Hármasból négyesbe kapcsolt az időjós

„Sok összetűzésem volt Aigner Szilárddal” - meséli a Régió 4 újsághoz igazolt médiaszakember

2009. március 15.
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a televíziózás legnézettebb műsora az időjárás-jelentés, legyen az bármely csatornán. Hiszen az időjárás alakulása az emberi érdeklődés középpontjában áll politikai hovatartozástól, társadalmi helyzettől, értelmi szinttől és rasszbéli különbségektől függetlenül.

– Olvasóink a kilencvenes években a TV3 időjósaként ismerkedhettek meg önnel. Hogyan került a televíziózás közelébe ilyen fiatalon?
 
„Négy dolog kell a sikerhez: munka, munka, munka, munka”

Horváth Szilárd
Telefon: 06-70-607-4444

 
Tv3 télen-nyáron! Egy ország ismerte a bolondos időjóst
 

A budapesti Független Médiaközpont


1995-ben a New York-i székhelyű Független Újságíró Alapítvány (Independent Journalism Foundation) alapította. A budapesti médiaközpont politikai elkötelezettségtől mentes nonprofit szervezet, mely képzési programokat kínál újságíróknak és médiaszakos egyetemistáknak. Fő célja, az etikus, pártatlan újságírás megvalósítása. Így tevékenységében nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a helyi televíziók és rádiók számára is elérhetővé tegye képzési programjait, miközben kisebbségi és multikulturális kérdésekről szóló rendezvényeket is szervez és támogat.
– Tizenkilenc évesen, 1995-ben a gimnázium elvégzése után Sopronban, a helyi rádiónál helyezkedtem el. Hírolvasóként kezdtem, de később már műsorokat is vezettem. Egyik nap a szerkesztőségbe érkezett egy fax a Független Médiaközpontból, hogy Elek János, az akkori MTV-s Híradó főszerkesztője indít egy tanfolyamot Pécsen. Természetesen azonnal jelentkeztem, s elvégeztem egy intenzív kéthetes kurzust. Ott belekóstolhattam egy kicsit a televíziós hírműfajba. De akár úgy is mondhatnám, belerángattak. Az országban nyolc ilyen kurzus indult abban az évben, ezekből a legtehetségesebb hallgatókat kiválasztották és kivitték az Egyesült Államokba tanulni. Szerencsémre én is köztük lehettem, így volt alkalmam másfél évet kint tanulni ezt a műfajt. Igaz, itthon nem ismerik el felsőfokú végzettségnek az újságíró-oktatásban, de kint Amerikában ez annak számít.
 
– Ha jól számolom, ön pont a kereskedelmi televízióadók alapításának az évében, 1997-ben végzett Amerikában. Miért esett a választása épp a TV3-ra?
 
 
– Kint, amikor az amerikai híradózás csínját-bínját tanultam, amit akkor itthon még nem is ismertek, készítettem egy rövid paródiafilmet Elek Jánosról. Ő amellett, hogy Amerikában a tanulmányainkat koordinálta, vagyis az amerikai szabadelvű és a magyar úgynevezett poroszos módszert próbálta összecsiszolni, épp abban az időben lett az induló TV3 hírigazgatója, és a híradó stábját állította össze. Szóval a kisfilmem, amit róla készítettem, annyira megtetszett neki, hogy megkérdezte, lenne-e kedvem a TV3-on egy bolondos időjárás-előrejelzés vezetéséhez. Én igent mondtam, így időjósoltunk.
 
– Úgy tudom, az időjárás-jelentéseket a többi tévécsatornán meteorológusok írják meg és mondják el, így ragadt önre az időjós kifejezés. Nem volt ebből problémája?
– Igaz, a többi tévéadón meteorológusok vannak. De ez egy jópofa műsor volt, ami más országokban is működött, csak nálunk nem ismerték. Az előrejelzésnél természetesen nem jósoltunk, hanem tényleges adatokat közültünk. A friss adatokat Amerikából kaptuk, amelyekért fizetett a csatorna, így a jelentés pontos és igaz volt, csak a körítés lett más. Sok összetűzésem volt Aigner Szilárddal. Ő azt gondolta a műsoromról, hogy komolytalanná teszi a meteorológus tudományt. De a nézők pont azt szerették benne, hogy nem azt mondtam nekik, hogy front vagy anticiklon, amiről a legtöbb ember azt sem tudja, eszik-e vagy isszák. Az anticiklon jön-megy, de mi köze az időjáráshoz? Az is tetszett nekik például, ha jött a hidegfront, akkor én beöltöztem, mondjuk jegesmedvének. De voltam focista, kalóz, Chaplin. Olyan is előfordult, hogy úgy rendeztük az időjárás-jelentés, mintha a ’20-as években készült volna. Két és fél évig, vagyis a tévéadó fennállásáig ment a műsor. A végén már azok is nézték, akik nem szerették az időjárás-előrejelzéseket. Kíváncsiak voltak, hogy az időjós már megint mit fog kitalálni.Azt hitték, nem lehet minden nap újat és szórakoztatót mutatni, de úgy tűnik, nekem mégis sikerült.
 
– Ön szerint miért szűnt meg ez a közkedvelt kereskedelmi csatorna?
– A többi tévé nyomására, mert nagy konkurenciát jelentett. Fölvásárolták előre azokat a filmcsomagokat, amelyeket rendszeresen sugároztunk. Az sem tetszett a többi adó vezetőjének, hogy a TV3 híradója pártsemleges volt. Pedig Elek János egy remek társaságot válogatott össze, akik közül ma is sokan híradóznak. A csapat egy része ma az RTL KLUB hírműsorainál dolgozik. Például D. Tóth Kriszta nálunk riporter, Baló György ügyvezető igazgató volt, Hardy Mihály pedig a híradót vezette.
 
– Látva a kollégáit, nem bánja, hogy annak idején a hírműsorban épp az időjárás-jelentés jutott feladatául?
– Nem. Engem nem érdekelt olyan mélyen a politika, nem kötött le. A többiek szeretik, hát csinálják. Viszont nagyon sajnálom azt a családias légkört, ami a csapat munkáját jellemezte. Emiatt bánom, hogy szétváltak az útjaink. Én is képernyőre kerültem, mint a többiek, hiszen engem is áthívott a TV2 egy Citrom című szatirikus politikai műsort készíteni. Később a Címlapsztori-t készítettem. Ez egy olyan sztármagazin volt, amely nem direkt módon mutatta be a politika közszereplőit. Engem nem érdekelt egy olyan műfaj, mint a Reflektor, ahol a műsorvezetőnek bugyuta híreket kell felolvasnia a sztárokról. Kaptam nem egy felajánlást telefonos kvízjátékokhoz, de ehhez sem volt kedvem.
 
– Úgy tudom, hogy az első Megasztár szerkesztőriportere is volt. Mesélne erről az időszakról olvasóinknak?
– A műsor indulásánál felkértek, hogy legyek az egyik szerkesztőriporter. Csak, hogy az ismertebbeket említsem, én készítettem a mára híressé vált Megasztár-győztes, Tóth Vera bemutatkozóját, sőt élete első interjúját is. A második Megasztár előkészületeinél is megkerestek, de már nem volt hozzá kedvem. Nagyon kötöttek voltak a kereteim. Nem tudtam kiélni a kreativitásomat. Sokszor nem lehetett adásba tenni az egyéni elképzelésemből született anyagokat, mert nem lehetett az anyaműsortól eltérni. Nem folytattam, mivel futószalagon készült a munka, és így nekem hiányzott belőle a kihívás.
 
– Ha jól tudom, ezután ismét a rádiózás felé fordult, de már nem műsorvezetőként. Ott megtalálta, amit keresett?
 
– Előtte még volt néhány televíziós műsorom, majd egy médiaügynökséghez mentem kreatív vezetőnek. Egy napon megkeresett Búza Sándor, a Danubius programigazgatója, hogy lenne-e kedvem a kereskedelmi osztályon dolgozni, ahol a reklámok és műsorelemek készültek. Ez abban az időszakban volt, amikor Lilu és Happy Endre volt a műsorvezető. Elvállaltam, mert úgy gondoltam, itt meg tudom élni a kreativitásomat. Vágó Pirossal is dolgoztam, amikor a Danubius kitelepült különböző helyszínekre. A reggeli műsorba is sok programelemet, vicces rovatot kellett kitalálni, amiket aztán a műsorvezetők adtak elő. Négy évig foglalkoztam műsorkészítéssel és reklámokkal. A rádióban készítettünk olyan reklámhanganyagokat hangok és effektek segítségével, melyek üzeneteit sokszor könnyebben meg lehetett érteni és jegyezni, mint a televíziós reklámanyagnál. Így csöppentem bele a reklám világába, ahol a végén már az ügyfelekhez is jártam tárgyalni és ötletelni.
 
– Elárulja nekünk, hogy milyen kötődése van a régiónkhoz?
 
– A lap egyik alapítója gyerekkori barátom. Mivel az utóbbi 5-6 évben a reklámokkal foglalkoztam, vagyis a reklámok világában éltem, felkeresett, hogy érdekelne-e a kiadó kereskedelmének az irányítása? Elfogadtam az ajánlatát, mert körülnézve az országban azt láttam, hogy nagy lehetőségek vannak az ingyenesen megjelenő regionális hírújságokban. Ez egy olyan területe a médiának, ami a kö­zeljövőben nagy fejlődésnek indulhat. Ráadásul azt is elárulta, hogy a kiadó tervei között szerepel, hogy hamarosan hasonló tartalommal új lapokat is indít Budapest környékén. Így találkoztak az elképzeléseink. Nagyon szeretem az új kihívásokat, a kreatív feladatokat, és valami jó megvalósulásáért kimondottan szeretek más emberekkel közösen tenni, együtt dolgozni. Bár Sopronból 21 évesen kerültem fel Budapestre, de még mindig a vidéki világkép áll közelebb hozzám. Úgy érzem, itt sokkal nyitottabbak az emberek, könnyebb szót érteni egymással, nem gázolnak át egymáson, mint a fővárosban. Itt nyugodtabb az élet, s ezt az olvasók is tudják. Láttam, hogy minden számban a régió egy-egy ismertebb személyét bemutatják, s úgy vettem észre, hogy sok közös vonás van a soproni és az itt élő emberekben. Jó egy olyan újságnak dolgozni, ami valós értékeket közvetít, és hiánypótló a piacon. Elsődleges feladatomnak érzem, hogy a hirdetők ebben a nehéz helyzetben is tartsanak ki, hiszen a mondás azt tartja, ha megy a szekér, hirdetni kell, ha nem megy, akkor muszáj.
Oláh Tímea
Címkék: Horváth Szilárd érdekes ember időjós

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció