Hétvégeken Monor és a Nyugati pályaudvar között olyan helyi vonatokat közlekedtetnek, amilyeneken mindig is szeretne utazni a jobb sorsra érdemes közönség, de kánikulában különösen. A piros kocsikban ugyanis klímaberendezés működik. Ez főleg akkor tűnt áldásnak, amikor – mint ahogyan hőségben általában lenni szokott – valami baj történt a vonalon, s állni kényszerültek a szerelvények. Ez pedig sűrűn megtörtént: egyik nap amiatt vesztegelt hosszan a vonat Kőbánya-Kispestnél, mert, mint kiderült, egy hosszabb szakaszról ellopták a kábelt, a másik nap  viszont vezetékszakadás volt, harmadszorra pedig már nem is érdekelte az utast, mi történt, csak leszállt a vonatról, s nekivágott a KÖKI-t az átépítés miatt uraló por- és kősivatagnak, hogy autóbuszmegállót keressen.

            Az anyuka, aki két, óvodás korú kisgyerekével utazott, ezt nem merte megkockáztatni. A gyerekek egy ideig jól elvoltak az álldogáló vonaton, aztán – hiszen óvodásoknak nem természetes elfoglaltságuk az egy helyben való üldögélés – unatkozni kezdtek. A szomszédos ülésről együttérzéssel figyelte a gyerekei szórakoztatására tett anyai erőfeszítéseket egy nagypapakorú férfi, majd megszólalt:

            ­– Nem való még nektek az ilyen hosszú utazás, igaz-e?

            Válasz nem érkezett, de annál amúgy is jóval többet mondott az egyik kisfiú pár perc múlva elhangzott, szinte csak úgy odavetett, talán nem is az idős úrnak szánt, ám az iménti kérdéshez nagyon is jól passzoló megjegyzése:

            ­– Anya, emlékszel, amikor Tokióban láttuk Paris Hiltont? Mikor megyünk megint?

 

Figyelünk egymásra

A digitális kijelző 39 Celsius fokot mutatott, amikor átbotorkáltam a hőségben is forgalmas téren, ahol mindenki ásványvizes palackkal, az idősebbek tarkójukon vagy csuklójukon nedves törlőkendővel szédelegtek. A buszpályaudvar egyik padján egy huszonéves fiú feküdt, arcán a lila és a bíbor színeivel. Tiszta erőből tűzött rá a nap. Reménytelennek tűnt, hogy egyedül bármit is tehetnék érte.

            Egy buszsofőr jött arra, őt szólítottam meg: nem próbálná felébreszteni? Ha így marad, ez a fiatalember akár meg is halhat.

            ­– Ébressze fel maga – felelt, és tovalépett.

            Akkor jöttek arra a közterület-felügyelők. Akik viszont azt válaszolták, nekik rengeteg dolguk van, én meg elhittem, hogy ez nem tartozik közéjük.

            Végszóra megpillantottam a túloldalon a rendőrjárőröket, akik megnyugtattak: majd mindjárt arrafelé kerülnek, megnézik, mi a helyzet.

            Megnyugvásomhoz azonban most már elengedhetetlennek bizonyult egy szál cigaretta. Amint az öngyújtót lángra lobbantottam, mellettem termett egy járókelő, és üvölteni kezdett:

            ­– Magát egy csöppet sem érdekli, hogy itt tilos rágyúj­ta­ni? Ötvenezer forint­ra is meg­büntethetik! Akarja, hogy szóljak a közterület felügyelőknek? Épp most jártak erre!

            ­– Tudom, találkoztam velük – válaszoltam, s kétségem nem volt afelől, hogy esetemben azonnal intézkednének. Ez ugyanis a hatáskörükbe tartozik. De hogy az üvöltő járókelő miért nem üvöltözött a padon épp a hőguta felé tartó fiatalember érdekében, hogy hé, valaki csináljon már valamit, hiszen ez fiú is valakinek a gyereke, arra azóta se tudtam rájönni.

 

Foltokat látott

Sok volt a jóból a gépkocsivezetőknek is a hőség idején. Július 14-én a 4-es főút és a 405-ös főút csomópontjában lévő hídnál a kora délutáni órákban, a legnagyobb melegben egy kocsi a szalagkorlátnak ütközött. Mivel keresztben állt meg az úttesten, elzárva a forgalmi sávot, hamarosan hatalmas forgalmi dugó keletkezett.

            Egyszer csak foltokat kezdett látni, a többire nem is emlékszik – panaszolta a kiérkező rendőröknek. Nem sérült meg, de a mentők azért megvizsgálták, hiszen sosem lehet tudni... A tűzoltók kézi erővel tolták félre az autót az útról, a negyven percig veszteglő járműsor akkor indulhatott tovább.

            Az albertirsai Vasút utcában egy másik kocsi úgy sodródott le az úttestről, hogy nekiütközött egy házfalnak, s eltörte az ott lévő gázcsövet. A gáz ömleni kezdett az utcára, s nem is lehetett elzárni, hiszen a gázcsonk tört el.

            A kiérkező rendőrök lezárták az utcát és elterelték a forgalmat, majd jöttek a gázművek szakemberei, végül a tűzoltók is. Ezen a helyszínen egy óra múlva állt helyre a rend.