Gyomrő Színház: Kabarétól kabaréig

2009. március 13.
Az előadás címe vonzotta Gyömrő város derűre szomjas polgárait öt vasárnap délután a művelődési házba.

Már a premieren pótszékekre volt szükség a nagy érdeklődés miatt. Aztán riadóláncszerűen ment tovább: ezt meg kell nézni. Valóban: kár lett volna kihagyni. Több okból is.

Részlet a Biztosíték c. darabból
 
Vehetném elsőnek azt a – tudományosan is bizonyított – igazságot, hogy a mosoly, a jókedv gyógyít. A tizenhat fős bátor, lelkes és áldozatkész csapat olyan őszinte nevetést váltott ki a nézőből, ami testére-lelkére egyaránt gyógyírként hatott. Továbbá: maradéktalanul teljesítette a színházak legfőbb feladatát, a szórakoztatást. A társulat tagjai könnyed, természetes játékkal azonosultak vállalt szerepükkel. Elhitették velünk, hogy részesei vagyunk a történeteknek. Önfeledt kikapcsolódást biztosítottak.

S nem utolsósorban játszva tanultunk az előadás alatt. Legszívesebben jegyzeteltem volna, annyi érdekesség hangzott el – többek között a vidéki és a városi kabaré történetéről, a vándortársulatok, vándorszínészek életéről, a vásári komédiákról… Megtudtuk, hogy Baumann Károly volt a magyar nyelvű szórakoztatás úttörője; Nagy Endre újságíró nevéhez fűződik a magyar kabaré aranykora; mikor és miként vonult be Salamon Béla (Saly Béla) a pesti kabaré legendás alakjai közé; hogyan vette fel Rejtő Jenő a P. Howard írói álnevet, miért lakott Lipótmezőn, s hány sor írásával tudott kifizetni pl. egy feketét a Japán kávéházban…

Nem véletlen, hogy a Gyömrő Színház tehetséges tagja, Mihalusz Zoltán, ezúttal mint kiváló rendező (is) két darabot – Biztosíték, Eltanácsolás – éppen Rejtőtől, a kalandos és rövid életű, remek humorú és tollú írónktól vitt színpadra. Meglehetősen sok más mű elolvasása után. A kabaré világában megtett időutazás első állomásán (Az ördög) a parasztábrázolás mesterének, Móricz Zsigmondnak ízes, népies nyelven megszólaló hőseivel találkoztunk. Az egyáltalán nem egyszerű feladat nagyszerű teljesítésének lehettünk szem- és fültanúi. Hasonlóan vélekedhettünk Baranyi Ferenc „Lónak vélt menyasszony”-áról, a félreértések klasszikus remekéről.

A jelenetek közti átmenetet korabeli slágerek – köztük operett egyveleg – vidám, tiszta előadásával oldották meg. Jelmezek, díszlet? Ötletes, hiteles, korhű. A rendezés, az előadás egyaránt igényes munka eredménye. Köztudott, hogy a negatív figurák megtestesítőit többnyire kisebb siker, illetve elismerés övezi. Közülük hárman is kiemelkedő alakítást nyújtottak: Baloghné Nyina Sári, a csúnya asszony; Szántainé Hrutka Klára az Elza és Tölgyes Tamás a kávéház-tulajdonos Bögödi szerepében.

Sokat köszönhet a társulat az otthont adó Székely Attilának és Ádám fiának a technika (világítás, fény stb.) megoldásáért. Külön erre az alkalomra alakították ki az új, emeleti stúdiót is. Mindez tovább emelte a művek sikerét, s része volt abban, hogy a közönség hol vastapssal, hol a nevetéstől könnyezve hálálta meg a szép élményt.

PI

Címkék: színház

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció