És tényleg kirúgott!

A gazdasági válság miatt sokan kerülnek ilyen helyzetbe

2009. március 13.
Sajnálatos módon egyre többen kerülnek kényelmetlen helyzetbe a munkahelyükön a gazdasági válság miatt. A munkavállalóknak és a munkáltatóknak egyaránt érdemes tisztában lenniük a legalapvetőbb munkajogi szabályokkal, mert ezek hiányában komoly meglepetések érhetik őket.

57 évesvagyok, tavaly május óta dolgozom jelenlegi munkahelyemen géplakatosként. Péntek este felhívott a főnököm, hogy felmond nekem, és hétfőn már nem is kell mennem dolgozni. A kérdésemre, hogy miért, azt válaszolta, hogy visszajött külföldről egy fiatal, korábban nála dolgozó munkatársa, aki hétfőn már munkába áll, és különben sem nagyon akarok sokat túlórázni, hétvégén meg egyáltalán nem. Majd szól, ha készen lesznek a papírjaim, és bemehetek érte. Két hét eltelte után tegnapelőtt felhívtam és kérdeztem, mi lesz velem? Ekkor közölte, hogy írjam össze, mivel tartozik nekem, másnap vigyem be. Ezt megtettem, leírtam, hogy tartozik nekem a tavaly és idén ki nem vett szabadságommal, a saját gépkocsim használatának térítési díjával és 40 óra túlórával is. Amikor átvette a papíromat, azt mondta, hogy mégiscsak jobb mindkettőnknek, ha közös megegyezéssel válunk el egymástól. Azt feleltem, rendben van, ha mindent kifizet. Jól tettem-e?”

Nézőpont kérdése! Mint legutóbbi cikkemben is megírtam, az egyik tipikus jogellenes munkaviszony-megszüntetés, amikor annak indoka, illetve módja nem felel meg a törvényes előírásoknak. Az mindenképpen törvénytelen, ha egy idősebb dolgozót (még ha nem is rég dolgozik a munkahelyen) „lecserélnek” egy fiatalabb és vég nélkül túlmunkát elvállaló munkatársra. (Esetenként a valódi okot ilyen nyíltan meg sem mondják, hanem különböző „mondvacsinált” ürügyet keresnek, és előbb-utóbb találnak is.) A túlmunka elrendelése egyébként a munkáltató részéről jogos igény, ennek elrendelésének módja, időtartam stb. szigorú törvényes előírások szerint szabályozott. Amennyiben az Ön által leírtak okán mégis felmondanak, akkor követelheti mindazokat az összegeket, amelyekről a Régió 4 legutóbbi számában írtam. A mai magyarországi gazdasági viszonyok közepette sajnos gyakran nem is kell ürügyet keresni az elbocsátáshoz, a külső kényszer ezt magától előidézi. Amennyiben Ön sem ragaszkodik feltétlen munkaviszonyának fenntartásához, úgy beleegyezhet a munkaviszony „közös megegyezés”-sel történő megszüntetéséhez, de annak érdekében, hogy anyagilag ne járjon rosszul, minimum a „rendes felmondás”-ra vonatkozó szabályok szerinti anyagi ellenszolgáltatást kérjen, és ragaszkodjon az írásba foglalásához. Konkrétan a következőkhöz: a korábban még ki nem fizetett (elmaradt) munkabérét, ideértve a túlmunka díját is, a saját gépkocsihasználat térítését, az esetleges további egyéb járandóságait (étkezési jegy stb.), a ki nem vett tavalyi és az idei időarányosan járó szabadság megváltását, a munkáltatója felszólítására otthon (és nem munkával!) töltött idő kezdetétől egészen a munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó, írásban elkészített okmány átvételéig tartó időszakra járó munkabérét, valamint a „felmondási időre” (ami az Ön esetében 30 nap lenne!) járó munkabérét. Az előzőek szerint eljárva legalább anyagi veszteség nem éri, és ha ebbe a munkáltatója „nem megy bele”, akkor ragaszkodjon a munkáltatói felmondáshoz, már ha lesz valódi indoka arra a munkáltatónak.

Ezen a héten betegállományban voltam, de a kollégáimtól hallottam, hogy a jövő héten mindnyájan fogunk kapni egy papírt, hogy március közepétől kezdve napi 6 órában akarnak foglalkoztatni bennünket, amíg újra nem lesz elegendő a megrendelés. Lehetséges az, hogy az egyik napról a másikra lecsökkentsék a munkaidőt? Ha elfogadom, ez mit jelent számomra, illetve mi van akkor, ha nem fogadom el? Ezért akár el is küldhetnek?”

Sajnálatos módon egyre többen kerülnek ilyen és hasonló helyzetbe a gazdasági válság miatt. A kérdéssel kapcsolatos válaszom lényege, hogy ezt a munkáltató egyoldalúan nem lépheti meg, az csak az Ön hozzájárulásával lehetséges. A munkaszerződés módosítása csak és kizárólag a felek megállapodásával, azaz (néhány itt nem taglalt kivételtől eltekintve) közös megegyezéssel lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a módosítás mindkét fél közös, határozottan kinyilvánított akaratát tükrözi. Tehát nem elegendő, ha azt az egyik fél közli, és a másik azt pusztán „csak” tudomásul veszi! A részmunkaidőben való foglalkoztatás lényege, hogy a dolgozó munkaideje rövidebb a Munka Törvénykönyvében meghatározott teljes, azaz a napi 8 vagy heti 40 órás munkaidőnél. A felek jogai és kötelezettségei általánosságban a részmunkaidőnél is azonosak – vagy ahhoz nagyon hasonlóan alakulnak –, mint a teljes munkaidőben dolgozóké, pl. a munkavégzés helyével, módjával, a végzésével, szabadság mértékével stb.

Fontos kiemelni, hogy a részmunkaidőben dolgozókat nem érheti hátrányos megkülönböztetés más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest. A rövidebb idejű munkaidőben való foglalkoztatásról szóló munkaszerződést is írásba kell foglalni, amelyben az időtartamon túlmenően meg kell határozni a munkakört, személyi alapbért és a munkavégzés helyét. A munka díjazása és egyéb juttatások tekintetében legalább az arányosság elvének érvényesülnie kell, azaz a munkaidő-csökkenéssel arányosan csökkenhetnek összességében a juttatások is (de például az órabér összege nem csökkenhet!). A munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb fontos szabályok, így pl. a felmondás, annak okai, tilalmai, korlátai, továbbá a szabadság, tanulmányi szabadság, betegszabadság szabályai azonosak. Ugyanígy az esetleges felmondás esetén a felmondási időre járó átlagkereset, végkielégítés időtartama az általános szabályok szerint alakul, azonban annak mértéke, összege a tényleges kereset összegén alapul. Hasonlóan alakul a társadalombiztosítási szabályok alkalmazása is, ugyanis a dolgozó ilyenkor is teljes jogú biztosított, azonban az ellátások összege, vagyis a kifizetések mértéke a járulékalapot képező jövedelem (azaz a tényleges kereset!) nagyságához igazodik. Kifejezetten hátrányos helyzetbe kerülnek viszont a nyugdíj vonatkozásában, mert egyrészt a megszerzett szolgálati idő igazodik a csökkentett munkaidőhöz (pl. napi 4 órás munkával 2 év alatt 1 év szolgálati időt szerez!), másrészt a járulékalapot képező jövedelem (a tényleges kereset !) fog alapul szolgálni a nyugdíj összegének a megállapításához.

Végezetül – nem megkerülve a választ az utolsó kérdésre sem – a munkáltató ajánlatának elutasítása, vagyis ha a módosítást nem írja alá, „önmagában” nem eredményezheti a munkaviszony megszűnését, azért nem bocsáthatják el! Ugyanakkor a korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, nem lehet tudni, hogy a munkáltatója mikor kerül olyan gazdasági (vagy más!) helyzetbe, hogy törvényes felmondási ok merül fel nála, és felmondással elküldi.

Dr. Kéri András ügyvéd rovata (Kéri Ügyvédi  Iroda, Monor, 30/931-6242)

Címkék: Dr. Kéri András ügyvéd

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció