Vasadon élt, mégis Vecsésen van szobra az első magyar orvosnőnek

2010. április 13.
Józsa Judit alkotása nem nagy, talán fel sem tűnne, ha nem úgy helyezték volna el három évvel ezelőtt, hogy némiképpen oltárszerűre sikerült az elrendezése.

Nemigen fordulhat elő olyasmi a vecsési rendelőintézet háza táján, ami Szarvas Tibor igazgató főorvos tudtán kívül történik. Alig lépünk be ugyanis a bejárati ajtón, s épp csak megkérdezzük az utunkba kerülő első fehérköpenyest, készíthetünk-e fényképfelvételt a földszinti váróban álló kerámiaszoborról, két percen belül ott áll mellettünk az igazgató főorvos. Nem a titkárságról szalajt valakit, ellenőriztetni az amúgy nem tiltott cselekedetre készülő – miért ne lehetne egy középületben elhelyezett műalkotást lefényképezni - idegeneket, hanem leszalad maga, s barátságosan csak annyit kérdez: miért?

„Nekünk elég, hogy ő volt az első” – Szarvas Tibor igazgató főorvos a vecsési rendelőben álló kerámiaszoborral
 

Az ékszereit adta el, hogy tanulhasson


A nagytétényi kastélyban, 1847 szeptemberében, grófi család ötödik gyermekeként született Hugonnai Vilma, akinek édesanyja – lévén, hogy tüdőbeteg volt – a fertőzésveszélytől félve távol tartotta magától hat gyermekét. Iskoláskorba érve Vilma minden vakációját Pándon töltötte, a pesti lánynevelőben megszeretett osztálytársnőnél, a félárva Máriássy Fruzsinánál, akit Szilassy nagymama nevelt a családi birtokon. Vilma alig töltötte be a 18. évét, amikor elfogadta a nála húsz évvel idősebb Szilassy György házassági ajánlatát, akinek gyermeket is szült, bár az már a vasadi birtokon töltött első esztendőkben kiderült, hogy alighanem más utakat járnak majd. Szilassy a csapodár életet szerette, Vilma ellenben tanulni akart.
 
Férje javára szól, hogy ebben nem akadályozta, bár anyagilag nem támogatta. (Felesége viszont, hálából, hogy tervei elé nem gördített akadályt, élete végéig támogatta folytonos anyagi segítségre szoruló volt férjét.) A fiatalasszonynak az ékszereit kellett eladnia, hogy Zürichbe mehessen, ahol az egyetemen – gyakori éhezés és nélkülözések árán – 32 évesen megszerezte a vágyott orvosi diplomát. Egy ideig sebészként dolgozott Zürichben, de hazatért, noha tudta, hogy diplomáját itthon nem ismerik el.
Sokáig bábaként kereste a kenyeret, neki kellett ugyanis eltartania a családot, hiszen hazatértekor a Szilassy és a nagytétényi birtok sem létezett már.

 

Ötvenévesen vehette át
hazai diplomáját


Hugonnai VilmaWartha Vince műegyetemi tanárral 1887-ben kötötte össze az életét, kérésére felhagyott a szülésznői gyakorlattal, s elméleti kérdésekkel kezdett foglalkozni: könyveket fordított, tanulmányokat, cikkeket írt, s Veress Pálné, a magyar nőmozgalom élharcosának kérésére egészségtant adott elő az Országos Nőképző Egyesület iskolájában.

Mindeközben nem hagyott fel orvosi diplomájának hazai elismertetésével, jól tudva, hogy ennek megtörténte egyszersmind a nőtársadalom jogainak elismertetése is.

Negyvenkét évesen – amikor elsőszülött fia már leérettségizett és külföldön tanult – vállalkozott második gyermeke megszülésére, majd látogatta azokat az egyetemi előadásokat, ahol ő maga lehetett volna az oktató, s tette le egymás után az újabb vizsgákat.

Tizennyolc évvel első orvosi diplomájának megszerzése után, ötvenévesen vehette át a hazai diplomát.

Hatvanhét évesen katonaorvosi tanfolyamon vett részt, az első világháború idején 84 hazai orvosnőt – akik már az ő diplomájának elismertetése után választhattak szabadon hivatást – készített fel a hadikórházakban teljesítendő orvosi szolgálatra.

Az első magyar orvosasszony hetvenöt évvel ezelőtt, 1922. március 15-én halt meg.

 

Mire mi elmondjuk, hogy magunk is a miértre lennénk kíváncsiak. Azaz hogy miért éppen a vecsési rendelőintézetbe került a Hugonnai Vilmáról, az első magyar orvosnőről készült szobor, amikor földrajzilag egy másik régióbeli településhez, Vasadhoz van köze inkább. Hiszen egy ideig ott, a Szilassy birtokon lakott, oda ment férjhez.

A főorvos erre úgy válaszol:
- Nekünk elegendő, hogy ő volt az első.
Mint kiderül, ő maga fedezte fel egy kiállításon Józsa Judit kerámiaszobrász alkotását, s nyomban úgy gondolta, hogy a szobor nagyobbacska másának nagyon is helye lenne a rendelőintézetben – ahol egyébként számos orvosnő is dolgozik. Akik nyilván nem sűrűn gondolnak arra, mert miért is tennék, hogy ehhez a ma már nyilvánvaló, mindennapi gyakorlathoz Hugonnai Vilmának nem kevés köze van.
Józsa Judit alkotása nem nagy, talán fel sem tűnne, ha nem úgy helyezték volna el három évvel ezelőtt, hogy némiképpen oltárszerűre sikerült az elrendezése. S bár nem gyertyák és köszönő táblácskák, hanem egy bekeretezett vers, az életmű ismertetése és zöld növények sokasága fogja körül, az embernek mégis olyan érzése támad: a hálának mindenképpen helye van a Hugonnai Vilmára való emlékezésben.
Hogy Vecsésen ez éppen egy, az orvosi hivatást gyakorló férfiembernek jutott eszébe, azon azért még ma is meg lehet lepődni.
Vasad polgármestere, Mészáros Éva ellenben amiatt lepődik meg, hogy Hugonnai Vilmának Vecsésen szobra van. Eddig nem tudott róla. Mert bár Vasadon is készülnek már egy ideje emléket állítani a doktorasszonynak, ennek megvalósítása mindmáig várat magára. Igaz, vélhetően nem sokáig, már csak a helyszín kérdéses: vagy a gyógyszertár előterébe kerül, vagy az új kápolna tavasszal parkosítani kívánt kertjébe.
Hugonnai Vilma vasadi tartózkodásának idejéből nem maradtak fenn legendák. Nem is maradhattak, hiszen 18 évesen került a falu közelében lévő birtok kúriájába, a nála húsz évvel idősebb földbirtokos, Szilassy György feleségeként. Boldogtalan időket élt: a férje ideje nagy részét inkább a nagykátai kaszinóban töltötte a barátaival, magára hagyva otthon a fiatalasszonyt, aki nem véletlenül szorgalmazta, hogy költözzenek inkább a pándi családi birtokra.
A vasadi kúriából idővel tanyai iskola lett, annak megszűnésével pedig még számos funkciót betöltött, mígnem mára egy ismert üzletember otthonává vált. Aki ugyan hétvégi tartózkodási helynek szánta az épületet, de ott olyan otthonosan érezte magát, hogy átépítette, bővítette, s családja otthonává változtatta.
Ott tehát már nem érdemes keresni a hajdani idők árnyai közt Hugonnai Vilmát, ahogy a monori régiótól egy ugrásra lévő pándi kúriában sem. Annak épülete egy időben Palló Imre operaénekes nyaralójaként is szolgált, s megfordult benne Bartók Bélán, Kodály Zoltánon kívül az Operaház több neves énekese, karmestere, zenésze is. Most speciális ápolási otthonként működik, idegenek számára nem látogatható.
A nagytétényi kastély – Hugonnai Vilma szülőhelye – ellenben a kihagyhatatlan látnivalók közé tartozik. A Száraz-Rudnyánszky kastély 28 termében az Iparművészeti Múzeum állandó bútortörténeti kiállítással várja a betérőket, ahol a gótikától a biedermeierig mintegy 300 bútor tanúskodik a kézműves bútorművesség lélegzetelállító fortélyairól.
S a számos látnivaló közt itt még a doktorasszony gyermekkorának grófi miliőben töltött, ám ugyancsak szomorú éveit is felidézheti a képzelet.
Koblencz Zsuzsa
 


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció