Folyosói perspektíva

Koblencz Zsuzsa jegyzete

2010. szeptember 21.
Mottó:
Jót hoz a jövő? Vagy rosszat?
– kérdezzük évről évre; de őszintén beszélve,
az életben mindig számíthatsz az életveszélyre.
                                                                 (Erich Kästner)
 
– Ez egy borzalom – állapítja meg a bőrdzsekis a barátja felé fordulva, aki legyökerezett a folyosóra forduló kanyarban, és meg sem kell szólalnia, látszik az arcán, hogy szerinte is borzalom, ami a rendelőintézet folyosóján elébe tárul. Öt háziorvosi rendelő ajtaja nyílik innen, a legvégén pedig a sebészeté.

Minden hely foglalt, a székeken kabátjaikat dajkálva ülnek a betegek. Akiknek végképp nem jutott ülőhely, a falnak támaszkodnak, vagy téblábolnak, ismerősöket keresve, mert beszélgetés közben mégiscsak jobban megy az idő, s esetleg még arról is meg lehet feledkezni, hogy cudarul szaggat az ember dereka.
A bőrdzsekis és társa – rájuk van írva - legszívesebben hanyatt-homlok menekülne, de valami oknál fogva nem teheti. Így hát keres némi szabad falfelületet, aminek nekidőlve elemezni kezdi a ritkán tapasztalt élethelyzetet.
– Ezek szerintem mind nyugdíjasok.
– Ja. Tönkrementek teljesen. A robotban.
– Te, azt az öreglányt ismerem, anyám kolléganője volt. Tisztára kész van, ahogy elnézem. Azért a mutter még jobban bírja magát.
– Menj arrébb, nem fér el a kerekes székes pasas, na ezzel se cserélnék, szegénnyel.
– Ott meg a mentők hoznak valakit, biztos a sebészetre. Ja. Az is öregember. Fogadjunk, létrára mászott, becsavarni az égőt, aztán annyi neki.
– Ahogy elnézem itt a népet, legjobb lenne meghalni a jövő héten. Baromi rossz lehet megöregedni.
– Az biztos. De nem muszáj.
– Miért, mit bírsz csinálni ellene?
– Na mit. Vannak rá módszerek. Én például, ahogy kezdem majd érezni, hogy megyek lefelé, nem várom meg, mi jön még. Választok majd valami gyors, könnyű halált.
A bőrdzsekis és barátja egymásra nézve bólogatnak, hogy tényleg, ez milyen egyszerű, aztán lekókadt fejjel hallgatnak, eltűnődve az élet reménytelenségén.
Odébb, a leghátsó háziorvosi rendelő ajtaja előtt egy öregember mond valamit, amit itt, elöl nem hallani. Körülötte hahotázni kezd a nyugdíjasok hada. A bőrdzsekis levonja a végső következtetést:
– És még képesek röhögni!


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció