Felébeszélés

Mellébeszélünk!

2010. január 18.
A felé szavunk – népiesen: fele – a kettős szófajúak nem kisszámú családjába tartozik. Éppúgy, mint az egyszerű puszta kifejezés! Petőfi Sándor nagyon jó érzékkel alkalmazza kétféle jelentését „A puszta télen” című költeményében: „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!” Vagyis: télen a róna, a síkság, az alföld – kopár, kietlen, sivár, üres, kihalt. Az első puszta melléknévként, míg a második főnévi értelemben szerepel.

Miben rejlik a felé kettőssége? Lássuk csak! 1. Este, úgy hét felé várlak. 2. Édesanyám hétfelé osztotta a levest. Az első mondat időhatározós szerkezetében névutó (hét óra felé, tájban, körül) , míg a másodikban – a hét részre/adagra értelemben – összetételi utótag. Még egy példa: Négy felé már világosodik. De: Négyen négyfelé futottak. Itt tehát az egybe- vagy különírás is szerepet játszik, mintegy megerősítve a kétféle jelentést. A határozói jelleg jobban érződik pl. az errefelé, hazafelé, estefelé összetételekben.

Ám maradjunk a névutónál! Bródy János énekli az azonos című dalban: Földvár felé félúton... Illyés Gyula az anyaságot vállaló nőket csodálja „Szekszárd felé” című versében. Ady Endre vallja: „Ballagtam éppen a Szajna felé”. Kosztolányi Dezsőnél olvashatjuk: „Egy őszi alkonyon, úgy hat felé, kihívatott a kapunk elé.” (Az elé is névutó.)

A lírai mondatok mellett sorakozzon most néhány elrettentő a mindennapi élőbeszédből! Indítványoztuk a tagság felé javaslatunkat. Beadták a kérvényt a bíróság felé. Elküldték minden illetékes felé a meghívót. Egyre nagyobb a szállítás a külföld felé.

Mi a bántó ez ősi finnugor tőből származó szó használatában? Talán óvatoskodó, körülményes, túl hivatalos is, de leginkább pongyolának vélem. Nyelvi igénytelenségre vall a megnyilatkozó részéről. És persze kérdések tolonganak elém: Ezek a cselekedetek, írott anyagok elérték céljukat? A kérvény, a meghívó és a szállítmány eljutott a címzetthez? Vagy ez nem is lényeges? De bizony az! A tagság, a bíróság, az illetékes és a külföld egyaránt konkrét célpont, pontos megnevezés. A felé névutó viszont – látható a költők mondataiban – csak hozzávetőlegesen, körülbelül határozza meg a cselekvés hely- vagy időkörülményét. Csupán irányt jelöl, nem utal a cél elérésére. Más példákkal megerősítve: Folyton a Duna felé néz (hová? = hely). A tanév vége felé egyre fáradtabb a pedagógus (mikor? = idő).

Hogyan hangoznának tehát helyesen az ún. közéleti zsargon mondatai? Így: Javasoltuk a tagságnak… Beadták a kérvényt a bíróságnak. Minden illetékesnek elküldték a meghívót. Egyre nagyobb a szállítás külföldre. – Az ilyen fogalmazás nem érezteti velünk, hogy mellébeszél a közlő. Merthogy a sok „felébeszéléssel” azt teszi.

Javaslom minden megszólalónak, hogy a konkrét esetekre vonatkozóan – a felé névutó helyett – használjon egyszerű és pontos helyet, valamint időt jelölő határozóragokat. Bródy János sem a lány felé mondta – Földvár felé félúton –, hogy: „ha eljön, elviszem”, hanem a lánynak.
Pecznyik Ibolya,
Kazinczy-díjas magyartanár
Címkék: nyelvelde

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció