Indul a horgászszezon!

A helyi turizmus hétköznapi kincsesbányái

2010. március 16.
Csendes őrültek, tartják néhányan horgászokról, pedig ebben a békés, pihentető sport- és szabadidő tevékenységben van rendszer és ráció.

Bizonyíték a horgászat nagyszerűségére, hogy szezonban napról napra több százan, sőt alkalomadtán több ezren hódolnak szenvedélyüknek a térség tavainak partján. Nagyon szigorúan számolva is tíz körül jár a számuk, száz hektár felett a vízfelületük. Márciustól Pilisen, Gombán, Farkasdon, Úriban, Vasadon, Vecsésen, Péteriben, Gyömrőn, Ecseren, vagy kicsit tágabb gyűrűben – Irsán, Ceglédbercelen, Tápióbicskén, Tápió­szentmártonban, Sülysápon, Gyál környékén – már bármikor találkozhatunk horgászokkal
 
Egy hal a fazékban jobb mint tíz a tóban. – Főképp, ha ekkora!
 
A Pest Megyei Közgyűlés egyik – sajnos szűkebb pátriánk más térségében buzgólkodó – idegenforgalmi szakembere elmondta, hogy amikor a fővárosból kizúduló, pihenni, szórakozni vágyó tömegek úti célt keresnek, a recessziótól szorongatva egyre közelebbi, olcsóbb, mégis igényes elfoglaltságot választanak. Ha van mit, és van hol. A mi régiónkban a magunk és vendégeink számára – a gasztro-, a bor-, a lovasturizmussal és másfajta helyi specialitással kiegészülve – éppen ilyen lehet az egyre népszerűbb horgászturizmus kínálata is.
A horgásztársadalom régi kibékíthetetlen ellentéteinek ma már csak a gyökere maradt meg: a rabsicnak mondott, minden engedély nélküli halorzók, és az úgynevezett „jegyes” horgászok örök ellentéte. Máig besorolják azért egymást a szövetségbe tömörült „mohoszosok”, meg a magánkezelésben, vagy – tulajdonban lévő vizeken jegyet váltó, de a kifogott halért külön is perkáló „fizetősök”, a sport-, vagy hús (szelídebben konyhai) horgászok, de ezen túl már inkább csak az egyéni érdeklődést, szokásokat igazoló módszerek szerinti kasztosodást lehet sorolni. Vannak az úszózók, a pergetők, a legyezők, a bojlizók, stb. Akadnak vizek, ahol egyik, vagy másik módszer hívei nem is hódolhatnak a szenvedélyük szerinti halfogásnak, de azért nem űzetnek ki a paradicsomból. A térségünkre jellemző egyenként kis területű, de nagy halsűrűséggel büszkélkedő tavakon leggyakrabban a pergetők, villantózók ütköznek tilalomba. Így van ez Vasadon, a Nádas horgásztavon, Úriban, Péteriben, s vita tárgyát képezi Gombán is. Az ugyancsak országszerte vitatott etetőhajó használat a régió vizein sincs egységesen szabályozva.
A legtöbb térségi horgásztó már rendelkezik saját honlappal, amit indulás előtt érdemes megnézni. Innen is tudhatjuk például, hogy a ponty, az amur, a keszegfélék és a kárász, vagy a rablóhalak közül a csuka, a süllő régiónk szinte minden tavában bőséggel megtalálható. Fontos információ az is, hogy mennyire akadós, iszapos, vagy – ellenkezőleg – tiszta és mély a tómeder. Megtudtuk például, hogy Gyömrőn bevált az úgynevezett biológiai iszaptalanítás, de a Monor és Vidéke Egyesület legutóbbi közgyűlésén még nem született döntés az ügyben. A pilisi Gerje HE régebbi, és a vasadi Nádas Horgásztó viszonylag friss kotrású tavának mederalakulataival, az ottani halak ízével kapcsolatban eddig csak jó híreket hallottunk. Csakúgy, mint a péteri, gyömrői tőzegesekről, s tovább javult a vízminőség a befolyó patakokkal táplált gombai, úri, farkasdi tavakban is.
(A helyi horgásztavakról szóló írásunkat következő számunkban folytatjuk.)

Vereszki János



« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció