eredmény olyan legyen, mint ami az ő kertjében megmutatkozik. Ilyenkor az önjelölt termelők nagy önbizalma kissé alábbhagy.
Akit azonban igazán érdekel, amire vállalkozik és szereti, amit csinál, nem adja fel könnyen – vallja saját tapasztalatai okán az epertermesztő, akinek csak olyankor szokott elfelhősödni a tekintete, ha azt látja, hogy a magyar epret hozzákeverik a viszonteladók az íztelen, illattalan idegen gyümölcshöz, csak hogy annak vonzerejét feljavítsák, s pár százassal többet kérhessenek kilójáért. A piacon azt is kedvetlenül figyeli, hogy a kevés gonddal, „szőnyegszerűen” teremni hagyott eperföldekről kikerülő gyümölcs milyen silány, de mert viszonylag olcsó, sokan inkább azt veszik. Ám ilyenkor is inkább csak a vevőt sajnálja, neki magának nincs oka panaszra, visszajáró törzsvevők is vannak már szép számmal.
A háromfajta, köztük az ízlelőbimbókat barackos és cseresznyés ízekkel kényeztető epret termő bakhátak közt kóvályogva pontosan értjük a visszajárók lélektanát.

Koblencz Zsuzsa
Címkék: eper kert gyümölcs termelő piac vásárló

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció