Hiányzik a valódi összefogás

Egy százalék jut a térség közös céljainak megvalósítására

2009. január 1.

Pest megye és a monori önkormányzati társulás 1000 főre jutó működő vállalkozásainak száma (2005)

A haszon nem csak a lakosságszámhoz mérten kisebb létszámú hivatalból, és ezáltal a gazdaságosabb működésből adódik, de más területeken is tetten érhető. Mivel a szociális, az egészségügyi, a közművelődési, közlekedési és kommunális feladatok is egy helyen összpontosulnak a fővárosi kerületekben, ezért sokszor jóval gazdaságosabban üzemeltethetők ezek a rendszerek, mint a néhány száz vagy ezer lakosú településeken.  Természetesen könnyű mindezt egy olyan földrajzi környezetben megszervezni, ahol az egyes kerületek határai annyira elmosódtak, hogy sokszor nem is tudjuk pontosan, a főváros melyik közigazgatási részén járunk. Más a helyzet azonban egy több településből álló önkormányzati társulásnál, ahol még a szomszédos helységek is öt kilométerre vannak egymástól, ráadásul a társulás területe közel akkora, mint egész Budapestté.

    A kistérségi társulások létrejöttét megelőzően, 2003-ban és 2004-ben hat helyszínen indult közigazgatás-fejlesztési kistérségi modellkísérlet. A vizsgálatok célja éppen az volt, hogy megállapítsák, milyen területeken lehetséges költségeket megtakarítani a társulások létrehozásával és hogyan lehet üzemeltetni ezeket az új közigazgatási egységeket. A kísérlet eredménye az volt, hogy főképp az oktatási, az egészségügyi és szociális szolgáltatások működtethetők hatékonyan akkor, ha összefognak egymással a kistelepülések. Az országgyűlés még 2004 év végén megalkotta a társulások létrehozásához szük­séges törvényt, amely elméletileg szinte az önkormányzatokhoz hasonló jogosítványokkal hatalmazta föl a kistérségi társulásokat, a működésükhöz azonban mégsem adott elég ösztönzést, pontosabban nem biztosított megfelelő mennyiségű anyagi forrást. Így a gyakorlatban csupán azok a feladatok kerültek át az önkormányzatoktól a társulásokhoz, amelyekhez valamiféle többlettámogatást adott az állam, az önkormány­zatok pedig a legtöbb esetben elzárkóztak attól, hogy a hatáskörükbe tartozó feladatokat másra bízzák.

A Monor és Térsége Többcélú Önkormányzati Kistérségi Társulás jelenleg három főt foglalkoztat, az éves költségvetése nagyjából 200 millió forint.

Megkérdeztük Ön szerint szükség lenne-e arra, hogy a térség települései jobban összefogjanak egymással közös ügyeik érdekében? Nem megfelelő az összefogás. Monoron bezárták a szemétbányát, bezárt a MÉH-telep, a szemetet sincs hová vinni a környező településeken. Gyálon, ha jól tudom, van hulladéklerakó, ha közös ügyről beszélünk, akkor miért nem lehet oda hordani a szemetet? Igenis, komolyabb együttműködés kellene, még sok más területen is. Szántó Attila (29), Monor Igen, jobban össze kellene fogni. Szombatonként Monorra járok a piacra, de a közlekedés nem megoldott ezen a vonalon. Ha nem lenne autóm, akkor átszállással, vonattal és busszal tudnék csak jönni. Nem tudom, hogy az kinek a hatáskörébe tartozik?   Várdai Ferencné (42), Mende Nagy szükség lenne az idős egyedül élő embereknek, mint én is vagyok, olyan intézményt létrehozni, amelyik segít a mindennapokban. A gázfűtés nagyon drága, fával fűtök, de a tűzifát egyedül hordom. Sok gyógyszert szedek, azt is magamnak kell kiváltani, és nagyon nehezen bírom. Özv. Kovács Dezsőné, Pilis A kislányommal logopédus foglalkozik az óvodában, ha jól tudom, akkor őt kistérségi szinten foglalkoztatják. Biztosan csak így van rá pénz. De legalább gondoltak erre a látszólag apróságra is. Makra Kinga (33), Monor

 

A 200 milló forintos költségvetés különösen annak a fényében csekély összeg, ha figyelembe vesszük, hogy a társulásokban lévő önkormányzatok együttes költségvetése meghaladja a 20 milliárd forintot. Egyelőre tehát egyetlen százalék jut a térség közöscéljainak megvalósulására.

    – A társulásunk a lakosságszámot figyelembe véve jelenleg a legnagyobbak között van az országban – mondta el lapunknak Fazekas Krisztina munkaszervezet vezető. – A hozzánk tartozó önkormányzatok azonban gazdaságilag, szociálisan és kulturálisan is nagyon különböznek egymástól. A települések egy része - Ecser, Gyömrő, Maglód, Üllő és Vecsés - a budapesti agglomerációhoz tartozik. Monor, Monorierdő, Péteri és Pilis valamelyest még érintett a főváros gazdaságélénkítő hatásában. Kimondottan alföldi tanyás településszerkezettel rendelkezik Csévharaszt, Nyáregyháza, Vasad, földrajzilag pedig a Tápió-vidékhez tartozik Gomba, Bénye, Káva. A sokféleség pedig sokszor megnehezíti az együttműködés létrejöttét a települések között. Szintén az összefogás ellen hat, hogy a térség 15 települése között hat város van, arányaiban azonos lélekszámmal. Mivel a gazdasági és társadalmi viszonyok is nagyjából kiegyenlítettek, ezért mindegyik város igyekszik megtartani az önállóságát, és emiatt nem feltétlenül érzik az együttműködés szükségességét.

    Monornak a térségben betöltött központi szerepe ma már valójában leginkább a hagyományokkal, a hajdani járási rendszerrel igazolható. Valaha ugyanis Monorhoz 22 település tartozott Kispesttől Ceglédbercelig, Maglódtól Tápióságig. Ennek megfelelően alakult a város arculata, közigazgatása és lélekszáma is. Mára azonban megváltoztak a gazdasági és társadalmi viszonyok. Monor felosztásával (először Péteri, utóbb Monorierdő vált el) a város lakosságának száma a térség többi városának szintjére csökkent, ezzel együtt Monor gazdasági teljesítménye sem nőtt oly mértékben, mint az agglomerációs településeké. Az elmúlt száz év központi szerepe azonban nem múlt el nyomtalanul, sok olyan közintézmény (földhivatal, bíróság, rendőrség) működik ma is a városban, amely a térség többi településének lakosságát szolgálja ki. Egészen 2007. márciusáig a monori önkormányzat látta el a kistérségi társulás feladatait, a jelenleg működő háromfős – szintén Monoron működő – munkaszervezet csak ezután jött létre.

    – Az önkormányzatokra jellemző, hogy hajlamosak Budapest felé fordulni, maguk mögé pedig már nem szívesen néznek – mondta Fazekas Krisztina. Pedig hosszú távon mindenkinek megérné a szorosabb együttműködés, még akkor is, ha rövidtávú célok ezt sok esetben nem feltétlenül indokolják. Az együttműködési hajlandóság még akkor is akadozik, ha az államtól megfelelő mennyiségű pénzt kapunk a céljaink megvalósításához. A társulás megalakulásának kezdetén például még tervben volt egy közös orvosi ügyelet megszervezése, amelynek keretében akár gyermekorvosi ügyeletet is ki lehetett volna alakítani. Így amellett, hogy az ügyeletek átszervezésével, racionalizálásával pénzt takarítottak volna meg az önkormányzatok, a társuláson keresztül az ügyelet ellátáshoz szükséges eszközök beszerzésére is jelentős támogatás jutott volna. Az önkormányzatok azonban sok helyen nem mentek bele a változtatásba, így a kezdeményezés elbukott.

    A többcélú kistérségi társaságok törvényben meghatározott hatásköre igen széles, a legtöbb területen mégsem találták meg a közös érdekeket az önkormányzatok – sem nálunk, sem az ország többi pontján. Pedig lehetőség lenne rá, hogy az oktatás és nevelés; a szociális ellátás; az egészségügyi ellátás; a család-, gyermek- és ifjúságvédelem; a közművelődési, közgyűjteményi tevékenység; a helyi közlekedés; a helyi közútfenntartás; az ingatlan- és vagyongazdálkodás; az ivóvízellátás, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás, valamint bel- és csapadékvíz-elvezetés; a kommunális szolgáltatások és energiaellátás; a környezet- és természetvédelem, valamint hulladékkezelés; a szennyvíztisztítás és -elvezetés; a területrendezés; az esélyegyenlőségi program megvalósítása; a foglalkoztatás; a gazdaság- és turizmusfejlesztés, valamint idegenforgalom; az állat- és növényegészségügy; a belső ellenőrzés; és a területfejlesztés terén is elmélyüljön a kapcsolat az önkormányzatok között.

    – A társulás jelenleg csak olyan feladatokat végez, amelyek normatív állami támogatásban részesülnek – hangsúlyozta a monori társulás munkaszervezet vezetője. – A feladatok ellátásában civil szervezetekkel is együttműködünk. A szociális ellátások területén a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal van megállapodásunk közösségi ellátásra és támogató szolgálatra. Pedagógiai szakszolgálatot is végzünk a gyógytestnevelés és a pályaválasztási tanácsadás keretében. Tavaly együttműködési megállapodást kötöttünk Pest Megye Önkormányzatával, hogy megoldódjanak Monor, Monorierdő, Gomba, Csévharaszt, Nyáregyháza, Péteri, Pilis, Vecsés, Maglód települések intézményeiben az ellátatlan logopédiai feladatok. A megállapodással lehetőség nyílt arra, hogy a logopédusok helyben, az adott iskolában foglalkozhassanak a rászoruló gyerekekkel, ne nekik kelljen a monori székhelyű logopédiai intézetbe jönniük. A logopédiai feladatunk végrehajtása egyelőre nem zökkenőmentes, de reményeim szerint idén már megoldódnak a gondok.

Fazekas Krisztina, a Monor és Térsége Többcélú Önkormányzati Kistérségi Társulás munkaszervezet vezetőjének véleménye szerint a társulás fő feladata a térségben élő lakosság életminőségének javítása, a települések gazdasági fejlődésének támogatásával és a minőségi közszolgáltatások igénybe vételével.

A Pest megyei kistérségi társulások területfejlesztéssel kapcsolatos pályázati lehetőségeit nagyon korlátozza Budapest közelsége. A népesség túlnyomó része (85,25%) ugyanis a budapesti agglomerációban koncentrálódik, a régió gazdaságát pedig jól jellemzi, hogy a 34 nagy cégközpontjából 28 Budapesten, 4 Budaörsön (Metro, Spar, Tesco, Pannon GSM) és 1 pedig Fóton (Phoenix Pharma) található. A pályázatok esetében Budapest fejlettsége miatt a támogatási arány alacsonyabb, mint az ország más régióiban, ráadásul ez a támogatás is jórészt a fővárosba kerül. A megmaradó kevés pénzre pedig az önkormányzatok egymástól függetlenül pályáznak. Így végül a 15 településből jó, ha egy nyer.

    A valódi összefogáshoz mind a kistérségben élőknek, mind az önkormányzatoknak meg kellene változtatni a szemléletüket. Erre valószínűleg addig nem kerülhet sor, míg legégetőbb településszintű fejlesztések le nem zajlanak a térségben. Ezután talán már könnyebb lesz elfogadnia mindenkinek, ha a kistérségi „közös kalapba” beadott pénzből alkalmanként nem részesül valamelyik település.

    A társulás elvileg saját intézményt is alapíthatna bizonyos feladatok ellátásra, ez azonban eddig nem történt meg, pedig kistérség által fenntartott intézmények gazdaságosabb feladatellátást tesznek lehetővé. Várhatóan erre a közeljövőben sem kerül sor, hiszen a megváltozott finanszírozási rendszer miatt idén az elmúlt éveknél is kevesebb pénz jut a feladatok ellátására. A Móri Többcélú Kistérségi Társuláshoz tartozó 13 település vezetője emiatt petíciót is benyújtott az országgyűlés elnökéhez, mivel nem látták biztosítottnak a kistérségi társulásuk által működtetett intézményeinek fenntartását. 

Pest megye és a monori önkormányzati társulás népsűrűsége (2005)

– Nem szívesen bocsátkozok jóslatokba a társulást illetően, hiszen rendívül sok mindentől függ, hogy mekkora lesz a szerepünk a későbbiekben – mondta Fazekas Krisztina. – Tervezzük például, hogy bevezetjük a 10 forintos tagdíjat, amit az önkormányzatok évente fizetnek minden egyes lakosuk után. Bár ez az összeg talán nem tűnik soknak, mégis egy olyan folyamat kezdete lehet, amely elmélyíti az együttműködést a térségben. Sokat várok a 4-es főút Monor–Pilis elkerülő szakaszának megépítésétől is, hiszen ezzel jelentősen élénkülhet a gazdasági élet az agglomeráción kívül eső településeken is. A gazdasági erőviszonyok kiegyenlítődésével pedig az együttműködés is hatékonyabb lehetne.    

« vissza