Jóleső este volt

A Gyömrő Színház ismét kitett magáért

2010. szeptember 24.
A hagyományos operett stílust olyan rendezői ötletekkel és parádés egyéni alakításokkal frissítették fel a Bástyasétány 77 című darabban, hogy a megszokottság porát lefújva, a mai néző számára is élvezhetővé tették a műfajt.

Olyan felszabadult derűvel énekeltek-táncoltak, természetes módon komédiáztak, hogy a Gyömrői Színház produkciójával kapcsolatban az „amatőr” szót csupa nagybetűvel lenne szabad leírni, csak pozitív értelemben.
Pedig nem szeretem az operett műfaját. Kissé idejétmúlt világnak érzem a légkörét, és olyan kevésbé igényes szórakozásnak tartom, ami a mai embertől, főleg a fiatalságtól távol áll. Mégis elfogadtam Tölgyes Tamás meghívását Eisemann Mihály háromfelvonásos operettjének gyömrői bemutatójára. Ráadásul nagyon vártam, hogy láthassam. Egyrészt azért, mert az utóbbi időben kellemes meglepetések értek a Gyömrő Színházban. Örkény István: Tóték című – igazán nem könnyen előadható – tragikomédiáját olyan profizmussal játszották, amit amatőr színpadon nehezen tudtam volna elképzelni. Monori társaságot szervezve, diákoknak is ajánlva, másodszor is nagyon élveztem. Ugyancsak remek szórakozást jelentett Vaszary János: Vörös bestia című vígjátékának színpadi megvalósítása. Ezután lettem egyre kíváncsibb, hogy mit tudnak kezdeni egy operettel.
 
Nem árulok tovább zsákbamacskát, kimondom a lényeget: láthattuk a csodát. Nem csupán az idősebbek és a középkorúak, de a szép számban jelenlévő tinédzserek is szinte rokonszenvtüntetéssel felérően, felállva tapsoltak. Nyílt színi tapsok szakították meg a dalokat is, pedig nem lehetett könnyű a férfiakat így megtanítani énekelni. Ebben minden bizonnyal nagy érdeme lehet Petrik Balázsnak is – nem csupán zongorakísérőként –, aki Monorról Gyömrőre költözve igazán a Gyömrői Színházban tudta kibontakoztatni zenei tehetségét.
 

Nem csak retró

Pedig Eisemann Mihály – annak ellenére, hogy Kodály Zoltán és Weiner Leó tanítványa volt – klasszikus értelemben nem tartozik legkiemelkedőbb zeneszerzőink közé. Sikeres operettjei inkább kora tánczenéjének hatását tükrözik. Nem meglepő, hogy az egykor szinte slágereknek tekinthető dalai, mint az: „Egy csók és más semmi”, a „János legyen fenn a János-hegyen”, vagy „A vén budai hársfák békésen suttognak” az ősz hajú nézőkben kellemes emlékeket ébresztettek. Az igazán nagy dolog azonban az, hogy a fiataloknak is tetsző módon adták elő a dalokat. Csak a nosztalgiadivat, a retrohullám lehet az oka a nagy sikernek? Meggyőződésem, hogy nem! És az sem, hogy a Tölgyes Tamás és a Petőfi Sándor Művelődési Ház által kialakított kollektíva – nagyon összeforrott, magas színvonalú munkájával – megszerettette magát Gyömrő és a környező települések közönségével. Jelentősen hozzájárult a sikerhez – a maglódi Marsi Laurának és Horváth Csabának köszönhető – szellemes koreográfia, illetve a jó díszlet, jelmez, hang- és fénytechnika is.
 

Ma is egyre többek álma

Nehéz kiemelni bárkit is a tíz fős szereplőgárdából, de Aczél Zsolt (John figurája), Takács Hajnalka (Elvira jósnője) vagy Mihalusz Zoltán (freskófestő Rudija) a rendező (Tölgyes Tamás) bürokrata paródiájával együtt a jellemkomikum telitalálatai. Pedig a szereplők – a két színi tanodát végzett hölgyön kívül – valamennyien átlagos polgári foglalkozásúak. Baróti Géza szövege és Dalos László versei sem shakespeare-i mélységűek, de nagyon kifejezik az 50-es évek hangulatát. A történet szerint a hivatal három fiúnak, illetve három lánynak egyszerre utal ki egy „újjáépítésre” szoruló lakást a budai várban. Majd kiderül, (egy fölösleges termékeket gyártó) vállalat is jogot formálhat rá, ami mögött egy maszek ügyeskedő állna. A lakásmizéria ma is téma lehet, a hivatali korrupció, megvesztegethetőség, bürokratizmus úgyszintén. Az, hogy az 50-es évek szereplői polgári kényelemre (kandallóra, baldachinra, külföldi utazásokra) vágytak: ma is egyre többeknek lesz álma. Az akkori mambó és rock and roll ugyancsak nosztalgikus virágkorát éli napjainkban.
 

Érdemes visszatérni!

Miért nagy siker tehát ez az újabb gyömrői előadás? Mert színvonalasan ki tudta szolgálni a közönségigényt. Mert a mai gazdasági-politiai problémák, nehézségek, viták légkörében jóleső lehet azt hallani a színpadról, hogy a szerelem az, ami mindent megoldhat, hogy: „Ámortól tanuld meg, hogy szép a világ”, „Őrizd a szerelemben két szeme örök mosolyát.” A biztos hatásokkal, hitelesen előadott – Scribe szavaival – „Jól megcsinált” darab eléri célját. Az ugyanaznap zajló népszerű Lecsófesztivál ellenére ezért volt – e második előadáson is – majdnem teljesen teltház. Ezért bíztathatunk mindenkit arra, hogy ha jól szeretne szórakozni, nézze meg ezt az előadást szeptember 26-án vagy október 10-én. Ezek után – annak ellenére, hogy az is operett lesz – én is meg fogom nézni következő darabjukat is, a Mágnás Miskát.
 
Bolcsó Gusztáv
Címkék: színház

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció