Gombából Afrikába a „szív nyelvéért”

„Yulu yu ntsi isa ilura, kwoli adno a me K’aku M’ulura unkyo tsu ngemwo wo.”

2009. november 16.
A gombai Müller Helga nem mindennapi vállalkozásba kezdett. Elhatározta, hogy Afrikában egy törzsi nyelv szótárának megalkotásában segédkezik.

A szótár megalkotásának célja, hogy eggyel több afrikai törzs olvashassa anyanyelvén a Bibliát. Mivel azonban eddig a törzs tagjai az anyanyelvükön történő írást-olvasást sem ismérték, ezért a misszió részét képzi az is, hogy megtanítsák őket erre. Ennek pedig már a gyakorlati haszna túlmutat a fordításon, hiszen a gyógyszerek utasításainak – elolvasástól kezdve, a levélíráson, a tanulási lehetőségen át saját jogvédelmükig: további emberibb létük alapjává válhat.

 

Új világot tárt fel.
Barnard Helga a házilag kinyomtatott teke szótárral a kis afrikai közösségben
Az előzmények magyarázatra szorulnak. Müller Helga az egyike azoknak a világon, akik nem tudtak belenyugodni abba, hogy a létező 6800 nyelv közül 3000! még nincs leírva. A közép-afrikai Kongó Köztársaságban például (ami 1960-ban nyerte el Franciaországtól való függetlenségét) 80 népcsoportban 61! féle különböző afrikai nyelvet beszélnek. Bár az ország népességének nagy része ismeri az egykori hódítók nyelvét is, azt azonban nem szívesen, és főképp nem helyesen beszélik.

Ehhez a nagyon nehéz küldetéshez viszont igen alaposan fel kellett készülni. De elhivatott nyelvészünk – diákkora óta – ezért mindent meg is tett. Gombáról bejáró tanulóként 1996-ban érettségizett a monori József Attila Gimnáziumban, ahol már akkor is jelentős versenyeredményeket ért el. Később a Szegedi Tudományegyetem magyar–általános nyelvészet szakán már első évfolyamosként 5. lett a tanárjelöltek országos helyesírási versenyének döntőjében, harmadikosként pedig felkérést kapott arra, hogy egyetemén helyesírásra tanítsa az elsős-másodikos magyar szakososokat.

Vállalt missziójához természetesen idegen nyelv tudása is feltétlenül szükséges.

Általános iskolában oroszt és németet tanult, a középiskolában franciát, az egyetemen egy kis finnt és latint, két és fél évig lovári nyelvet, az angolt pedig mindvégig, minden nyelvész szakcikket e nyelven olvasva.

A kereszténységgel másodikos egyetemistaként került közelebbi kapcsolatba.

Előzetes református vallásossága mellett ekkor kezdett hivatást érezni, a Timoteus Társaságnak is köszönhetően, akik a diákok körében szerveztek evangelizációs alkalmakat. A missziós munka iránt érdeklődve találkozott a bibliafordítók nemzetközi szervezetével, a „Wycliffe”-fel. Az arról a XIV. századi oxfordi teológusról kapta a nevét, aki először ültette át angolra a Bibliát. Meglepő volt azt a tényt hallania, hogy ezt a szent könyvet a világ lakosságának egynegyede még ma sem olvashatja saját anyanyelvén.

A szellemi muníció és a küldetéstudat mellett azonban anyagiak is kellettek a terv megvalósításához. Hálás volt a gombai, monori, vasadi, gyömrői, biatorbágyi, Szeged-újszegedi, Szeged-Kálvin téri és egy budapesti református gyülekezet, valamint a holland URCO alapítványtól, továbbá néhány barátjától és ismerősétől kapott támogatásért. Gondosan be is osztotta az általuk felajánlott pénzt.

Az elvégezendő munka megkezdéséhez azonban még szükséges volt egy angliai ösztöndíjas tanfolyam elvégzése. Miután közel nyolc éve megérkezett a kongói Brazzaville-be, a SIL (Summer Institute Lingvistigs, amelynek vezetője Béke Nobel-díjas) tagjaként dolgozott; kongói, angol, német és belga munkatársakkal.

A konkrét munka a „teke” nyelv ábécéjének leírásával kezdődött. Egy év alatt ott – napi 8-19 órás, hátfájást okozó munkával és egy maláriás betegség leküzdésével – 2500 szócikkből álló szótárt készített, amikből ideiglenes használatra nyomtatott példányokat ki is osztottak a helyieknek.

Jól halad Lukács evangéliumának fordítása. Mutatóban, így hangzik egy „teke” mondat: „Yulu yu ntsi isa ilura, kwoli adno a me K’aku M’ulura unkyo tsu ngemwo wo.” A Jézus által mondott szöveg fordítása: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

A munkakörülmények nem voltak éppen ideálisak. Brazzaville-ben csak a központi kerületben van villany, egyébként általában petróleumlámpát használnak. Az egyetemisták esténként a repülőtér környéki utcai lámpáknál tanulnak, de ott is gyakran van áramszünet, amikor víz sincs. Az esős évszakban háromszor zúdul le hetente nagy mennyiségű csapadék, ami fullasztó páratartalommal jár. Utána viszont hónapokig egy csepp víz sem esik. A piacon a húst ellepik a legyek, amit falakra mászó gekkók igyekeznek pusztítani. Üdítőitalként jeges vizet lehet vásárolni, nejlonzacskókban.

A polgárháború miatt sok az árva utcagyerek, akik az UNICEF-központ mellett üvöltve püfölik a tamtam dobot. És még kormányellenes felkelés is nyugtalanította a lakosságot az idő tájt.

De – természetesen – kellemes élményei is voltak. Meghatotta, hogy egyre többen szeretnék a „szív nyelvén”, a francia helyett anyanyelvükön olvasni a Bibliát. (Mi, magyarok – más országokban élő kisebbségeink nyelvhasználatért vívott aktuális küzdelmeinek időszakában – másoknál is jobban megérthetjük, átérezhetjük ezt.)

Helga azért tanult lingala nyelven is, mert így énekelnek az istentiszteleteken. Egy teke kórus tagjaként maga is fellépett egy koncerten, sőt még szólót is énekelt.

Sokat tanult egy teke család hétköznapjainak tapasztalásából, és sok új barátot szerzett a helyiek köréből. Munkatársai között megismerte azt az angol Tim Barnardot, akivel közös a gondolkodása, érdeklődési köre, munkaszenvedélye.

Itthon – 2003 tavaszán – házasságot is kötöttek a gombai református templomban. 2004-ben megszületett Sámuel, 2006-ban pedig Nataniel nevű gyermekük, miközben Angliában, Franciaországban és Belgiumban készültek újabb afrikai útjukra.

Két évig kenyai bibliafordító képzésen is részt vehettek, angliai gyülekezetük támogatásából és saját megtakarított pénzükből.

Három éven át – Tim informatikusként, Helga pedig kisegítő tanárként dolgozva – próbáltak ismét anyagi segítőket szerezni. Tavaly januárban ugyanis szerettek volna Szenegálba indulni. Februárban viszont kiderült, hogy a gyerekek ottani iskoláztatása, az egészségügyi biztosítások és a válság miatt, az előzetesen tervezettnél sokkal több pénzt nem sikerülhet előteremteniük. Idén augusztusban ezért szüleikhez költöztek, Gombára, 6 hónapra.

A férj itt addig egy angol cégnek dolgozó vállalkozó, Helga pedig nyelvoktatással segít pénzt gyűjteni. Sámuelnek angol iskolába kellene mennie februártól, így jelenleg már azon a nyelven is tanul írni-olvasni.

Barnard Helga (ahogy házasságkötése után hivatalosan nevezhető) úgy érzi, hogy most nagy szüksége van egy alapos, nyugalmas feltöltődésre, amit a hazai körülmények biztosíthatnak. Az állandó utazás, költözés, dobozokba pakolás után vágyik már igazi otthon megteremtésére. Bármennyit is utazott, egyre inkább átérzi Tamás Áron szavainak igazságát: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Másrészt viszont – az erőgyűjtés után – nagy céljának folytatásáról sem szeretne lemondani; támogatást remélve a fizetés nélküli munkavégzéséhez.

Mivel egy bibliafordításhoz legalább 20 esztendő munka szükséges, a Szenegálba költözést is elképzelhetőnek tartja.

Bolcsó Gusztáv

 

Címkék: Müller Helga érdekes emberek

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció