„Hosszú kések éjszakája”

A „Terminátorok” honfoglalásakor szóljunk a tűzoltóknak!

2011. július 19.

Nem is olyan ritka látványosságnak voltak szemtanúi, akik nemrégiben a monori Széchenyi utca aszfaltján kocsikeréknyi, zúgó méhdandárral találták szemben magukat.


Darázsvész esetén

Székely Attila tűzoltóparancsnok és Zentai Péter méhész tanácsai méhrajzás vagy „darázsveszedelem” esetén:
   Déltájban, amikor a legnagyobb a nyüzsgés, ne menjünk sem a méhraj, sem a darazsak közelébe. Várjuk meg, amíg elcsendesednek – ez kora hajnalban vagy estefelé következik be. A méhrajhoz hívjuk a tűzoltókat, akik biztosítják a veszélyessé lett helyszínt, és kapcsolatban állnak tapasztalt méhészekkel.
   A darazsak ellen – amelyek ugyancsak meg tudják keseríteni az ember életét – a tűzoltóparancsnok tapasztalatai szerint elegendő a légyirtó spray is. Bár sokan esküsznek a kifüstölésükre, jobb, ha fafödémes családi ház padlásán ezzel nemigen próbálkozunk.
   Slaggal kell lelocsolni a darazsakat – tanácsolja a méhész – a hideg víz hatására ugyanis legalább öt percre megdermednek. Ha ilyenkor a fészek bejáratát eltömítjük valamivel – akár egy mosogatószivaccsal – a darazsak elpusztulnak.
   Bátortalanul kijelentettük, hogy ez talán nem igazán állatbarát megoldás, mire a szakemberek megkérdezték: mert ha a gyereket vagy a nagymamát megcsípik – aminek tragikus vége is lehet –, az jobb?
A tűzoltóknak ez alkalommal csak a laktanyájuk hátsó kapuján kellett kilépniük, hogy elkerítsék az errefelé közlekedők számára veszélyes – mondhatni: életveszélyes – területet, és riasszák az ilyen esetek elhárítására felkészült méhészt. Májustól július végéig azonban, amikor a méhrajzásnak szezonja van, a régió tizennyolc településéről legalább harminc alkalommal hívják a tűzoltókat a megriadt lakók, akiknek ilyentájt a darazsakkal is sűrűn akad konfliktusuk – tudtuk meg Székely Attila monori tűzoltóparancsnoktól. Zentai Péter sülysápi, szakdiplomás méhész pedig egyebek között arról tájékoztatott bennünket, hogyan előzi meg a méhkirálynő a „hosszú kések éjszakáját” a kaptárban, s miért is indul honfoglalásra egy-egy méhdandár, amely aztán esetleg éppen a mi cseresznyefánkon köt ki. A szakembertől megtudtuk azt is, hogy a méhek a legjobban a parfümöt, a medvét és a lovat utálják. Meg a hadonászást.

Utálják az izzadságot és a hadonászást

Rendkívüli látvány volt a Széchenyi utcában landolt, ezernyi méh. Fotoriporter kollégámnak azonnal eszébe is jutott róla az a nehezen felejthető gyerekkori élménye, amikor szülőfalujában a méhraj egy, a kocsma előtt álldogáló szekér lovainak hátára telepedett. A lovak fékevesztett őrjöngésükben szekeret, kerítést, mindent széttiportak maguk körül, de nem menekülhettek: végül belepusztultak a méhekkel való találkozásba.
   Ez bizony igaz lehetett – erősítette meg Zentai Péter, Sülysápon élő szakdiplomás méhész, akitől utóbb megtudtuk, hogy a lovak valamint a medvék szaga, sőt, a mi drága parfümjeink illata is rendkívül irritálja a méheket. Utálják ezen kívül az izzadságot és a hadonászást. Következésképpen jobban tesszük, ha izzadtan pláne nem kezdünk el csapkodni magunk és a szörpös poharunk körül, amikor méh ődöng a közelben. Már csak azért sem – derült ki – mert a méhnek úgynevezett fazettás szeme van: úgy lát körös-körül mindent, mint a Ter­mi­nátor, s a mi hirtelen moz­dulatainkat támadásként érzékeli. Ilyenkor pedig képes riasztani társait, s azok jönnek is, bajtársiasan, minekutána jaj nekünk.
   A rovarvilág egészen más, mint az embereké – szögezte le a szakember, aki, mint kiderült, erről a világról olyan lebilincselően tud beszélni, hogy miközben hallgattam, az az érzésem támadt: a környezetében élők bizonyára már többször feltették maguknak a kérdést, miszerint miért nem lettek inkább maguk is méhészek.
 Mi is szájtátva hallgattuk, miképpen kerülnek a méhek ezrei – mit ezrei, tízezrei, hiszen egy méhdandár egyedszáma 80-90 ezerre is fölmegy – esetleg épp a cseresznyefánkra. A 2-3 kilós rovarlabda meglehetősen i­jesztő látvány, holott éppen hogy nagyon is be van ijedve. A rovarok félnek, bizonytalanok, nem tudják, mi lesz a sorsuk, s egyelőre eszükben sincs támadni.

„Hosszú kések éjszakája”

Amint Zentai Péter elmagyarázta: a nagy virágtáblákon való lakmározás során hatalmasra duzzad a méhek létszáma a kaptárban. A királynő, látván, hogy túl sok a gyermeke, bánatában lefogy. Karcsún már tud repülni, úgyhogy fogja magát, s fölös számú híveivel honfoglalásra indul, megelőzve a kaptárban a „hosszú kések éjszakáját”. A lefogyott királynő láttán ugyanis a mindenáron maradni akarók elkezdik kinevelni az új királynőt, tehát a régi sorsa nem lehet más, mint a gyilok.
  Nincs más menekülés, csak a honfoglalás, nem mérlegelve, hogy az új „hon” kutyaól, padlás, bodzabokor vagy lovas kocsi.
  A monori Széchenyi utcai méhek az aszfaltot és a közeli meggyfát választották. A tűzoltók által a helyszínre hívott méhész szépen megvárta, amíg esteledik, s elcsendesedik a méhek nyüzsgése. Akkor kissé befüstölte, majd befogta a menekülőket. Mindössze egy fürtnyi maradt belőlük a meggyfán, a méhész szerint „majd örülnek nekik a madarak”.

A szerencsés méhész

Amúgy a befogó méhész is örülhet ilyenkor: egy méhcsalád negyvenezer forintot is megér.
   Zentai Péter szerint annak sem kellene búslakodnia, akinek a méhészetéből elmenekültek a méhek, s ezáltal jelentős veszteség érte, ha a Kónya Imre öttevényi méhész által kitalált, s világszabadalmat élvező kaptárat használná. Ebből a kaptárból ugyanis, amely reggeltől estig forog, amíg csak 180 fokos fordulatot nem tesz, a méhek felfelé építkeznek – mint annakidején, még az ember megjelenése előtt, a hatalmas, odvas fák függőleges belsejében – a méhcsaládok nem menekülnek el. Mindig van elegendő helyük.
  Csakhogy a magyar világszabadalomra itthon nem akadt gyártó. Külföl­dön kell megvenni és hazahozni, igen drágán. Mint ahogyan az nálunk általában lenni szokott.
 
            Koblencz Zsuzsa
Címkék: méhek darazsak

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció