Gombáról „indult útnak” a tőke

Fáy András a „haza mindenese”

2009. február 15.
Fáy András, gombai földbirtokos nélkül valószínűleg más szereplői lennének a hazai bankrendszernek, mint ahogy ma ismerjük őket.

Az ő nevéhez köthető ugyanis a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak (a mai OTP Bank Nyrt. egyfajta jogelődjének) megalakítása. A hitelintézet létrehozását ráadásul egy olyan korban javasolta, amelyben nem csak a kishitűek, de még maga Széchenyi is kétségbe vonta a szükségességét. Fáy azonban – miután Pest vármegye 1839. március 19-i gyűlésén megtette a fölállításra vonatkozó indítványt – minden energiájával és rábeszélő képességével hozzálátott terve megvalósításához.

Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindene”.

A hitelintézet felállítására tett javaslatával nem csak hazánkban, de sok más kelet-európai országban is megelőzte korát Fáy. Európának ezen a részén a feudális társadalom és gazdaság még éppen csak a bimbóit nyitogatta. A gazdaság alapja még mindig inkább a földtulajdon volt, nem pedig a tőke. Fáy Anrás azonban felismerte, hogy Magyország gazdasági és társadalmi berendezkedése előbb-utóbb átalakul, így bizonyos területeken tőkehiány, más helyeken pedig többlet jön létre, amelyek kezelésére létre kell hozni az első hitelintézeteket. Így áramolhatott pénz a mezőgazdaságból a kereskedelembe, amiből végül megkezdődhetett az ipari forradalom Magyarországon is.

Őse a muhi csatában bizonyított hősies magatartásáért kapta a nemességet és Fáy községet. Késői utóda, Fáy László – ötezer holdas földbirtokos – feleségével, Szemere Krisztinával Gombára, az apai nagyapa birtokára költözött 1791-ben. 1786-ban született András nevű gyermekük, aki hétéves korától a sárospataki kollégiumban, majd négy évig Pozsonyban tanult. Visszatérve a kollégiumba előbb filozófiát, utána jogot hallgatott. Pesten ügyvéd, később közigazgatási hivatalnok lett. Pesten, illetve Vácott szolgabíróvá választották. 1818-ban visszavonult gombai birtokára gazdálkodni. Az ott kibontakozott írói munkássága országos hírűvé vált. A falusi kúriában rendszeresen látogatták a fiatal írók. Köztük az unokabáty Szemere Pál, továbbá Kisfaludy Károly, Vitkovits Mihály, Vörösmarty Mihály. 1823-ban Fáy András visszaköltözött Pestre, ahol Pest vármegye tekintélyes személyiségeként tisztelték. Igen korán felismerte hazánk gazdasági és kulturális elmaradottságának okait. A megoldást a színház, a szabad ipar és kereskedelem, a jobb büntető kódex, erkölcsnemesítés, törvénykezés és a közigazgatás javításában látta.

Széchenyi színrelépésekor, különösen a Hitel megjelenését követően Fáy lelkesedéssel csatlakozott a „legnagyobb magyarhoz”, aki – felismerve benne a rokongondolkodású nemzetgazdát, akinek liberális eszméi rá is hatottak – szövetségesének fogadta. Előbb Pest vármegye gyűlésein, majd 1835-ben követté választva, az ellenzék egyik tekintélyes tagjaként az országgyűlésben szolgálta a gazdasági és társadalmi reformok ügyét. Fáy a fontolva haladás híve volt, elhatárolta magát minden radikális eszmétől. A szabadságharc idején visszavonult gombai birtokára: Széchenyihez hasonlóan egyszerre idegenkedett a forradalomtól és a forradalom ellenségeitől. 1849 után életét főleg az irodalomnak és családjának szentelte. Ekkor adta ki munkái újabb sorozatát. Pestre visszatérve az írótársadalom nagy szeretettel ünnepelte meg 50 éves írói jubileumát, az akadémia üléséből pedig üdvözlő küldöttség tisztelte meg. Számos egyesület és intézet elnöke, választmányi tagja és jótevője volt. Minden közügyi kérdés érdekelte, mindegyikhez hozzászólt és elősegítette megvalósulását. Szemere Pál tréfásan, de találóan a „nemzet mindenesének” nevezte; valóban egyike volt nemzetünk legdolgosabb és leghasznosabb fiainak, aki egész életét a haza javának szentelte, önzetlenül, jutalmat nem várva, sőt inkább a magáéból áldozva. Sokrétű tevékenysége során mindig higgadt, józan és praktikus maradt, egészséges észjárással, nyugodtan és jó kedvvel intézte dolgait, mert sem fáradság, sem pillanatnyi sikertelenség nem zavarta meg vidámságát, jólelkét, humorát. Méltán szolgált rá a „vidám bölcs” elnevezésre.

Fáyt a kiegyezést előkészítő Deák Ferenc is tisztelte, de politikájához a sokféle betegséggel küszködő írót és közembert már nem tudta igénybe venni. Hetvennyolcadik születésnapját még szeretetteljesen megünnepelték, azonban nem sokkal később bekövetkezett halála gyászba borította az egész országot. Arany János hódolatteljes nekrológban búcsúztatta.
 
DGY

 



« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció