Farkasbőrbe bújtak a bárányok Pilisen

Az egyesület, amely nem támogatást kér a várostól, hanem támogatja azt céljai megvalósításában

2009. június 15.
A Pilisi Motoros Egyesület honlapján még a sokat látott újságíró is elcsodálkozik. Nem azon, hogy a nyitóoldal kemény rockzenével fogadja az érdeklődőt, a fekete háttérben egy motorral. Az ámulat a belépés után jön.

A honlap első ránézésre a motoros klubok hangulatvilágát idézi, de a tartalma óriási meglepetést okoz.

Republik koncertet hirdet egy plakát. Ez egyre érdekesebb. Vajon mi köze egy koncertnek a motorosokhoz? Továbblépve még nagyobb az ámulat. Megmozdulás egy tisztább városért, Jótékonysági forraltborozás és ehhez hasonló címszavak olvashatók. Motorsport és szemétszedés? Nem csoda, kíváncsivá tett az egyesület és munkája mely motorosokat tömörít, miközben a társadalmi feladatvállalást is fontosnak tartja. Így került sor a beszélgetésre a klub elnökével, Lukács Lászlóval.

– Különböző társadalmi akciókról olvastam a weblapjukon felhívásokat, mint például a szemétgyűjtés. Ez miként fér bele egy motoros egyesület profiljába?

Dübörgő motorok. Felvonulás a tavalyi,
ötödik alkalommal megrendezett
Pilisi Motoros Gerjedelmen
– A motoros társadalomban élők, és most nem a sportolókról beszélek, életvitelszerűen motoroznak. Ezek az úgynevezett motoros klubok. Az ezekhez tartozó emberek sokkal mélyebben elmerülnek a motorozásban, saját törvényeik és szabályaik vannak. Amerikából indult az irányzat, melynek van egy saját életérzése. Léteznek köztük is öntörvényűek, mint a társadalom más területein, de általában kedves, segítőkész emberek ők is. Ennek ellenére mi mint pilisi motoros egyesület nem is próbáltuk megcélozni a klub nevet, mert nálunk más a fontossági sorrend. Nálunk első a család, második helyen áll a munka, majd csak utána következik a motorozás. A kluboknál a motor és a klub az első, és csak utána jön bármi más, legyen az a család vagy a munka. Sokan gondolják a motorosokat vadnak, amin én mindig mosolygok. Nálunk az egyesületben a fiatalok még otthon laknak a családjukkal, tanulnak főiskolán, egyetemen, vagy épp szakmát szereznek. Tehát nem gazdag emberek, akik különleges, nagy gépekkel rendelkeznek, hanem a mamától, papától kaptak régi szocialista motorokat. Mára sikerült elérni, hogy az egyesület tagjainak egytől egyig ötszáz köbcenti fölötti motorja van, amivel el lehet indulni külföldre is túrázni. Épp a jövő héten indulunk Lengyelországba egy kétezer kilométeres útra. Természetesen Pilisen is akadnak olyanok, akikről azt gondolom, hogy nem járműre való fiatalemberek.

– Ha bekerülnek az önök motoros egyesületébe, akkor ott önök megszelídítik őket?

– Igen, ha sikerül bekerülniük. Azért válogatósak vagyunk. Mielőtt bekerül valaki, két évet kell együtt dolgoznia velünk, és utána beszélgethetünk arról, mit szeretne igazából. Illetve először, hogy mit szeretne, és ahhoz képest adjuk ki a társadalmi munkát, amit el kell végeznie. Eddig a megalakulásunktól mindössze egy embernek sikerült bekerülnie az egyesületbe Pilisről. Persze többen is szeretnének, de komolyak a feltételeink. Egyesületünket inkább egy társadalmi szervezetnek nevezném. A sporthoz annyi köze van, hogy szervezünk technikai sportokkal kapcsolatos rendezvényeket, illetve a motorozás szerelmesei vagyunk, de nem versenyszerűen, hanem hobbi szinten űzzük. Pilis városnak sokszor segítünk, amennyiben lehetőségünk van rá. Mi egy speciális egyesület vagyunk, mert nem támogatást kérünk a várostól, hanem lehetőségeink szerint inkább mi adunk.

– Hányan munkálkodnak a pilisi motoros egyesületben?

– Jelenleg tizennégyen vagyunk. Huszonkét fővel indultunk hat évvel ezelőtt. Azzal a szándékkal hoztuk létre az egyesületet, hogy segítsünk az akkori polgármesternek, aki egy veteránautó-találkozót szervezett. Összehívott egy fórumot a helyi fiatalokból, hogy miben tudnának segíteni? Az ott jelenlévők nagy része, mint magam is, motorrajongó volt. Elmondtuk a polgármesternek, hogy szívesen segítünk, de szeretnénk, ha a programban egy motoros rendezvény is helyet kaphatna. Mivel a szervezés közben szerződéseket is kellett kötni, szükség volt számlaképességre is. Így hivatalosan is megalakultunk. Előbb, mint a Pilis LK motoros szakosztálya, egy évvel később pedig már önálló egyesületként működtünk. Az első években az iskoláknak próbáltunk segíteni, a másodikban az óvodáknak. Nem futotta nagy összegekre akkoriban, mindössze százezer forintra, így időközben rájöttünk arra, hogy ez így nem elég célzott. Százezer forint a közös kalapban elvész. Ezért találtuk ki helyette a motoros Mikulást. Ez azt jelenti, hogy Pilis összes óvodásának, ez olyan 480 gyerek, minden évben veszünk mikulásajándékot, és mikulásjelmezbe beöltözve motorral kivisszük nekik.

– Mióta járnak Pilisre motoros Mikulások?

– Három éve. Mondhatom, mára már hagyománya van. Ráadásul azt is kitaláltuk, hogyan érezhetné magáénak ezt a játékot az egész város. Így előtte rendezünk egy kis forralt boros jótékonysági akciót, ahol az ajándékokra gyűjtünk. Így nő évről évre a csomag. Idén már a pilisi fúvósegylet is kint volt ezen a jótékonysági rendezvényen, ahol ilyenkor sátrakat állítunk fel, készítünk forralt bort és teát, azaz megvesszük az alapanyagokat, és mindenki annyit dob a kasszába amennyit akar. Ki van téve egy üvegedény, aki akar dob bele, aki nem, az is ihat. De ezek mellett fontosnak tartjuk a környezetünket is, amiben élünk, így felajánlottuk a Gerje pihenő park felújításánál is a segítségünket. Próbálunk a közösségi életben folyamatosan szerepet vállalni. Már negyedik vagy ötödik éve hirdetjük meg a szemétgyűjtést is. A homokbányával magunk kezdtük, mikor először akartunk ott fesztivált rendezni, de gyorsan rájöttünk, hogy tizennégyen képtelenek vagyunk ott összeszedni a szemetet. Így meghirdettünk egy szemétszedési akciót, hogy megtisztítsuk a terepet. Hát így kezdődött az egész. Mára ez is kinőtte magát oly annyira, hogy a város külterületeit is mi tisztítjuk. Tavaly már 200 fő fölött segítettek. Sajnos, az idén egy kicsit kevesebben jöttek el. Reméljük legközelebb még többen lesznek, és mindenki magáénak érzi majd a környezetünk tisztaságának a fontosságát.

– Ahhoz, hogy valaki az egyesület tagja lehessen, feltétel a pilisi lakhely?

– Nem. Én sem vagyok született pilisi. Budapesti vagyok, hat éve élek Pilisen, tehát ilyen szempontból nem feltétel. Természetesen az egyesületben a barátság is dominál, mivel a tagok nagy része 10-15 éve ismeri egymást, együtt nőttek fel, gyerekként egy iskolába jártak. De nálunk jól működik a demokrácia, hiába vagyok én az elnök, a döntéseket együtt hozzuk mind a tizennégyen. Leülünk és megbeszéljük előbb, mi és hogyan legyen, utána szavazunk, majd a sima többség dönt.

– Tudnak más motoros egyesületről a régióban, akik hasonlóan működnek, mint önök? És ha igen, tartják velük a kapcsolatot?

– Vannak kapcsolataink különböző motoros baráti körökkel, motoros egyesületekkel és klubokkal. Hogy ezek igazából milyen társadalmi szerepet vállalnak, azt azonban kevésbé tudom. Azt gondolom, hogy mindenki a saját közegében, a falujában vagy városában bekapcsolódik valamilyen szinten a társadalmi életbe is. Pest megyének a keleti részén a legnagyobb probléma a turizmus hiánya. Sajnos régiónkban nincsenek történelmi látnivalók, mint mondjuk Gödöllőn. De még nagyobb tavaink sincsenek. Így nem lehet egy igazi nagy volumenű, nagy léptékkel gondolkodó turizmust megvalósítani. Ezért szükségünk van az olyan rendezvényekre, amiket mi csinálunk. Mivel vannak más értékes kulturális rendezvények is, színes a paletta, aminek mi csak egy kis szeletét birtokoljuk. Ezért jó lenne ezeket összehangolni, csokorba gyűjteni, hátha sikerülne idevonzani vele az embereket. Volt már erre irányuló próbálkozás, de sajnos nem járt sikerrel. Visszakanyarodva a motorosokhoz – bár vannak kapcsolataink más magyar klubokkal is – mégis azt kell mondanom, hogy a külföldi egyesületekkel meghittebb a viszonyunk. Eljutottunk Lengyelországba, Horvátországba, Fehéroroszországba, és azt vettük észre, sokkal nyitottabbak az ottani motoros társaságok arra, hogy kapcsolatba lépjenek másokkal. Magyarországon ez egy nagyon zárt világ, és nehezen nyílik meg. Hosszú évek ismeretsége kell ahhoz, hogy egy kicsit is megnyíljanak az emberek. De már nem bánom, mert ha úgy vesszük, nemzetközi lett a buli.

– Visszatérve a programokra, amiket szerveznek, melyik áll legközelebb a szívükhöz?

– Természetesen a már hagyományosnak mondható Pilisi Motoros Gerjedelem, ami idén augusztus közepén lesz. Több rendezvényt, programot szervezünk évközben, amelyek bevételeiből igyekszünk fenntartani az egyesületet, sőt, ezekből általában még az adományokra is futja, de a legkedvesebb mégis számunkra a Gerjedelem. Bár ez egy motoros találkozó, nagyon fontosnak tartjuk, mint mindig, hogy az idelátogatók szórakoztatásáról is gondoskodjunk. Lesznek koncertek különböző zenekarokkal, katonai bemutató és toborzósátor, lovasbemutató, középkori kaszinó nevezetű szerencsejáték, ahol középkori játékokat lehet majd kipróbálni. Tehát évről évre megpróbáljuk színesíteni a programjainkat, és mindig egy kicsi pluszt hozzátenni, mert úgy gondoljuk, eddig is ettől sikerült talpon maradni.

Trnavecz Adrienne

 

 

 



« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció