Török Sándor – akiről méltánytalanul elfeledkeztünk, legfeljebb Kököjsziről és Bo­bojszáról jut eszünkbe néha – arról nem ejt szót az újságunk címlapján idézett művében, vajon az ifjú hidegburkoló, akihez hasonló olvasó emberből nem kevés akadt akkoriban, vajon vásárolta, vagy könyvtárban jutott hozzá az olvasnivalóhoz. Éppenséggel vásárolhatta is: az ember a ’70-es években csak ment az utcán, megállt a könyvesboltnál, s a papírkötésű Olcsó könyvtár sorozatból fillérekért válogathatott magának esti olvasmányt. Nekem is volt egy ládányi, a költözéseknél mindnek lába kelt valahogy.
 

Új életet kezdenek

Könyvekkel költözni amúgy is roppant macerás, része lesz ebben rövidesen a vecsési könyvtárnak is. Tavaszra tudniillik mind a hatvanezer kötetet át kell cipelniük az addigra elkészülő művelődési központba, ahol 600 négyzetméter áll majd rendelkezésükre.
    A most két telephelyen, 230 négyzetméteren berendezkedett könyvtár – ahová egyébként 1995-ben költöztek át, részint a mostani gyerekkönyvtárból, részint a telepről, ahol a régi helyükön most patika működik – már készülődik a nagy, s vélhetően végleges változásra: a raktárat becsomagolták. Most banános dobozokat gyűjtenek a többi könyv átszállításához. És nem aggódnak különösebben, hiszen több olvasójuk is felajánlotta a segítségét, ráadásul az Országos Széchenyi Könyvtár raktárosa vecsési illetőségű, aki ígérete szerint ugyancsak mindenben a segítségükre lesz.
    Vadászi Istvánné, a könyvtár vezetője a „fél lábbal itt, a másikkal már amott” körülmény ellenére elmondhatja: bár a város lélekszámához viszonyítva az 1300 beiratkozott olvasó valóban kevésnek mondható, ezt azonban be lehet tudni a mostoha viszonyoknak. Ráadásul 10-15 százalékkal így is több az olvasójuk, mint tavaly.
    Leginkább a középkorosztály látogatja a könyvtárat – tudjuk meg. Ők azokat a könyveket keresik, amikről az újságban olvastak valamit, netán a metróban láttak róla reklámplakátot. A fiatalok szakirodalomért jönnek, az idősebbek a romantikus olvasmányokért. Jókai, Dickens, s a többi klasszikus is kint van a polcokon, őket azonban nemigen keresik.
    Az iskolák „terelgetik” a diákokat az irodalmi értékű olvasmányok felé, s ugyanezt próbálják tenni a könyvtárosok is. Amint tapasztalják: az olvasók hagyják magukat, szívesen veszik az ajánlást, a szíves útmutatást. Kisvárosi könyvtárakban még lehetséges az ilyesmi, itt mindenki ismeri egymást.
    Kétmillió forint az éves könyvbeszerzési keret, ebből sok mindenre telik. Vezetnek a könyvtárosok egy kis füzetet, abba beleírják, mit keresnek az olvasók, s a könyvvásárláskor ezt figyelembe veszik.
    Bár este hétig nyitva tartanak, olyasmire még sincs példa, hogy a szürkületben könyvek fölé hajló olvasók sokasága feledkezzen meg az időről. Ugyanis olyan kevés jelenleg a hely, hogy a könyvtárban leülni sem lehet.
    Az új helyen kezdődhet majd az igazi élet.
 

Vissza az internettől

Maglód 12 ezer lakójára három könyvtáros, 25 ezer kötet és 1400 könyvtárlátogató jut.
    A könyvtár a Magház Centrum Nonprofit Kft. könyvtáraként működik. Berecz Tamásné szerint hasonlóra a környéken nincs példa. Kicsit tartottak is attól, hogy a művelődési ház mögött némiképpen háttérbe szorulnak, de nem így történt, kiválóan együttműködnek.
    Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a könyvtár vezetője jól érzékelhetően elkötelezettje a hivatásának. Aki őt hallgatja, az első negyedóra elmúltával arra a meggyőződésre jut, hogy a könyvtárnál nélkülözhetetlenebb intézmény nincsen, s lelkesen bólogat, amikor Berecz Tamásné határozottan leszögezi: nem fog kipusztulni a Gutenberg galaxis semmiképpen.
    A könyvet kölcsönzők száma az elmúlt évben ugyan némiképp csökkent – tudjuk meg – viszont többen lettek helyben olvasók. És az is kiderülni látszik, hogy akik eddig az internetre esküdtek, lassan rájönnek, mennyi butaság, pontatlan, megbízhatatlan információ kerül fel a világhálóra. Viszont egy komolyabb kiadó, az Akadémia, vagy a Gondolat nem engedheti meg magának a pontatlanságot, könyvek esetében tehát jóval nagyobb eséllyel lehet biztosra menni.
    Az ilyen, s az ehhez hasonló felismerések visszavezethetik a könyvtárba a közönséget, de Maglódon a könyvtárosok tesznek is ezért.
    Saját honlapot készítettek, érdemes beletekinteni. Létrehoztak egy olyan adatbázist, amelyben a könyvtáros-informatikus segítségével a diákok könnyen elérhetik a tanulmányaikhoz, vizsgáikhoz szükséges információkat.
    Népszerű a 2004 óta működtetett Könyvmolyképző, ahol havonta tíz-tizenöt kisiskolással szerettetik meg a rendszeres olvasást, akik a vállalt feladatok jutalmaképpen kirándulnak – legutóbb a Néprajzi Múzeumban jártak.
    Csütörtökönként van a Ringató klub, ahová a kismamák járnak a csemetéikkel verselgetni, dudorászni. Érzik ugyanis, hogy valami hiányzik: ők már nem tudják maguktól visszaidézni a gyerekverseket, dalocskákat. S ha érzik, az jó, akkor ugyanis eltalálnak a könyvárba.
    Író-olvasó találkozókra régóta nem telik, legfeljebb, ha valaki nem kér honoráriumot. Kitalálták tehát, hogy a helyi értékekre koncentrálva a Maglódon élő alkotókat hívják meg a találkozókra. Történész, csillagász, néprajzos, lelkész is tartott már nagy érdeklődéssel kísért előadást a könyvtárban.
    Berecz Tamásné mégis aggódik a pénztelenség miatt. Mert a könyvtárosok ötleteknek ugyan bővében vannak, de arra nem lehet hosszú távon számítani, hogy az olvasók pusztán az ő két szép szemükért sereglenek a könyvtárba. Márpedig a könyvtárra – állítja – mint közösségi értékre, egyre nagyobb szükség van.
 

Könyvtár heti nyolc órában

A vasadi könyvtár mérlege: 36 négyzetméteres helyiségben hatezer kötet, 120-150 olvasó.
    Főállású könyvtáros 1990 óta nincs, Lukács Béláné tiszteletdíjasként, heti nyolc órában szolgálja a falu olvasási kultúráját. A Sport és Kulturális Alapítvány a programokat szervezi. Aznap például, amikor Lukács Bélánéval beszélgettünk, a hatvanfős nyugdíjasklubnak volt összejövetele a könyvtárban, ahol ennek előtte dr. Károssy Csaba tartott egészségügyi témájú előadást.
    Amikor a könyvtár nyitva van, sosem üres. A gyerekek a kötelező olvasmányokért jönnek, a felnőttek a nyelvkönyvekért, az útleírásokért, a romantikus irodalomért. Jókait, Gárdonyit még olvasnak Vasadon, de krimit például egyáltalán nem. Azt errefelé nem szeretik.
    Lukács Bélánénak az újonnan beszerzendő könyvek miatt nem kell aggódnia, az önkormányzat e tekintetben bőkezű: most is 500 ezer forintot adott folyóiratok és könyvek vásárlására.
    A baj csak az, hogy raktárhelyiség nincs, s mivel a polcokról semmit nem tudnak levenni – lévén, hogy másutt nem akad hely – az új szerzemények elhelyezése igen nagy gondot okoz.
    De talán már nem sokáig: az önkormányzat pályázati pénzből kívánja beépíteni a tetőteret, lesz hely, el lehet költeni a könyvbeszerzési keretet.
 

Néha az udvarra  szorulnak az érdeklődők

Az üllői Vargha Gyula Könyvtárban az utóbbi években lassacskán elkezdett emelkedni az olvasók száma.
    Így sincsenek sokan: a 30 ezer kötet közt 1300 olvasó válogat. Viszont észrevehetően kezd lecsengeni a hat számítógép iránti érdeklődés. Pedig a gépeknél pár éve még sorba kellett állni.
    A könyvtár vezetője, Pálmai Lászlóné szerint a 178 négyzetméteren elég tágasan vannak, ám amikor a rendezvényeket tartják, olyankor megesik, hogy az érdeklődők egy része kiszorul az udvarra.
Rendezvényekre pedig amiatt is szükség van, mert Pálmai Lászlóné tapasztalatai szerint ma már nem elég az olvasót azzal fogadni: „Tessék, válogass, ezt tudjuk nyújtani”. Másrészt pedig a helyi értékek bemutatása a könyvtárnak is fontos feladata. Így aztán az üllői könyvtár évek óta együtt dolgozik a Mecénás Művészeti Klubbal, amely helyi, az utóbbi időben pedig már környékbeli alkotókat is soraiban tudhat. Egy-egy tárlatuk eseményszámba megy – tudjuk meg Pálmai Lászlónétól. Olyankor műsort is rendeznek, majd büféasztalos-beszélgetős összejövetelt tartanak. Egy tárlatmegnyitó így egész napos programot jelent, amelyen 60-70 érdeklődőre mindig számíthatnak, de voltak már százan is.
    Ugyancsak egész napos, nagy ünnepnek számítanak a könyvtár névadója, Vargha Gyula emlékére rendezett szavalóversenyek, amelyek nem csak Üllőhöz kötődnek, hanem mindazon helyekhez – legutóbb Ne­mesgörzsönyhöz, legközelebb Kun­szentmiklóshoz – amelyekhez a Vargha családnak valami köze volt. Ezekre az eseményekre a Káván született, Tornyoslöbön elhunyt költő, akadémikus leszármazottai is ellátogatnak.
    Ami pedig az olvasást illeti: a látogatók hetven százaléka a saját ízlése szerint válogat – derül ki – amelybe olykor Esterházy Péter is belefér, Má­rai Sándor még inkább, de leginkább a lektűr. Viszont a sláger most éppen Kosáryné Réz Lola. Az ő könyveit jegyeztették elő jó néhányan, a legkapósabb olvasmányokra ugyanis várólista van. S ezen a várólistán nincs jelen a kortárs magyar irodalom, de például Ludmilla Ulickaja sem. Viszont sorba álltak már dr. Cser­nusért.
    Évente 500 ezer forint jut Üllőn könyvvásárlásra, de Pálmainé most éppen annak örül, hogy a Márai-program keretében 650 ezer forinthoz is hozzájutottak. Ennek egy részét kötelező szakirodalomra kellett költeniük, a szépirodalom is egy előírt listáról válogatódott. Viszont olyan dokumentumkötetekhez is hozzájutottak így, amiket egyébként képtelenek lettek volna megvásárolni, olyan drágák.