Kastélysorsok

Fanni - s mind a többiek – hagyományai a Beleznay-Nyáry kastélyban

2013. február 25.
Új sorozatunkkal a régiónkban található kastélyokat, elfeledett régi világukat és jelenüket hozzuk közelebb olvasóinkhoz. 

Ha nemesi kúriából nincs is annyi régiónkban, mint a szomszédos Dabason - ahol klasszicista kúriából abban az egy városban harmincnál is többet számlálhatnak - az építészeti értékek között azonban errefelé is találni kastélyokat, kúriákat. Különös sors jutott ezeknek az épületeknek, melyeket mi  - ha bebocsátást nyerünk – az elkövetkező hónapokban megpróbálunk végiglátogatni, s elmesélni, mi minden történt velük máig.
Elsőként a megye egyik legrégebbi barokk kastélyába, a pilisi Beleznay-Nyáry kastélyba látogattunk, amelyben éltek bárók és grófok, működött benne háborús kórház, majd „züllött leányok” otthona, iskola. Falai láttak báli forgatagot, irodalmi szalont és gyilkosságot egyaránt. Parkjában a 2. világháborúban elesett orosz katonák nyugszanak, akiknek némelyikéhez még nemrégiben is jöttek sírdogáló rokonok, s ugyanebben a parkban omladozik egy kripta is, ahonnan a bárói család halottait a háború idején kilakoltatták a katonák, s máig sem tudni, hol nyugszanak.

Fanni szobája

Az anglikán tiszteletes lányának, Jane Austennek az 1800-as évek elején írt regényei a filmipar számára kiapadhatatlan forrásnak bizonyulnak, több feldolgozást is készítettek már belőlük. Az Értelem és érzelem, valamint a Büszkeség és balítélet című filmek különösen karácsony tájt számíthatnak televíziós ismétlésre és holt biztosan széles nézőközönségre. A Bennet nővérek és a pénz nélkül maradt Dashwood lányok férjkeresésének vérlázítóan igazságtalan, mégis szórakoztató históriája hasonló érzelmi húrokat penget a nézőben, mint Fanni, Kármán József lélektani regénye főhősnőjének története – ez utóbbit mégis alig-alig ismerik nálunk. Igaz, Fanni sorsának ábrázolása szorongatóbb, s a vége sem esküvő, hanem temetés.
Fanni korában a hajadonok vagy az apjuk választotta férfivel léptek frigyre, vagy az érzelmeiket, a szabadságot, s ezzel együtt a nyomort és a rejtőzködést választották, majd hamarosan sírba szálltak – Kármán József regényéből ez is kiderül, miként még annyi minden más is a korabeli asszonyok sorsáról, gondolatairól.
A kastélynak abban a szobájában született ez a regény, amely ma a pilisi gyermekotthon igazgatójának, Kröpfl Mihálynénak az irodája. Kármán- szobának hívják, mennyezetén nagyon szép, eredeti színeiben helyreállított freskó idézi a régmúltat.

A kastély a Beleznayak korában

A régmúlt pedig a kastély történetét illetően úgy kezdődött, hogy a török időkben kihalt település, Pilis földterületeit 1711 után a kurucból labanccá átvedlett főtiszt, később Mária Terézia tábornoka, I. Beleznay János, Grassalkovich Antal sógora szerezte meg.
Iztáliai mesterekkel kezdte építtetni a kastélyt 1720 körül, s 1722-ben már itt élt a család. Hatalmas volt a birtok, amelynek az egykori parkjában található borospincének, a lovas huszárok három istállójának, s a jégvermeknek helyét a városban még meg tudnák jelölni néhányan. Három nagy tó is volt a parkban, közepükön szigettel. A história szeroint a 19.századi katonai térképeken még látható annak a húsz méter talpszélességű sáncnak a nyoma, mely a kastély körül védőfunkciót tölthetett be.
A Beleznayak élete meghatározó lett a telepóülés felélesztésében, az újratelepítésben, s az ő segítségükkel épült fel 1784-ben az evangélikus templom is.
Beleznay János fia, Miklós – maga is tábornok- feleségével, báró Podmaniczky Annamáriával a magyar irodalom és tudomány bőkezű mecénása volt. Pesti palotájukban télen, pilisi és bugyi kastélyukban nyáron irodalmi szalont működtettek. Sokszor vendégeskedett náluk Kazinczy Ferenc és Kármán József.
Ekkor épült a családi kripta – a neves Sárkány Sámuel, későbbi evangélikus ppüspök szentelte fel - aminek falait ma már meg kell támogatni a kidőlés ellen, felújítása azonban legalább hatmillióba kerülne. A dokumentumok szerint tizennégyen nyugodtak benne Nyáry báróék családjából, a háború azonban őket sem kímélte. Máig nem tudni, hová kerültek.
Miklós testvérének fia, Sámuel már a bárói, majd a grófi cím birtokosa lett, de itt meg is tört a család szerencsecsillagának fénye: a hírhedten zsarnoki természetű bárót a saját, hasonló természetű fia klőtte agyon, akit ezért 1819-ben lefejeztek. A család aztán elszegényedett, férfiágon kihalt. Az utolsó Beleznay, III. János 1842-ben halt meg Pilisen.

És jöttek  a Nyáryak

Pest megye törzsökös Nyáry családja bárói ágának felvilágosult személyiségű tagja, I Nyáry Antal a nyolc gyremekével az 1800-as évek közepn költözött Pilisre, miután mevásárolta az elszegényedett, szétesett Beleznayak birtokát és kastélyát. Megint élet költözött a birtokra, jöttek a költők, politikusok, írók, arisztokraták. Megfordult itt Maláth György országbíró, a híres Nyáry Pál alispán, Jósika Miklós, Degré Aalajos, Beöthy László, s a híres-hírhedt „gróf”, Vay Sarolta.
A kastélypark bekerült a Pest megye legszebb díszkertjeiről írott könyvbe, Borovszky Samu így beszél róla 1910-ben: „a hármas fürdőmedence középső tagján sziget volt, rajta csodálatos virágok ezrei virítottak”.
A Nyáry család tagjai, akik a helyiek emlékezete szerint népszerűek voltak, köztiszteletnek örvendtek a településen, a 2. világháborúig éltek itt. Hajdani tárgyaik, bútoraik közül a pilisi házakban még fellelhetne néhányat, aki nagyon akarná. Hogy miképpen szóródtak szanaszét a becses holmik, arra egyvalaki egyszer azt felelte a szerzemények eredetét firtató kérdésre: malacért cserélte a báróékkal, amikor azok már nagyon éhesek voltak.
Nyáry László felesége, Rhorer Róza volt az utolsó grófné, aki a kastélyban 1944. november 10.-én, háborús zajoktól kísérve kelt át a háborús földi világból a túlpartra.

Aztán a háború

Pilist és környékét november elején érte el a front, ami viszonylag kíméletes volt a kastéllyal. A templomtornyot, a gőzmalom kéményét és más magaasabb épületeket felrobbanatottak az elvonuló németek, a kastély megmaradt. Hadikórházat trendztek be benne az oroszok, akik halottaikat – egyes források szerint 114 katonát – a park Bocskai utca felőli végé ntemették el. Ez a temető máig megmaradt. Az elbeszélések szerint akadt olyan orosz asszony, aki a háború után másfél évtizedig, minden áldott évben eljött ide a fia sírjához.
De még két évvel ezelőtt is érkezett egy család a nagypapát elsiratni: ekkorra sikerült kideríteniük, hol halt meg, hol temették azt a családtagjukat, aki, ha rajta múlik, nyilván  sosem akart volna idejönni.

Hetvenöt kallódó gyermek otthona

A Cserhátalja című újság 1948. június 13.-i lapszáma írja Gyermekotthon a pilisi báró kastélyából címmel:
„Tildy Zoltánné Elnökasszony amerikai útján az ottani magyarok segítő készségével találkozott, akik jelentős összeget adtak az elhagyott gyermekek neveltetésére. A földművelésügyi minisztérium gyermekotthon céljára átadta a volt báró Nyáry-kastáélyt, ahol az átalakítási munkálatok befejezés előtt állnak. A földszinti rész már majdnem készen van és máris 17 gyermek nek nyújt családias otthont,. Befogadó képessége 75 gyermek, de szükség esetén száz személyre is alkalmas. A gyermekek szülei részben a háború alatt haltak el, részben pedig elzüllött szülők gyermekei.”
A gyermekotthont a Pax névre keresztelték, s Főző László református tiszteletes volt az igazgatója, aki elmondta azt is, hogy a minisztérium egy tehenet, egy család méheket, és hat fajtyúkot ajándékozott az intézetnek. A sváb kitelepítési kormánybiztosság két tehenet, két lovat és három sertést ajándékozott az otthonnak, valamint öt hold földet, kertészkedés céljára. Az MNDSZ helyi szervezete varrással és tollgyűjtéssel, cserkészlányok és varrónők ruhával és egyéb holmik megvarrásával segítik a kastélyban élő gyerekeket – derül ki a cikkből a továbbiakban.

Újra meglelt testvérek

Kröpfl Mihályné még meg sem született, amikor a kastélyból gyermekotthon lett. Soha nem tervezte, hogy olyan gyerekek életét fogja igazgatni, pártfogolni, sínre rakosgatni, akiket az élet minden lehetséges módon megszaggatott, a sorsa mégis úgy alakult, hogy 1973.-ban ebben az intézményben kezdett nevelőként, mígnem végül tizenöt évvel ezelőtt az igazgatói pozícióig jutott.
Végigharcolta az eltelt évtizedek alatt csaták tucatjait, s felépült eközben az életműve is a kastélyban. Sőt, kívül, a városban is, az ottani lakóotthonokban, ahol a rájuk bízott gyerekek készülnek a felnőtt életre.
Hogy miképpen egyengetik a kastélyba, a lakóotthonokba került gyermekek sorsát, az már egy újabb történet. Mindenesetre az országban alighanem az egyetlen gyermekotthon a pilisi, ahol sikerült a darabokra hullott, működésképtelen családokból kiesett testvéreket összegyűjteni, s itt újból családként mozgatni őket – noha szülők nélkül. Akad ezek közt olyan is, ahol nyolc testvér élhet egy fedél alatt, óvodástól a gimnazistáig, de a hat vagy „négy testvéres” família sem ritkaság.
 Fogyatékkal, testi, lelki bajokkal küzdő gyerekek közt töltötte az életét Kröpfl Mihályné a kastélyban, ahonnan most már nyugdíjba mehetne, de valószínűleg nem teszi. Hogy miért nem, arról ugyancsak regényt lehetne írni, lélektani regényt, a Kármán-szoba freskóval díszített mennyezete alatt.
Ha pedig a boldogtalan Fanni lelke netán még mindig a kastélyban bolyongana valahol, az biztos, hogy már nem csak a saját személyes sorsát lenne oka siratni.

Koblencz Zsuzsa
Címkék: kastély Fanni nemes birtok otthon

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció