Gazdag és szegény települések

Vecsés a környezeti ártalmaktól szenved, Bénye és Káva édenkertjében kevés a pénz

2011. május 25.

Az önkormányzatok gazdálkodásában az iparűzési adó jelenti a legfontosabb nem állami bevételi forrást, ezt a települések jelenleg arra költik, amire akarják.


A főváros a meghatározó

Jól látható, hogy minél távolabb tekintünk a fővárostól, annál szerényebb helyi adóbevételekkel számolhat egy-egy térségbeli település. Ebből a szempontból a legrosszabb helyzetben azok vannak, amelyeket még a fő közlekedési útvonalak is elkerülnek, így szinte semmilyen ipari és kereskedelmi tevékenység nem folyik a településen, ebből adódóan a helyi bevételek közül szinte teljes mértékben hiányzik az iparűzési adó.
            – Folynak az egyeztetések az iparűzési adó átalakításáról, mivel a jelenlegi rendszer sok szempontból igazságtalan – mondta el Pogácsás Tibor, Monor város polgármestere, országgyűlési képviselő. – Azt azonban látni kell, hogy az iparűzési adóbevételek nagy része Budapesten keletkezik. Ebből adódóan, amennyiben ezt a bevételt jelentősen csökkentené az állam, vagy teljesen megszűntetné, akkor a főváros működésképtelenné válna. A jelenlegi rendszer is igyekszik kárpótolni azokat a településeket, amelyek nem jutnak jelentős iparűzési adóbevételhez, a jövőben pedig arra lehet számítani, hogy még több pénzt csoportosítanak majd át a nagy bevételű településektől a szegényebbeknek – tette hozzá a polgármester.
            Jelenleg az iparűzési adóbevételek 82 százaléka a legtehetősebb 100-at gazdagítja a 3200 magyarországi önkormányzat közül. Ráadásul a szórás is igen nagy. Míg például 10 ezer lelkes Üllőn fejenként több mint 50 ezer forint az iparűzési adóbevétel, addig a valamivel nagyobb Pilisen csupán 3700 forint ugyanez a tétel. Nem csoda, hogy a szegényebb településeken a helyi adókat az önkormányzat kénytelen saját működésére fordítani, míg másutt jelentős összeg marad szabad felhasználásra, amelyből leginkább az infrastruktúrára költenek a települések.
            – Az utóbbi években Monoron is a város működtetésére kell felhasználnunk az iparűzési adóbevételeket, mivel az állami normatívák olyan mértékben csökkentek, hogy e nélkül működésképtelen lenne a település – hangsúlyozta Pogácsás Tibor. – A szegénység viszont megtanítja gazdálkodni az embert, ezért úgy gondolom, hogy nem látványos a lemaradásunk a nálunk jobb helyzetben lévő önkormányzatokkal szemben. Másik fontos bevételi forrásunk nekünk és más nagyobb településeknek is, a nem lakás célú ingatlanok után kivetett adó, amely átlagosan az iparűzési adóbevétel felével megegyező összeg. Így a térség önkormányzatai között még nagyobb az eltérés a helyi bevételekben annál, mint amire az iparűzési adóbevételekből következtetni lehet. Bár nagyon szűkös keretek között gazdálkodunk, és lehetősége lenne rá az önkormányzatnak, nem gondoljuk, hogy további adókkal kellene súlytani az itt élő, dolgozó lakosokat és vállalkozókat, hiszen ahogy távolodunk Budapesttől, úgy lesz egyre kisebb az emberek teherbíró képessége – tette hozzá a polgármester.

Nagyok az eltérések a kicsiknél

Nem lehet oka panaszra a Monor melletti Csév­harasztnak, hiszen a térségbeli községek között kimagasló helyi adóbevételekkel rendelkezik.
            – Az iparűzési adóbevételünk háromnegyede a volt Monori Állami Gazdaság telephelyen létrejött vállalkozásoktól származik – mondta Mocsáry Balázs polgármester. – Ennek nagyobb részét a község intézményeinek működtetésére költjük, a fennmaradó hányadot fordítjuk fejlesztésekre. Az utóbbi években így építettünk új utakat és ebből futotta intézmény-felújításra is.
            A körjegyzőséget alkotó és az önkormányzati feladatok közül többek között az iskola, az óvoda és az orvosi rendelő működtetését finanszírozó Bénye és Káva a térség legszegényebb települései közé tartoznak.
            – A két település vezetőinek egyöntetű véleménye, hogy nem szabad feláldozni a szép, élhető környezetet azért, hogy több adóbevétele legyen a községeknek – mondta Mack Sándor körjgyező. – Pedig nemcsak az iparűzési adóbevételeknek vagyunk híján, hanem például a személyi jövedelemadó államtól átengedett részéből is keveset kapunk, hiszen nagyon kevés helyben a munkalehetőség, ezért sok a munkanélküli, a lakosság pedig folyamatosan öregszik. Mégsem gondolkodnak a helyiek ipari park kijelölésén, hiszen az esetleg tönkretenné kiváló vízbázisunkat és a Natura 2000 területekkel körbevett települések környezetét. Bízunk abban, hogy az M4-es megépítése fellendíti majd a községeket, hiszen sokkal könnyebben elérhetők leszünk a fővárosból, így talán nő a kiköltözők száma. Akkor talán olyan vállalkozások is letelepszenek nálunk, amelyek nem terhelik a környezetet tevékenységükkel. A két önkormányzat szűkös lehetőségei ellenére néha mégis futja fejlesztésekre, főképp pályázati forrásokból. Büszkék vagyunk arra, hogy pályázati önrészt saját megtakarításainkból fedezhetjük, így a két településnek semmilyen hitele nincs jelenleg.

Élhető környezet vagy magas szintű szolgáltatás?

A környezeti ártalmaktól mentes életet nemcsak a kisközségek, és nemcsak kényszerből választhatják a települések. Bár Gyömrőről lapzártánkig senkivel nem sikerült érdemben beszélnünk a település stratégiájáról és az emiatt feltűnően alacsony iparűzési adóbevételekről, a megkérdezett településfejlesztő szakemberek szerint elhibázott az a döntés, hogy a településen nem jelöltek ki ipari parkot. Többek között ennek is betudható, hogy az iparűzési adóbevétel jócskán elmarad attól a szinttől, ami a város elhelyezkedéséből adódna. Természetesen a szakemberek is tévedhetnek, és a jelenleg turizmusra valamint a jóléti szolgáltatásokra épülő stratégia működőképes lehet. A kérdés valószínűleg csak 2016-ban dől majd el, amikor egy összegben kell majd visszafizetnie a településnek a 2007-ben kibocsátott 447 millió forint összegű kötvényét.
            Vecsés viszont nem állt ellen az ipari, logisztikai cégek nyomásának és tárt karokkal fogadta őket a településen.
            – Ha egy önkormányzat a jelenlegi finanszírozási rendszerben talpon akar maradni, akkor három választása van – mondta Szlahó Csaba, Vecsés polgármestere. – Vagy hitelt vesz fel, vagy értékesít valamit saját vagyonából, vagy a helyi adóbevételekre támaszkodik. Mindez azért alakulhatott így, mert az elmúlt nyolc évben ezermilliárd forintot vontak el az önkormányza­toktól a normatívák folyamatos csökkentésével. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, tíz évvel ezelőtt rohamos fejlődésnek indult a város, ma pedig már több mint egymilliárd forint az iparűzési adóbevételünk. Így tudjuk üzemeltetni például az iskoláinkat, amelyek működtetéséhez az állam csupán a költségek 60 százalékával járul hozzá. Az óvodáknál és a bölcsődénél pedig még kisebb az állami hozzájárulás. Nem működhetne iparűzési adóbevétel nélkül a saját fenntartású szakorvosi rendelőintézetünk sem, amelyet nem csak a vecsésiek látogathatnak, és amelyet az elmúlt két évben 120 millió forinttal támogattunk, idén pedig legalább 80 millió forintot költünk rá. De még sorolhatnám azokat a feladatokat, amelyeket önként vállalt az önkormányzat annak érdekében, hogy a vecsésiek európai körülmények között élhessenek. Így hiába a tetemes helyi adóbevétel és az évi ötmilliárd forintos költségvetés, mire mindent kifizetünk, 200-500 millió forint szabadon felhasználható forrásunk marad. Mindez azonban csupán az érem egyik, bár kétség kívül más önkormányzatok által irigyelt oldala. A másik oldalon ott állnak azok a multinacionális vállalkozások, amelyek a helyi adóbevételek 90 százalékát adják. Az általuk generált forgalom nagyban terheli a város környezetét. Nem hiszem, hogy bárki is irigyelné tőlünk a városra nehezedő hatalmas gépjármű-, repülő- és vonatforgalmat.
Papp János
Címkék: iparűzési adó önkormányzat

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció