Hiányzik a pénz és a megbecsülés

Aki ott is segít, ahol más a szemét is behunyja – abból lesz a mentős

2011. július 12.
Már ott kiderül, mennyit tudunk a monori mentőkről, amikor álldogálunk a rendelőintézet földszintjén, és senki nem nyit nekünk ajtót a mentők emblémájával megjelölt helyiségben. A kartonozóban kapunk útbaigazítást: „már rég fönt vannak elhelyezve, a második emeleten!”

És még sok-sok másról sincs tudomásunk a mentőket illetően, azon kívül, hogy vannak, mert szükség esetén őket hívjuk. Molnár Tamás, az Országos Mentőszolgálat Közép-magyarországi Régiója monori mentőállomásának vezetője készséggel segített kitölteni tájékozatlanságunk fehér foltjait. Egyebek között megtudhattuk tőle, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az ideális mentősnek, számíthat-e a Vészhelyzeten és a kórházsorozatokon felnőtt közönség hathatós segítségére, valamint, hogy ha száz esetből csak egyszer nem ér időben a helyszínre a mentőkocsi, miért azzal az eggyel jellemzik a szolgálatot, nem a többi kilencvenkilenccel?

Gombai vonatbaleset?

A monori mentőállomás a maga negyvenfős személyzetével és négy darab autójával – amelyből kettő 24 órás szolgálatot lát el, az egyik esetkocsi, a másik mentőautó –valamint a hat napon át 12 órát, és a hat napon 10 órát üzemelő mentőautóval a közepes méretű állomások közé tartozik. Amióta a betegszállítás nem az ő feladatuk, a volt monori járás nagyságú területet ekkora létszámmal és kocsiparkkal, ha nem is könnyedén, de el tudják látni. Segítséget jelent, hogy már Gyömrőn és Albertirsán is létesült egy-egy kisebb, helyi állomás.
   Mint kiderül – mert erről sem tudtunk – nincs saját diszpécserszolgálatuk. A mobiltelefonról kezdeményezett segélyhívások a Markó utcába, a vezetékes telefonok hívásai a ceglédi központba futnak be, onnan irányítják a mentőkocsikat. Nem is lenne ebben semmi hiba, ha nem fordulna elő még mindig annyi vakriasztás. Hívhatnánk ezt telefonbetyárkodásnak is, ha képes lenne kifejezni azt a drámát, amit eredményezhet. Jó néhányan ugyanis abban lelik örömüket, ha kitalálnak egy balesetet, és ahhoz riasztják a mentőket, miközben még csak fel sem rémlik bennük, hogy a nem létező baleseti helyszínre igyekvő kocsi talán épp egy szívinfarktusos beteghez nem ér ki időben. Igaz, a monoriak tudják, hogy Gombán semmilyen körülmények között nem fordulhat elő vonatszerencsétlenség, de a helyismerettel nem rendelkező diszpécserrel el lehet hitetni, hogy igen…

Miért nem ér ki a mentő?

Vannak azután helyzetek, amik kivédhetetlenek – állítja Molnár Tamás, amikor szóba hozzuk: a közelmúltban egy fiatal, áramütést szenvedett családapához nem ért ki a mentőkocsi. Akit talán nem is tudtak volna megmenteni – de hátha mégis?
    Ebben a konkrét esetben mind a négy kocsi szolgálatban volt ugyan, de mind a négy úton, s ráadásul jó messze a helyszíntől – magyarázza a mentőállomás vezetője, hozzátéve: ehhez hasonló eset nagyon ritkán fordul elő, mégis, jó ideig ennek alapján ítélik meg a szolgálatot. Arról, hogy jól képzett embereik hány életet mentenek meg, szinte soha nem esik szó.
    Igaz, ma még olyan komoly konfliktusaik sincsenek, mint amilyeneket a fővárosi kollégáiknak nem egyszer el kellett szenvedniük. Errefelé egyelőre nem kell rendőri segítséget kérni bizonyos helyszínekhez, noha az azért megesik, hogy a hozzátartozók, akik kétségbeesetten hívják a mentőt, utóbb úgy ítélik meg, mégse kell a segítség, mert szerintük jobban lett a beteg. Csak nehezen értik meg: van bizonyos protokoll, amit a mentőknek be kell tartaniuk, s hát hadd ne a rokonság döntse el, beavatkozzanak-e.
    A hazai protokoll egyébként még csak nem is hasonlít a Vészhelyzetben látottakra – ezt szerencsére tudomásul veszik az érintettek, s nem próbálnak dirigálni a mentő személyzetének.
   Az azonban nem ártana – teszi hozzá Molnár Tamás – ha az újraélesztésről több ismerettel rendelkeznének az emberek. Az idejében megkezdett újraélesztésen ugyanis életek múlhatnak. A mentőállomás dolgozói ugyan szívesen tartanak ezzel, s az elsősegélynyújtással kapcsolatos tanfolyamokat, ezeken azonban jóval kevesebben vesznek részt, mint évekkel korábban. Viszont az igen örvendetes, hogy közadakozásból Monoron már két helyen – az uszodában és a rendőrségen is – rende

Nem lehet közömbösnek lenni

A monori mentőállomás dolgozóinak átlagéletkora harmincegynéhány év. A „világmegváltó” ifjak mellé azonban kellenek a tapasztalt, régi szakemberek is – mondja Molnár Tamás, aki 28 éve mentőzik, s tapasztalatból tudja: csak az válik empatikus, egyszersmind határozottan cselekvő segítővé, aki élesben éli át a „civileket” elrettentő helyzeteket. Elmeséli: élete első vonatbaleseti helyszínén legalább egy percig nem tudott megmozdulni. Ma már csak másodpercekbe telik, hogy leküzdje az érzéseit, a rutin azonnal továbblendíti.
    Az érzések persze megkerülhetetlenek. De ki lenne képes közömbös maradni, amikor egy kisgyerek hal meg a karjában, vagy ha kilép a mentőkocsiból, és látja az úton szanaszét heverő, vérző testeket. Nem filmen. A valóságban.
    Aki ezt kibírja, az közöttük marad. A monori mentőállomáson most éppen teljes a létszám.
    Az anyagi megbecsülésről nem kérdezősködünk, akinek a hazai egészségügyhöz valami köze van – és kinek ne lenne – az anyagiakat jól ismeri.
    Az erkölcsi megbecsülésről pedig álljon itt egy tanulságos történet.
   Jó pár évvel ezelőtt elektromos hiba miatt kiégett a mentők pihenőszobája – meséli Molnár Tamás. Tönkrement minden, a ruhák, a berendezés, a tévé, a mikrohullámú sütő – amire egyébként ők maguk adták össze a pénzt, hiszen ahhoz vannak szokva, hogy a tányértól a pohárig mindenről maguknak, saját zsebből kell gondoskodniuk. Na, akkor először, levelet írtak működési területük önkormányzatainak. Kérték, segítsenek már, amivel tudnak.
    Nem kaptak semmit. Választ sem.
   Most pedig azt hallják, hogy Albertirsán – amellett, hogy az önkormányzat adta a korszerű állomásépületet, a monoriak meg a rendelő második emeletéről rohangálnak körbe a mentőautóig, ami riasztáskor meglehetősen komoly időveszteség – ugyancsak az ottani önkormányzat fizeti a kábeltévét, az internetet.
  Nem mintha a mentők tavalyi országos szakmai versenyén 7. helyezést elért monori közösség zúgolódna mindezek miatt.
  Hanem azért az ilyesmi nagyon rosszul tud esni.
 
            Koblencz Zsuzsa
Címkék: orvos mentő

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció