Ismeretlen ezreknek segítettünk

A megdöbbenés némaságát csak a segíteni akarás kiáltó szava harsogta át

2010. november 19.
Délután 4 órára értünk Devecser határába. Számomra ijesztő volt a maszkos katonák és rendőrök jelenléte – emlékezett vissza Mende jegyzője.



Katasztrófa sújtotta terület. A munkálatok folynak, a károsultak remélnek

Katasztrófaturizmus vagy bizalmatlanság?


A vörösiszap károsultjait támogatni kívánók közül sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy az összegyűlt adományokat személyesen vigyék el a bajbajutottaknak. Mi állhat ezen álláspont mögött? Kíváncsiság? Bizalmatlanság?
Mendén az adománygyűjtéseknél azt a gyakorlatot folytatják, hogy egy konkrét település polgármesteri hivatalával felveszik a kapcsolatot, és személyesen szállítják el részükre az összegyűjtött adományt. Jelen esetben háromszázezer forint készpénzt utaltak a kolontári számlára, negyvenötezer forintot pedig kézben vittek, mert a kontaktszemély kérte: telefonos feltöltőkártyát vegyenek, hogy a segítők tudjanak telefonálni a szeretteiknek.
– A korábbi gyűjtések alkalmával számomra az nyert bizonyítást, hogy nem nagy „vízfej” szervezeteken keresztül kell kapcsolatot teremteni, hanem személyesen. Munkásabb, de sokkal érdekesebb és célzottabb – meséli tapasztalatait Fáskerti Tiborné. A vasadiak is azért választották az adományok eljuttatásának ezt a módját, mert gyorsabb és megnyugtatóbb a személyes átadás. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik munkatársa szerint teljesen alaptalan az a félelem, hogy a segélyszervezeteken keresztül az adományok esetleg nem oda kerülnek, ahova szánják őket.


Fáskerti Tiborné, Mende jegyzője lelkes csapatával személyesen vitte el az összegyűlt adományokat az iszap sújtotta településre.
– Devecserre beérve egy katasztrófavédelmi buszban kellett engedélyt kérni a Kolontárra való belépéshez. Itt azonban nem díjazták az ötletünket, azt mondták, hogy inkább rakjuk le az adományt Devecserben. Mondtam, hogy mi Kolontárnak gyűjtöttünk, és hosszas előzetes egyeztetés után adományainkra most ott számítanak. Erre azt mondta a hölgy, hogy várnunk kell a tábornok úr engedélyére. Negyedórás hiábavaló várakozást követően újra kopogtattam a busz ajtaján, mire a hölgy ismét felajánlotta, hogy rakjuk le Devecserben a szállítmányt. Újra elmondtam a mondókámat, mire két perc múlva kinyílt a busz ajtaja, és kaptunk egy belépési engedélyt. Csak másnap jöttem rá, hogy a papíron az aláírást is pecséttel készítették… – meséltei tapasztalatait a szociális előadóból lett jegyző.

Máskor is segítettek már


A mendeiek számára nem ismeretlen az adománygyűjtés gyakorlata, hiszen a tiszai árvíz idején gyűjtöttek Ukrajnába, idén pedig Edelénybe vitték el az adományokat, szintén személyesen. Az iszapkatasztrófa sújtotta területek megsegítését célzó gyűjtést az egyik újonnan megválasztott képviselő kezdeményezésére indították. A gyűjtők alapvetően a polgármesteri hivatal dolgozói voltak, de segítettek tanulók, nyugdíjas pedagógusok és családgondozók is. A csapat összefogója Katona Böbe volt, aki még a szüreti mulatságon is az urna mellett várta az együttérző emberek adományát, a mendei sportegyesület pedig egy focimeccs bevételét ajánlotta fel e nemes célra. 
Így összesen 345 ezer forint készpénz gyűlt össze, plusz a természetbeni adományok, ami jórészt tartós élelmiszer, tisztítószerek, ágyneműk, takarók, ágymatracok és ruhák voltak. Közben Fáskerti Tiborné folyamatos telefonkapcsolatot tartott a kolontári kontaktszeméllyel, akire a világhálón bukkant rá. Ő mondta el, mire van leginkább szükségük a településen, és nagyon örült annak a 10 darab matracnak, melyeken később az önkéntes segítők pihenhettek meg. 
Nem csak tanítják, teszik is


Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az érintett területen csak a katasztrófa traumáját átélt embereknek van szükségük segítségre, pedig az ott dolgozó hivatásos állománynak, valamint az önkénteseknek szintén élelemre, biztonságos védőfelszerelésre, ágyra van szüksége. Ezt próbálta hangsúlyozni Guzsvánné Honti Orsolya, a Vasadi Általános Iskola polgárvédelmi szakkörének vezető pedagógusa, amikor konzervgyűjtésbe kezdett a gyerekek segítségével. 
– Nem hagyhattuk ki a segítségnyújtás lehetőségét – magyarázza a pedagógus. – Hiszen pontosan a segítségnyújtás megszervezése és lebonyolítása az immár második éve működő szakkörünk egyik legfontosabb tananyaga. Az volt a célom, hogy a gyerekekben felébresszem a segíteni akarás bújtatott vágyát, remélve azt, hogy majdan empatikus, embertársaik problémái iránt érzékeny felnőtté válnak. 
Az egész iskolában, majd a boltokban és a helyi nyugdíjas klubban is kiterjesztették az „Egy ember – egy konzerv” akciót, melynek eredményeképpen egy hét leforgása alatt mintegy háromszáz konzervre sikerült szert tenni. Az egyesület egyik tagja, Baárné Piróth Anikó és férje – együttműködve a helyi nőegylettel, a Vasadi Ifjú Tyúkok Egyesületével (VITYE), akik többek között tisztítószereket, mosószert, ruhákat gyűjtöttek – személyesen vitték el a szállítmányt a Devecser melletti Pusztamiskére. Az ottaniak a helyszínen egy emlékfüzetbe bejegyezték Vasad községet is, hogy a későbbiek során meg tudják köszönni a lakosok együttérzését. A szomszédos Csévharaszton szintén a segítségnyújtás elsődleges, a nevelés másodlagos céljával gyűjtöttek játékokat az iskolában Szabóné Varga Klára vezetésével. Úgy látszik, ezekben az iskolákban – akárcsak a többi, gyűjtésben részt vevő oktatási intézményben –, valóban az életre nevelik a gyerekeket.

Monori tűzoltó irányította a mentést


Hogy mennyire igaza volt Guzsvánné Honti Orsolyának, amikor rávilágított, hogy egy katasztrófa idején a segítőkre is gondolni kell, saját bőrükön tapasztalhatták a monori tűzoltók is, akiket Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a helyszínre vezényelt. A monori parancsnokság egy járművel és öt tűzoltóval 48 órás váltásokban október 9-től október 23-ig összesen két hetet töltött Devecseren. A település körzetekre volt osztva, és a felosztott 10 körzetből az egyikben mindig az aktuális monori kárhelyparancsnok irányította és szervezte a munkálatokat, továbbá az ő irányítása alá tartozott a hivatásos tűzoltókon kívül naponta 100-150 fő hivatásos katona és önkéntes civil is. – Saját körzetén belül a monori tűzoltók megfelelően megszervezték és lebonyolították a mentési munkálatokat – mondta el kérdésünkre Székely Attila, a Monori Tűzoltóság parancsnoka. – A károsodott házakból,  egyéb létesítményekből kipakolták a bent maradt szennyeződött és ép bútorokat és egyéb tárgyakat. Ők gondoskodtak a vörösiszap összegyűjtéséről kézi erővel és gépek segítségével – avatott be bennünket a részletekbe a parancsnok, aki maga is ellátogatott a helyszínre. 
Segítőből pedig úgy tűnik, volt elég, hiszen a gyáli önkéntes tűzoltók segítségét visszamondták, akik annak ellenére is felajánlották szolgálatukat, hogy előtte folyamatosan az edelényi árvíz okozta károknál dolgoztak.  
A munkához elengedhetetlen védőfelszerelésből – ami védőszemüvegből, pormaszkból, védőkesztyűből, gumicsizmából és overallból állt – eleinte nem bővelkedtek az ott dolgozók, azonban ezt a hiányosságot pótolták, úgyhogy ebből a később.
Fáskerti Tiborné és csapata ott tartózkodásuk során nem viseltek maszkot, így hazafelé már érezték, hogy az orrnyálkahártyájuk teljesen beszáradt. - Nem akarok állást foglalni a vörösiszap egészségkárosító hatásáról, de mi ezt éreztük – meséli a mendei segítő. 
Nagy Renáta



« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció